III.
III.
AZ APÁTSÁG ELSŐ VISZONTAGSÁGAI. – VISSZAÁLLITÁSA S A JÖVŐJÉT BIZTOSITÓ INTÉZKEDÉSEK. – BIRTOKAI S JOGI ÁLLÁSA. – HITELES-HELYI MŰKÖDÉSE S PECSÉTJEI.
Az apátság történetének kezdete oly szerencsés, sőt fényes vala, hogy a legszebb jövőt helyezé számára kilátásba. Alapitója, a szent 325király utolsó perczeiben sem feledkezett meg róla; Álmos herczegnek, kit utódjául kiszemelt, védelmébe ajánlá a monostort és szivére köté, hogy amire már neki ideje nem maradt, épittesse fel azt kőből, mit a herczeg meg is tőn.* De e rendelkezésével a szent király oly örökséget hagyott a monostorra, mely annak lételét támadta meg.
«Itemque tempore sui obitus Almo Duci commisit cum lachrymis, ut illius Basilicć curam haberet, atque etiam sanctissimć Dextrć lapideum Monasterium ćdificaret, eidem porrigens larga inanu non modicam pecuniam ad ćdificandum. Quod quidem Dux, Almus vocatus, post obitum S. Ladislai Regis fideliter adimplevit et egregium Monasterium lapideum construxit et ibidem sanctissimam Dextram collocavit.» SIMON M: Supplementum. 93–94. ll.
Krónikáink elmondják, hogy Szent-László utódja, Kálmán király az apátságot megszünteté, alapitó oklevelét tüzre vetette, birtokait Pál nádor fiainak adományozá. Tettének indokául csupán erőszakos, gyűlölet s irigységre hajló természetét hozzák fel.
A mindenesetre erőszakos tényhez azonban maga Álmos herczeg neve s a nevéhez füződő szomoru történet szolgáltatja a kulcsot. Kálmán elfoglalván Szent-László trónját, a tiszai részek birodalmát öcscsének Álmosnak engedte át,* és igy Álmos a szent-jobbi apátságnak nemcsak ura, hanem a monostor felépitésével annak jótevője, mondhatni második alapitója lőn. És monostoraink kegyuraik vagy jótevőik sorsát nem nézték részvétlenül. Példa reá a szekszárdi monostor 1074-ben a királyi herczegeket: Gejza, László és Lambertet fenyegető vész alkalmával;* vagy épen maga a boldogtalan Álmos a dömösi monostor ápoló s védő szerzetesei közt.*
«Colomannus .... duci Almus ducatum plenarie concessit.» THURÓCZI I.: Cronica Hungarorum. II. 60. fej.
FRAKNÓI V.: A szekszárdi apátság története. 13. l.
THURÓCZI I: Croseica Hungarorum. II. 62. fej.
Alig lehet kétség benne, hogy midőn Álmos herczeg testvérbátyja s királya, Kálmán ellen pártot ütött, a szent jobbi monostor szerzetesei kegyurokkal, a herczeggel tartottak, és igy történt, hogy ami megfosztá Álmos herczeget s fiát szemeik világától, ugyanaz okozta a szent-jobbi apátság eltörlését.
Ugyanezt igazolja azon körülmény is, hogy Álmos herczeg utódainak trónra jutásával bekövetkeztek az apátság jobb napjai is. Álmos unokájának, II. Gejzának első dolga volt, hogy a monostor javait vissza 326vette s az apátságot helyreállitá. Midőn pedig Gejza halálával a nevezett nádorfiak kétségkivül Kálmán király adományára támaszkodva, a monostorra törtek, az apátot és szerzeteseket elűzék, s birtokaikat elfoglalák: ismét Gejzának fia, III. István volt az, ki az apátságot nemcsak ujra visszaállítá, hanem még jövőre hasonló erőszakosságok ellenében biztositani is törekedett.
