Szent-György szerepi monostora.
Hol a Berettyó már-már elhagyni készül a váradi püspökség határait, ott állott hetedike azon monostoroknak, melyek egyházmegyénkben e folyó partjain emelkedtek. E tájon a Zoárd nemzetség tagjai vőnek lakást s birtoklásuk jeléül ráüték mintegy családi czimeröket
426a vidék egyes pontjaira, nemzetségök tagjainak neveiről nevezvén el azokat, mely nevek részben ma is fenvannak. Itt épiték fel, hogy legyen nemzetségök vigasza, tanitója s majdan sirja, monostorukat is: Szerepmonostorát.
Szerep kétségkivül személynév volt szintén, annak neve, ki e monostor alapjait megvetette. Ez még jóval az 1241-iki tatárjárás előtt történt, mert 1283-ban, midőn e monostor emléke először felmerül, már annak kegyuri jogán s a körülötte terjedő községeken, mint családjok ős birtokán, osztoznak á Zoardok s a községek egy része is már e nemzetség tagjainak neveit viseli.
Mindemellett Szerepmonostoráról csak keveset tudunk: Apát- vagy prépostság volt-e? arról nincs emlékezet; szerzetesrendje is ismeretlen. Az idézett 1283-iki osztálylevél emlit csupán annyit, hagy Szent-György tiszteletére volt szentelve s hogy akkoron kegyuri joga a nemzetség tagjai közől Miklós mesternek, a Bodon fiának s testvérei maradékainak jutott.
Ezután még csak egyszer 1322-ben olvassuk nevét; utóbb felmerül ugyan még Szerep neve, de mellőle a «monostor» már hiányzik; tényleg azonban aligha hiányzott.
A Zoárdok nemzetségfájáról ágazott ki az Izsákay család, melynek tagjai sürün jönnek elő Biharmegye középkori történetében. Ezek egyike Izsákay Osvát, ugyanaz, kit az ifju Perényi Ferencz váradi püspök az al-dunai táborban buzogányával megtámadott, ezután tiz év mulva, minthogy gyermektelen volt, Bajony Benedek királyi tanácsurnak 427vallá be birtokait s ezek között Eswenmonostorát. Esvény Szerep tőszomszédságában ma puszta, de hajdan népes község, mely a Zoardok birtokai között mindig előfordul; ennélfogva alig kételkedhetünk benne, hogy itt nem uj monostorról van szó, hanem az ősi Szerepmonostoráról, mely csak nevet cserélt és nem utóljára.
Midőn a veszprémi püspök 1552-ben javasolja Ferdinánd királynak, hogy vegye meg Patócsy Ferencztől a békésmegyei Gyulavárat, egyuttal ajánlja a bucsai apát- vagy prépostság megváltását is, melyet Patócsy Izabella királyné adományából birt. A bucsai apát- vagy prépostság tehát a Tiszántul, János király országában volt, ide utasitanak a körülmények, valamint Patócsy neve is, és a Zoárdok családfáján ott van Bucho = Bucso = Bucsa név, valamint Szerepvidéki birtokaik között is ott találjuk Bucsa pusztát: minélfogva több mint valószinü, hogy a bucsai apát- vagy prépostság ismét nem más, mint Szerepmonostora, melynek apát- vagy prépostsága megváltoztatott néven s legalább birtokaiban még a XVI-ik században is fennállt.