Melyek voltak a váradi püspökség első alapitásu birtokai? az egy Váradon, továbbá a baranyamegyei Körtvélyesen, s a győrmegyei Gyirmóthon kivül többről nincs biztos tudósitásunk; de kétségtelen, hogy 244e birtokok legjelentékenyebb része Biharmegyére, nevezetesen annak déli tájaira esett. Itt az egymásra megszakitás nélkül következő bikácsi, tenkei, béli, belényesi, vaskohi uradalmak Szent-László korában királyi birtokok lehettek, amint a velök határos s Erdély felé terjedő hegyek és erdőségek ma is «Királyhágó», «Királyerdő» nevet viselnek; és igy midőn az emlitett uradalmak később csakugyan a váradi püspök s káptalan birtokában tünnek fel, alig kételkedhetünk, hogy oda még Szent-László adományából kerültek.
Általában a püspökség első két századából hiányzanak oly adatok, melyek annak birtokviszonyait megvilágitanák. 1273-ban tünik fel Lodomér püspök alább kővetkező levele, mely először szól névszerént birtokokról, de csak azokról, melyek a püspök s a káptalan közt közösek valának, de közös haszonélvezetök felől egy vagy más tekintetben kétség támadt. A Chartularium szintugy nem nyujt kimeritő tudósitást a püspök birtokairól, mert az, főczéljához képest csak a káptalani birtokokkal foglalkozik; a püspökieket legfeljebb mellékesen érinti, amennyiben tudniillik előadása tárgyával összefüggnek. Van mégis egy forrásunk, nem teljes ugyan s csak a XVI-ik századból származó, de amely épen kései keleténél fogva teljes kifejlettségökben tárja elé a püspökség középkori birtokviszonyait, noha csak magában Biharmegyében.
Midőn Izabella királyné kivonulta után Erdély az anyaországgal ismét egyesült, a következő 1552. év február 22-én megnyilt a pozsonyi országgyülés, mely egyebek közt rendelé, hogy a folyó évben minden jobbágy-telektől három-, a következő két évben pedig évenként másfél forint szedessék az ország védelmi költségeinek fedezésére.
245Az adószedés ősi törvényeink szerént a vármegye, nevezetesen a szolgabirák hatásköréhez tartozott, s Biharmegyében a fentebbi végzés után két hónapra, Szent-György napja táján a négy szolgabiró, továbbá a városi s községi birák már szedték az országgyülésileg kivetett adót, s folytatták a szedést a következő három évben is. A beszedett adókról jegyzőkönyvet vezettek, melybe a kerületek községeit, azok birtokosait, továbbá a telkek számát s a kivetett, valamint a befizetett adóösszeget bejegyzék s azok szerént számoltak be az egyes megyék számára kiküldött királyi adószedőknek.
Ez adókönyvek eredeti, hitelesitett példányai maig megvannak, s minthogy megbizhatóság tekintetében minden kifogáson felül állanak, történeti becsökre nézve méltó társaik ugy a Váradi regestrum, mint a Chartulariumnak, mert Biharmegyére s ebben a váradi püspökség multjára másutt nemis található adatokat foglalnak magukban.
246Az 1552-iki s következő évek adóterheit viselte a papság is, minek következtében az egyházi birtokok szintén belé kerültek amaz adókönyvekbe, és igy azokból, ha az ország minden megyéjéből maradtak volna ránk olyanok, püspökségünk összes birtokairól hű és teljes képet nyerhetnénk. Eddigelé azonban csak a biharmegyei adókönyvek ismeretesek, de történetünkre nézve már ennyi is nagy nyeremény, mert püspökségünk birtokainak zöme épen e megye területére esett, és mert Biharmegye határai akkoron az erdélyi birtoklás következtében a szokottnál sokkal kiterjedettebbek valának, s olyan községek is, melyek különben más megye területén állottak, de mert püspöki s káptalani birtokok voltak, valószinüleg Fráter György püspök s bihari főispán intézkedése következtében Biharmegyéhez csatoltattak.
És most, midőn a püspökség s ebben először is magának a püspöknek birtokait bemutatjuk, azok elősorolásában főképen ez adókönyvek adatait fogjuk követni, de az egyes tételeknél idézünk egyéb történeti forrásokat is, kivált olyanokat, melyek a birtoklás eredetére vagy az 1552. évnél régiebb voltára vetnek világot. Ezenfelül az adókönyvek tudósitásainak hiányosságát is igyekszünk pótolni azáltal, hogy a püspökségnek Biharmegyén kivül eső birtokait egyéb források alapján szintén kimutatjuk.