Nevezetesen a monostort magának a királynak védelme alá helyezte s ez ügyben királyi biztosokká két főispánt, ugy látszik, a bihari és szatmári főispánokat nevezte ki; Boleszló budai préposttal pedig kinyomoztatta az apátság összes birtokait s azokról királyi pecsétje alatt levelet adott.*
«Rex Stephanus (filius Gejzć) ... ordinavit insuper, quod dictum Monasterium sub nullius potestate, nisi Regis Hungarić .... constituatur, atque etiam defensioni Fulkonis et Fensuke Comitum commisit; et postea Boleslaum Prćpositum Budensem destinavit, ut bona monasterii a vicinis et commetaneis inquireret, metisque consignaret, qui modis obtemperavit et in charta Regio sub sigillo posuit.» SIMON M: Supplementum. 95. l.
Sajnos, e levél sem jutott el korunkig, csupán egy töredéke vagy kivonata maradt fenn, mely az apátság népeinek s birtokainak összeirását tartalmazza; de e töredék is csak másolat, mégpedig oly avatatlan kéztől, hogy a benne foglalt helynevek között alig akad egy-kettő, mely a felismerhetetlenségig eltorzitva ne lenne.
Ez oklevél-töredék szerént még Szent-László következő szolgákat rendelt az apátság számára: tiz közelebbről meg nem jelölt kézművest, de akik közt lehettek vargák, szabók, viaszgyertyamártók s talán ezüstművesek is; továbbá négy szücsöt; két kovácsot; három timárt; két mosót; hat molnárt; öt pintért s fa-tál készitőt, jeléül annak, hogy a szerzetesek asztalán milyen edények állottak; továbbá hét sütőt; három lovászt; öt szakácsot; három pinczemestert; tizenkét harangozót; tizenkét fegyverrel szolgáló szabadost; négy belső inast; három serfőzőt s ezenkivül erdőkerülőket.*
«Prćfatus autem Praspositus registravit familias a S. Rege Ladislao eidem (monasterio) traditas. Item decem domos artificum, quatuor domos pellipariorum, duas domos fabrorum, tres cerdonum, duas abluentium, quatuor molendinariorum et duos molendinarios, quinque domos tornatorum ad faciendum scutellas, portaria et qualecunque opus tornatile Abbas prćciperet; septem domos pistorum, tres Agazonum, quinque cocorum, tres pincernarum, duodecim campanistarum, et duodecim libertinorum in propriis equis servientium; quatuor domos cubiculariorum fratrum, tres domos braxatorum, item custodes nemorum.» SIMON M: Supplementum. 95–96. ll.
327A monostor körül tehát mingyárt keletkezésekor oly elemek csoportosultak, melyek rendszerént városokat szoktak alakitani s egy vidék kulturájának fejlesztésére ép oly szükségesek, mint alkalmasak. Ez elemekből, melyek számra is jelentékenyek valának, mert csak a szorosan vett mesteremberek száma meghaladta az ötvenet, – alakult ama kis város, mely a monostora falai közt őrzött drága ereklyéről Szent-Jobbnak neveztetett el. Midőn pedig olvassuk, hogy e városkában még Szent-László vásárok tartását rendelte el, ebből nemcsak arról győződünk meg, hogy e város korán megalakult, hanem hogy a szent király mig egyrészt az ifju monostornak uj jövedelmi forrást nyitott,* másrészt a monostor s vidéke közt a gyakori érintkezést s ezáltal a szelidebb erkölcsök, az ismeretek terjedését is elősegiteni kivánta.
«Item ab eodem Rege (Szent-László) datum est forum in eadem villa ad cśnam Fratrum.» SIMON M: Supplementum. 96. l. a község nevét azonban nem emliti, de mert közvetlen a mesteremberek felsorolása után szól, a vásárról, kétségtelen, hogy ezek lakhelyét, vagyis Szent-Jobbot érti a «villa» alatt.
Az idézett oklevél-töredék elősorolja az apátság birtokait is a rajtok lakó jobbágyok számával együtt, de a birtokneveket annyira elferditve adja, hogy tudósitása teljesen használhatatlan; azért csupán a birtokok s jobbágyok számát vehetjük figyelembe.
Birtok volt mintegy huszonöt község,* ezekből azonban egyéb források segedelmével csak a következők jelölhetők meg névszerént: Szent-Jobb. A XIII-ik század elején a Váradi regestrum, ismételve is, egyszerűen csak «Berettyó» név alatt emliti.*
«Villa Markus data est a Rege Ladislao cum undecim domibus libertinorum, cuius villć metas vide in literis Belć Regis (sajnos, ez is elveszett); similiter villć datć a Rege Gejza et plures alić (?) scilicet: Aqua, Thura, Degusd, Keures, Zakálus, Gyuros, Tamásd, Toó, Suur, piscina Sárd, Hodos, Viznek, Dud, Suuri, Thura, Udvarnuk, Zachy, Zerend, Békás, Kerys, Setz, Zigethffeü, Kezugye» (Reszege?). SIMON M.: Supplementum. 96. l.
«Petrus curialis comes de Berucyo impetiit uxorem Chuchurd de veneficio, iudice Tek, Abbate de Berucio, Pristaldo Marcello de villa Marcusii.» – «Butha de Berucyou impetiit dominum Cochi de villa Degust pro decem marcis, iudice Teku Abbate de Beruchyou.» Váradi regestrum. 68. és 166. oklevél.
Markus, lehetne maga Szent-Jobb, mely névszerént csakugyan 328nem emlittetik, de ennek legalább is nyolczvan házból kellett állnia, mig Markus vagy Markusfalva csak tizenegy házat számlált. Apátsági birtok a XIII-ik században is, mikor az apát udvarbirájának segédje, Marczel prisztald lakott benne.* Ezentul semmi nyoma.
Váradi regestrum: 68. és 166. oklevél.
Degust (Següsd?) Igy irja nevét az idézett oklevél-töredék s evvel öszhangzólag a XIII-ik századi Váradi regestrum is.*
Váradi regestrum: 68. és 166. oklevél.
Szent-Miklós, Szent-Jobb szomszédságában. 1449-ben is apátsági birtok.*
Lásd alább: BALÁS, PÁL, MÁTYÁS apátok.
Csohaj, ugyanott.
Csanálos, ugyanott. Mint apátsági birtokot emliti Zsigmond király 139-iki levele.*
Lásd alább: BALÁS, PÁL, MÁTYÁS apátok.
Sárszeg, szintén Szent-Jobb közelében.
Piskolt, Biharmegyében.
Besenyő, 1369-ik évi feljegyzés szerént apátsági birtok.* Piskolt táján eshetett.
Lásd alább: BALÁS, PÁL, MÁTYÁS apátok.
Vasad és Ér-Adony, Biharmegyében, de csak részbirtokok voltak benne.*
Péter érsek «Gubernator Abbatić de Zentjogh» és a konvent panaszolják 1484-ben, hogy a váradi káptalan «quasdam portiones possessionarias dictorum exponentium .... in possessionibus Wasad, Eradon in Byhoriensi et Zarwad vocatis in Zolnok mediocri vocatis Comitatibus existentes, habitas ipsos exponentes titulo pignoris concernentes, alias per magnificum .... Johannem Pongracz de Dengeleg Wayvodam a manibus dictorum exponentium potentialiter occupatas et easdem per Sylvestrum de Balyogh vita eiusdem comite conservatas, propter mortem eiusdem Silvestri pro seipso minus iuste occupasset et occupatas teneret.» Leleszi országos levéltár: Actor. 1484. 3. – V. ö. KOVACHICH GY.: Formulć solennes styli. 247. l.