A váradi püspök birtokainak idő szerént is mindenesetre legelseje a váradi vár azon a helyen, hová Szent-László a vele jött egyházi férfiuval, talán épen az első váradi préposttal alapitásának jeléül először egy szerény fakeresztet tüzetett ki, ahol később felépült a monostor és még később Isten oltárának s az alapitó szent király hamvainak védelmére mély árkok s erős várfalak keletkeztek.
A püspök és káptalan közös birtoklásának korában a vár is közös birtokot képezett, s a káptalan még a XIV-ik század végső éveiben is emlegeti, hogy a vár fele része az övé. De ezen birtoklása kétségkivül azon időtől, hogy a vár szük falai közől kiköltözött s lakhelyét a város247ban kereste, egyre szükebb térre szorult, mig végre a földbirtokok teljes elkülönitése után egészen meg is szünt. Lehet, hogy ez a püspök és káptalan közt létrejött egyezség következtében történt, de csak az bizonyos, hogy XV. s XVI-ik századi püspökeink a várat már határozottan sajátjoknak nevezik, ellenben semmi nyoma annak, hogy a káptalan a várhoz való birtokjogát tovább is fentartaná.
A vár körül keletkezett városrészek közől a püspök birtokaihoz tartoztak:
Olaszi. A Körös jobb partján, az 1552-diki adókönyv szerént hetvennégy telket számlált. – Mint püspöki birtokot emliti már Lodomér püspök 1273-diki levele s attól kezdve 248számtalan érdekes adat, nevezetesen a káptalani Chartularium.
Uj-Utcza. 28 telek. Olaszi mellett a Kőrös jobb partján állt. Mint neve mutatja, későbbi keletkezésü; 1552 előtt nincs nyoma.
Velencze vagy középkoriasan: Venecze a Körös bal partján, 24 telek, tudniillik ennyit birt belőle a püspök, a többi része ugyancsak a püspök adományából a Szent-Klára-apáczák birtokában volt. Mint püspöki birtok különösen a nevezett apáczákról ránk maradt iratokban számtalanszor előfordul.
Vadkert 40 telek. Váradnak legszélsőbb, a szomszéd Szőlős felé eső külvárosa, mely nevét a mellette létezett püspöki «vadaskert»-től vette.
249Ennyit birt a püspök Váradból, összesen 166 telket, mely a káptalan 368 telke mellett a városnak felét sem képezé. Annál számosabbak valának a püspök vidéki birtokai, melyek először is Biharmegyében a következők:
Andacs falu Szalonta mellett, 17 telek.
Apáti Várad mellett, Oláh előnévvel, 16 telek. Mint püspöki birtokról említés van róla már 1319-ben.
Ácsi, 30 telek. János-Zsigmond 1568-ban Ábránffy György, János, Miklós és Gábor számára megujitja azon adományát, melylyel Ácsit, egykor püspökségi birtokot, elhalt atyjuknak, Zsigmondnak adá.
250Ágya Kis és Nagy, 59 telek.
Árkos, 10 telek. Valószinüleg a mai Árkos Bél mellett; a jegyzőkönyv legalább e vidékre helyezi s Ágris nevet nem ismer.
Barmód, 14 telek. Lodomér püspök levele még mint a püspök s a káptalan közös birtokát említi.
Bályok. 1484-ben János váradi püspöknek, tehát Pruisznak, kastélya vala benne, de valószinü, hogy Mátyás királynak e kedves embere csak saját személyére nyerte ama kastélyt s a hozzá tartozott birtokot; legalább semmi egyéb nyoma, hogy Bályok vagy annak része püspöki birtok lett volna. 1552-ben csakugyan már egészen a Szénásy nemzetség birtoka.
Báránd, 51 telek. 1537-ben Fráter György váradi püspök el 251akarta cserélni Bajony Benedekkel. Későbbi adatok szerént Báránd évenként «adóba» beszolgáltatott a püspöknek 8 tulkot, 8 meddő tehenet, 1 csődört. Belényes, 70 telek; vidéki tartozéka 420 telek. I. Imre püspök azon tette, hogy a belényesi ezüst bányák jövedelmében részelteti a káptalant, de már Lodomér püspöknek ama törekvése, hogy bányajogot szerezzen, amellett szólanak, hogy már akkor Belényes püspöki birtok volt, amint hogy minden valószinüség szerént a legrégibb vagy épen a legelső birtokok egyike.