Zarvad, Közép-Szolnokmegyében, szintén csak részbirtok s ugy ez, valamint a két elpbbeni csupán zálogképen illette a konventet.*
Péter érsek «Gubernator Abbatić de Zentjogh» és a konvent panaszolják 1484-ben, hogy a váradi káptalan «quasdam portiones possessionarias dictorum exponentium .... in possessionibus Wasad, Eradon in Byhoriensi et Zarwad vocatis in Zolnok mediocri vocatis Comitatibus existentes, habitas ipsos exponentes titulo pignoris concernentes, alias per magnificum .... Johannem Pongracz de Dengeleg Wayvodam a manibus dictorum exponentium potentialiter occupatas et easdem per Sylvestrum de Balyogh vita eiusdem comite conservatas, propter mortem eiusdem Silvestri pro seipso minus iuste occupasset et occupatas teneret.» Leleszi országos levéltár: Actor. 1484. 3. – V. ö. KOVACHICH GY.: Formulć solennes styli. 247. l.
Ecseg, Külső-Szolnokmegyben.*
Lásd alább: PÁLOSOK – SZENT-JOBBI KLASTROM.
Az apátság vidéki birtokain tehát a szent-jobbi mesterembereken s népeken kivül 268 jobbágy élt,* ezek közt számosan halászok, vinczellérek, 329lovászok, jeléül, hogy a monostor a szokott földmüvelésen kivül ugy a bor- és gyümölcstermelésre, mint a ló- és haltenyésztésre kiváló gondot forditott.
«Nota quod villa Markus data est cum undecim domibus; Aqua cum quadraginta domibus; Thura cum duodecim mansionibus operariorum; Degust cum septemdecim mansionihus; Keüres cum decem domibus; Zakálus (Csanálos?) cum quatuor mansionibus; Geüreüs cum duabus mansionibus; Tamásd similiter cum duabus; Bas cum sex domibus; Bessenyü-Tóó cum quinque mansionibus; Suur cum duodecim domibus piscatorum et piscina; Zad Hodos cum duodecim mansionibus; Viznek cum viginti domibus; Dud cum sedecim domihus. In villa Seuri sunt viginti vineć cum novem mansionibus; Thura cum undecim domibus; Udvarnuk cum triginta mansionibus servorum; Zachy cum novem mansionibus; Zerend cum sex mansionibus; Torsa cum sex domibus Jobagionum; Keüres cum sex mansionibus vinitorum et duodecim vineis; Zachy cum sex domibus equitum; in Setz duć mansiones vinitorum cum quatuor vineis; Zigethkut cum sex domibus equitum; in Kesztheltz duć vineć cum vinitoribus; Zigetfeü sex mansiones cum totidem vineis.» SIMON M.: Supplementum. 96–97. ll.
Különben a monostor szent alapitóján s annak királyi utódjain kivűl korán talált egyes jótevőket is, kik, mint Marchald, továbbá Ágoston és Péter urak földek és jobbágyok adományozásával nevelték birtokait.*
«Kezüge et Danil datć sunt a Marchaldo; Item Augustinus similiter dedit Iray Thukis (!) cum octo mansionibus; praeter hćc Petrus dedit duas mansiones servorum.» SIMON M.: Supplement. 97–98. ll.
Az apátság jogi állása szintén eléggé ismeretes. Már az annyiszor idézett oklevél-töredék, de egyéb történeti emlékeink szerént is az apát a püspöki hatóság alól ki volt véve és csak az esztergomi érseknek vala alávetve* s minthogy főapátnak neveztetik, ennélfogva hihető, hogy legalább a váradi püspökség Szent-Benedek-rendü monostorai viszont ő alája valának rendelve s azok felett, mint különben is mindnyájok elseje és anyja, fenhatóságot gyakorolt.* Továbbá mint királyi monostor apátja a főpapi jelvények: püspöki bot, föveg, gyürü használatára jogositva volt, amit különben igazol az apátság pecsétjeinek egyike is, melyen a püspöki bot a szent jobbra fektetve látható.* Végül jobbágyai felett az apát birói hatalmat gyakorolt;* s minthogy fegyveres jobbágyokkal is 330rendelkezett, tehát hiveit az ugynevezett apátur nemesei sorába emelheté.
«dictum monasterium sub. nullius potestate, nisi Regis Hungarić et Archi-Episcopi Strigoniensis constituatur.» SIMON M: Supplementum. 95. l. – TÖRÖK J.: Magyarország primásai. II. 73. ll. – FEJÉR GY.: Codex dipl. VI. 1. 350. és X. 2. 790. ll.
«Per Mercurium .... postea Archi-Abbatem huius loci.» SIMON M.: Supplematum. 93. l.
Lásd alább.
«Item ab eodem Rege datum est .... Quod nec Judicem, nec Teloniatorem constituere in eo, nec homines novos illuc mittere prćsumant, sed omnia ad Abhatem pertineant.» SIMON M: Supplementum. 96. l. – Váradi regestrum: 68. oklevél.
De a szent-jobbi monostor egyházi s földesuri szervezetébe beékelve látunk egy más intézményt is, mely nemzetünk jogi életét közelről érinté s melynek hatása a Berettyó szűk völgyén tul a szomszéd megyékre is kiterjedett. A szent-jobbi monostor hiteleshelyi joggal is birt, melynek eredete ki nem mutatható ugyan, de kétségkivül visszavezethető a legrégibb időkre. Már 1239-ben nyoma van, hogy messze földről a Szamos mentéről is lejöttek a perlekedő felek Szent-Jobbra, és mint Váradon Szent-László fejére, ugy itt Szent-István jobbjára birói esküt tettenek, a konvent pedig az előtte lefolyt cselekményről hiteles levelet adott.*
«cum dies sacramenti advenisset, talis inter eos facta est compositio; sicut in litteris Conventus Sanctć Dextrć, ubi prćstare debuerunt sacramentum, recepimus.» Dénes nádor 1239-iki levele. WENZEL G: Árpádkori uj okmánytár. VII. 78. l.
Ily esetek, valamint a szent-jobbi konvent közbejöttével történt jogi eljárások kétségkivül nem voltak ritkák, mindamellett a konvent kiadványai annyira megsemmisültek vagy még lappanganak, hogy olyanok csak a XV-ik század második felében fordulnak elő, noha már ekkor nagyobb számmal. XIV-ik századi okleveleinek teljes hiánya aligha nem az 1351-iki törvények amaz intézkedésével függ össze, mely a kisebb konventeket birtokjogi levelek kiadásától eltiltá,* mely tilalom, ugy látszik, Szent-Jobbnak is szólt s az alól csak a következő században szabadult fel.
«Minuti etiam Conventus ab emanatione literarum suarum, super perpetuatione possessionum conficiendarum, cessent: Et eorum sigilla omni careant firmitate.» Art. 3. Alatta jegyzetben: «Cassantur expeditiones talium Conventuum et nominatim de Szent-Jób.»
Oklevelei kiállitásukra nézve nem versenyezhetnek ugyan a váradi székeskáptalan kiadványaival, melyek kivált a XIV. s XV-ik században meglepő szépségüek; de azért koruk müveltségének szinvonalán állanak s a többi konventek oklevei mellé helyezhetők. Anyaguk többnyire csak papir, mert a fontosabb ügyeket, melyeket nagyobb maradandóság végett hártyára irtak, a kitünőbb káptalanok vagy 331konventek elé vivék; Szent-Jobb pedig, mint annak törvénykönyveinkben is nyoma van, a XIV-ik században már csak a «kisebb hiteleshelyek» közé tartozott.