Benkefalva, 11 telek. 1414-ben Menhard Miklós s Nagy Imre mint a váradi püspök benkefalvi tisztjei, Balásfi Balás, Mihályfi János, Sós László, Dobó György, Jakabfi András, Dékán Antal és Gál, Bihari Péter, Hodosi Tamás, Gughi Péter, Filke Mihály, Tégla János, Kis Pál, Biró Mihály, Nagy Gergely és Pethő Ferencz mint ugyanannak jobbágyai emlittetnek.
Bél, 34 telek; tartozéka 88 telek.
Buchus, Nagykoh, Alsó-, Felső-Füves, 16 telek.
Dalom, 19 telek. Emlités van róla, mint püspöki birtokról 1344-ben.
Fel-Tót, 84 telek, tartozéka 72. – 1564-ben már zarándmegyei község. Emliti Lodomér püspök levele s 1344-ben Mátyás a váradi püspöknek fel-tóti tisztje.
Fenes, Alsó, Felső és Füzeg, 44 telek. 1294-ben püspöki birtok.
Fejértó, 19 telek. Pocsaj vidékén állt. 1552-ben már Bartakovics Jánosé, de az adókönyv megjegyzi, hogy azelőtt a váradi püspöké vala.
Füred, Tisza, 50 telek. Emliti Lodomér püspök halastavával együtt, melynek harmadrész jövedelme akkor még a káptalant illeté.
252A Chartularium szintén a püspöki birtokok közé sorolja, megjegyezvén, hogy tizede az egri püspöké; püspöki birtok Zsigmond királynak 1429-iki levele szerént. XVI-ik századi adaja a püspök számára tulok 8, meddő tehén 8, csődör 1, de «néha többet is adtanak».
Gyanta, Egyházas, 20 telekből 15.
Gyepes, Magyar, s tartozékai: Nyárló, Dántelek, 22 telek.
Hidastelek, ma Hollód, 40 telek. Mint püspöki birtokot emliti a várad-előhegyi konvent egy 1326-iki levele.
Hosszuaszó, 10 telek. Nagy Benedek 1349-ben a váradi püspöknek hosszuaszai tisztje.
Ilyeháza s tartozéka: Mihellő, 16 telek. Eredetileg püspöki birtok, de még a XIV-ik században a püspökség gyepesi vajdájának kezébe jutott, midőn ezt Várad püspöke nemességre emelé, s valószinüleg ennek utódja ama Vajda Péter, kinek nevére irva látjuk 1552-ben. Igy idegenedhettek el később más püspöki birtokok is, például Venter, mely 1349-ben püspöki birtok, de 1552-ben Vajda István birtoka.
Jánosd, ma Jánosda, 42 telekből 32. István Baruch fia, továbbá Kozma Vid fia és János Lőkős fia (ugy látszik a Gutkeled nemből) jánosdi részbirtokukat lelkök üdvéért a váradi egyháznak s ezáltal a püspökségnek adák 1340-ben.
Jánosfalva 19 telek. Scolari András püspök 1422-iki levelében is a püspöki birtokok közt áll.
253Józsefháza s tartozéka: Somogy, 23 telek.
Kalácsa, 8 telek. 1344-ben püspöki birtok, amikor mint iker falu emlittetik. 1386 február 6-án János váradi püspök itt időzött s erősité meg elődje Demeter püspöknek a fel-venteri biró számára adott 1349-iki levelét.
Kardó, 15 telekből 13. Lodomer püspök levele szerént három egyenlő részben birták: a püspök, a káptalan s a várad-előhegyi konvent. 1552-ben már csak a káptalan volt benne részbirtokos.
Káránd, Nagy, és tartozéka: 75 telek.
Kölesér, 117 telek. Lodomér püspök levele a püspöki birtokok közé sorolja azon megjegyzéssel, hogy egy része a káptalané, de terjedelmét nem tudják; a Chartularium már nem emliti a káptalani birtokok között.
Keresztes, Mező. 86 telek. A Chartularium jogot tart hozzá, de megjegyzi, hogy tényleg a püspök birtokában van.
Keserü, 1455- és 1481-ben püspöki birtok; de 1552-ben Horváth Péter kezén van mind a 44 telkével együtt.
Kocyhkeskeer (igy) Bél vidékén, 19 telek.
Kopács, 1319-ben Ivánka fiáé, Imréé; de 1489-ben mint «praedium» s püspöki birtok fordul elő. Les közelében állt.
Ladány, Püspök, 76 telek. II. Ulászló királynak 1506-iki levele, mint püspöki birtokot említi, a innen vette kétségkivül előnevét is.