Királyi vagy birói parancsra konventek épen ugy, mint a káptalanok, kiküldék tagjaikat, kik szintén a király vagy biró emberével végezték teendőiket. Eljárásukról a konvent az ő jelentésök szerént levelet adott s ebben rendszerént felemliti a kiküldött szerzetes nevét is. Néha az oklevél kezdetén meg van nevezve az apát is, a jeles alaku oklevelek záradékában pedig a konvent áldozár tagjai vagy legalább hivatalnokai, mert a konventeknek is, mint a káptalanoknak voltak olvasó, éneklő s őr tagjai. A szent-jobbi oklevelek a XV-ik század második felében a helyettes apáton kivül már csak az őrt (custos) emlitik s azonkivül még hét áldozárt, ekkor tehát még legalább is kilenczen voltak.
A pecsétek közől, melyeket a szent-jobbi konvent hiteles-helyi kiadványaira függesztett vagy nyomott, három ismeretes s ezeket a mellékelt metszetek tüntetik fel.
332E pecsétek nagyságra nézve különbözők, de megegyeznek abban, hogy mind a három tojásdad alaku s mindegyiken könyöknél meghajlott, kezefejével felfelé emelkedő s három ujjával áldást adó kéz látszik, és csupán a kéz köré alkalmazott ékitményekben (korona, püspöki bot, a legnagyobb pecséten a korona alatt Szent-István gyürüje) s a csillagok számában van ismét több-kevesebb eltérés.
II.
III.
IV.
Az I. számu, legnagyobb pecsétet először Pray Gy. közölte egy 1471-ben kelt eredeti oklevélről.* Eszerént, mint a váradi székeskáptalannak, ugy a szent-jobbi konventnek is egy időben két pecsétje lett volna; egy nagyobb és egy kisebb, mert, a II. száma kisebb pecsét, mint hát- vagy 333zárpecsét előfordul 1469–1471. években,* tehát a nagy pecséttel egykorulag. E kis pecsét azonban pár év mulva elveszett vagy megsemmisittetett, mert 1479–1480-ban már a III. számu, kissé nagyobb pecsét van használatban, melyen a kéz ujjai már nem áldásra emelvék, hanem, mint a váradi káptalan pecsétjén Szent-László, a keresztes országalmát tartják.* E pecsét csak rövid ideig volt használatban Mátyás király 1486-ban jónak látta megujitani, sőt még szigorubban alkalmazni az idézett 1351. törvényczikket, minek következtében a szent-jobbi konvent hiteles-helyi működése véget ért.*
Dissertatio hist. crit. de Sacra Dextera. 30. l. Utána SIMON M.: Supplementum ad dissertationem de Dextra S.Stephani czimü munkája végén. – JERNEY J.: Magyar történelmi tár. II. 116–117. ll. – IPOLY A.: Magyar ereklyék. 49. l. mind a nagy, mind a II. számu pecsétet közlik (ez utóbbit kiadta PÉTERFFY Károly is; S. Concilia Hung. II. 190. l.), sőt közölnek egy harmadikat is IV.) de amely, mint a mellékelt metszetből látható, aligha nem csak a II. számunak hibás másolata a III-iknak köriratával.
Budai orsz. levéltár kincst. oszt. 1475–1484-ki oklevelek. – Gr. Károlyi. és Kállay-családok levéltárai. Ez utóbbi helyen 1298. sz. a.
Budai orsz. levéltár kincst. oszt. 1475–1484-ki oklevelek. – Gr. Károlyi. és Kállay-családok levéltárai. Ez utóbbi helyen 1298. sz. a.
«Item, quod minuti Conventus, et prćsertim Conventus de Szent Jógh, deinceps ab emanatione literarum cessent et omni careant firmitate. Art. 59.
A nagy pecsét körirata:
+ sigillum conventus monasterii sancti regis Stephani de sent jog.
Az II. számué:
A III. számué:
+ SIGILVM x CONVENTVS x ECCE x S x STEPHANI x REGIS x DE x ZENTJOG