254A XVI-ik században adajok a püspök számára: tulok 8, meddő tehén 8, csödör 1. – Már 1557-ben Parlaghy György, Miklós és Pál egyebek közt, Püspók-Ladányra is uj adománylevelet nyertek Ferdinand királytól s annak birtokába a jászai konvent által ellenmondás nélkül be is vezettetének.
Latabár, 32 telek. A Chartularium szerént joga volt hozzá a káptalannak, de a püspök tartá birtokában.
Mácsa. 35 telek. Lodomér püspök korában még két egyenlő részben birta a püspök s a káptalan, de később kicserélték, ugy látszik a szintén közös Besenyő felével, s 1489-ben már egészen püspöki birtok.
Macsmolna, 10 telek. Hegyköz-Pályi közelében állt.
Mocsolya és Brondazo (igy), 14 telek.
Morsháza, 13 telek. Püspöki és Bihar közt esett.
Ösi (Chyr), 13 telekből 9. Lodomér püspök levele két Ösit emlit, mint olyat, melyek hagyomány utján szálltak a püspökségre; de Biharmegyében egy Ős s hat Ősi falu volt. 1552-ben Chyr (2) Ősinek ama 9 telke is már Literati Imre birtokában van, de az adókönyv megjegyzi, hogy azelőtt a váradi püspöké volt.
Péterháza, 9 telek. 1355-ben mint püspöki birtok emlittetik.
Püspöki, 73 telek. Lodomér levele szerént a püspök és káptalan 255közős birtoka; még a Chartularium is olyannak irja; de a következő században, nevezetesen Beckenschläger János püspök már saját városának nevezi.
Pályi, Monostoros, 30 telekből 24.
Rábé, Kis, 14 telek. A XVI-ik században évi adaja a püspök számára: tulok 4, meddő tehén 4, csődör 1.
Remete, Magyar, 13 telek. Emliti Scolari András püspök levele.
Sikula, 10 telek. Mint püspöki birtokot emliti Mátyás királynak 1459-iki levele. Minthogy e község épen a Fejér-Körős mellett esik, lehet, hogy ennek lakosai valának ama halászok, kiket II. Endre király a váradi egyháznak adományozott.
Solymos, Al és Fel, 33 telek. Scolari András püspök 1422-iki levele szerént is püspöki birtokok.
Sonkolyos, 14 telek. A fentebb emlitett levélben szintén előfordul a püspöki birtokok közt.
Süvegd, 5 telek. 1357-ben már birta fele részét a váradi püspök.
Száldobágy, 9 telek. Mint püspöki birtokot emliti a Chartularium.
Szék, 15 telek. Bél vidékén.
Szálka, 17 telek. Várad közelében.
Széplak, 22 telek, tartozéka 107. A Fekete-Körös völgyén.
256A XIV-ik század elején, mint kegyes hagyaték jutott a váradi egyház birtokába.
Szent-Miklós, 11 telek. Az imént emlitett Széplakkal határos; avval együtt láthatta változni urait.
Szintye, 35 telek. Kis-Szintyét Beckenschläger János szerezte meg s adta a püspökségnek.
Szőlős, 17 telek. Lodomér levele szerént a püspök s káptalan közős birtoka; a Chartularium Hidköz-, Nagy- és Kis-Szőlőst emlit s ez utóbbi kettőt nevezi közös birtoknak.
Tárkány, 29 telek. Emliti Scolari püspök 1422-iki levele.
Tenke, 39 telek. 1349-ben püspöki birtok.
Terebed. Midőn I. Lajos király 1373-ban Herpályit s tartozékait Domoszlai Miklós hevesi főispánnak adja: Terebed birtokba vétele ellen Domokos váradi püspök tiltakozik.
Tóttelek, 15 telek. Csatár mellett.
Udvari, 61 telek, tehát a jelentékenyebb püspöki birtokok egyike. Fráter György püspök a már emlitett Báránd s Kis-Rábéval együtt ezt is el akarta cserélni Bajony Benedeknek Ohat, s más szabolcsi és hevesmegyei birtokaiért, az egyezség kőztök már létre is jött, de később bármi okból felbomlott, mert 1552-ben Udvari épen ugy, mint Báránd és Kis-Rábé a püspöki birtokok közt tünik fel.
257Ujlak, 36 telek. A Fekete-Körös melléki. Említi a püspöki birtokok közt Scolari András levele.
Ürögd, Nagy, 36 telek. 1319-ben püspöki birtok.
Vajda. Már a XIV-ik század első éveiben mint püspöki birtok fordul elő s több, mint két század mulva, 1546-ban Butkai Antal, Tót Mihály, Balog Mihály, Biró Demeter vajdai lakosok, mint a váradi püspök jobbágyai emlittetnek.
Vásárhely, 57 telekből 28.
Biharmegyén kivül még a püspökségnek számos birtoka volt, igy Zarándmegyében: Nádas, Kamona, Borzova, Felső-, Baran-, Alsó-Ménes, Szihatom, Swljowcza, Tekeres-Chig, Alsó-Berezthwr. Ezeket az 1561-iki s az 1552-ikihez hasonló hitelű zarándmegyei adókönyv említi. Más forrás a régi Zaránd- s a mai Aradmegyében még a következő püspöki birtokokat jelöli meg bár részben az érthetetlenségig eltorzitott nevekkel, ugymint: Hodos, Alsó-, Felső-Tillód, Técsa, Szlatina, Alsó-, Felső-, Közép-Tenczegi; Berlengnya, Vasatikeha.
Szatmármegyében: Hermanszeg, Jánk, Gyügye és Ricse. 1405-től kezdve gyakran van rólok emlités, mint a váradi püspök birtokairól, 258de csak felerészöket birta a püspök, másik felét a káptalan. Jánkról már a Chartularium emliti, hogy a püspök s káptalan közös birtoka lenne, de idegen kézben van.
Krasznamegyében: Almás és Sármező 1481-ben a váradi püspök birtokai valószinüleg a fentebb emlitett Bályok birtoklásának alapján. Továbbá Kraszna, Boroszló, Balla és Baksa községekben részbirtokok, malom és vámjogokkal, melyeket 400 arany forintért Vitéz János szerzett.
Külső-Szolnokmegyében: Tur-Pásztó és Omorsa (?) mindkettőt mint a püspök birtokában levőket emliti már a Chartularium; de ez utóbbi, lehet, hogy nem egyéb, mint Zuhna, mely Turpásztóval szomszédos vala, s melyet az Aba nembeli Demeter tárnokmester 1326-ban ajándékozott a váradi egyháznak. A turpásztaiak évi adaja volt: 10 tulok, 12 meddő tehén, 1 csődör, készpénz 75 frt. Továbbá Poroszló, melyet már Lodomér levele püspöki birtoknak mond, de a Chartularium idegen kézben levőnek jelez, amint hogy a Rozgonyiak 1451-ben is ellenmondának, midőn a leleszi konvent az ország rendeinek parancsára a váradi püspököt s káptalant Poroszló birtokába beiktatni akará.
Szabolcsmegyében: Ajak és Patroha Kwpctheleke és Doboka praediumokkal már I. Károly idejében – mint Zsigmond király 1430-ban kelt levele mondja – a váradi püspöknek birtokai. 1323. éven innen szállhattak a váradi egyházra, mert az idézett évben még Patroh 259Magyar Pál királyi apród birtoka volt. Vitéz János püspök, mint tudjuk elcserélte a Várday-akkal ezek Bálványosváráért s 1549-ben mind Ajak mind Patroh Várday-birtok.
Pest- és Nógrádmegyében: Kerepes, Lőrinczi, Szada, Veresegyház. Az utóbbi három, mint láttuk, Farkas Bálint püspök hagyományából jutott a váradi egyház birtokába, később pedig Kerepessel együtt a püspök birtokában látjuk. A kerepesiek a püspöknek tartoztak adni készpénzül 18 forintot, emellett tisztességes ajándékkal bemutatni magukat.
Erdélyben: Bálványosvára Doboka, Kolos és Közép-Szolnokmegyében levő tartozékaival, melyet Vitéz János püspök szerzett meg a Várday-aktól részént csere, részént vétel utján, s mely miután Frater György püspök ujra épité: Ujvár nevet nyert, ma Szamos-Ujvár.
Ezekenkivül, mint Várad minden házához, ugy a püspöki palotához is tartoztak bizonyos birtokok a város határán. Nevezetesen negyvenhárom hold szántóföld; továbbá négy darab szőlő, melyeknek elseje «Szent-László szőlejének» nevezteték; több vizi malom majd négy, majd öt köre; végre egy kert, mely a vár falain kivül a Királyfia-bástya környékén terült el.
260Némely birtokok, melyek már a XI–XIII-ik században emlittetnek mint Kötvélyes, továbbá Kupa Baj vidékén, a régi Zarándban; Lodomér Biharmegye déli tájain; Gyimolt Győrmegyében; Fudi egy része Várad mellett, stb. később eltűnnek a váradi egyház birtokainak sorából, mert vagy nevet változtatnak vagy mint Gyimolt, csere s birtokrendezések utján mások kezébe jutnak.