Gyöngyösy György.
Gyöngyösy György.
Mikor 1740-ben híre járt, hogy gróf Forgách Pál pozsonyi prépost, erdélyi püspök lesz: gróf Csáky Miklós püspök megirta Váradra, hogy Forgách helyébe „Gyöngyösy György uram pozsonyi prépost” és hozzátette, hogy ez nem jó hír.* Csáky ezt máskép értette ugyan, de, valóban, Váradra nézve nem 360lett volna jó, ha Gyöngyösy kanonokot már 1740-ben elveszti.
Gróf Csáky Miklós leveleskönyvei. Csákyak központi levéltára. 234. 13.
Gyöngyösy György nem volt biharvármegyei; a felvidéken, Krasznahorka-Váralján vagy annak közelében született 1690-ben.* Ivadéka Gyöngyösy Istvánnak, a XVII-ik század hírneves költőjének.
Gyöngyösy végrendeletének szavai. Váradi káptalani országos levéltár: Protocol. XIX. 15–13. 11.
Az egyházi pályán 1731-ben tűnik fel, amikor már egri kanonok s jászberényi plébános; két évvel utóbb a király gáborjáni préposttá nevezi ki.* 1735-ben Okolicsányi János püspök átveszi a váradi káptalanba;* 1738-ban Szent Jakab zselizi (Somogy vármegye) javadalmas apátságát nyeri el.* A váradi káptalanban az éneklőkanonokságig emelkedett.
Királyi könyvek. V. 14. l.
Acta Capituli Varad. II. 426. l.
A kinevező királyi oklevél Bécsben 1738 március 8-án kelt s Gyöngyösynek „de Poroszló” előnevét említi. Királyi könyvek. V. 95. l.
Fenmaradt irataiban mindenütt nyoma van, hogy életének célja gyanánt az egyházon kívül levők megtérítése lebegett szemei előtt. És arra ő is, mint annyian, legfoganatosabbnak tartotta a jótékonyságot, a felebaráti szeretet éreztetését.
Áldozatkészségével először is szülőfölde felé fordult. A gömörvármegyei Szent-Királyon és Csetneken templomot épített. Az előbbinek templomáról végrendeletében is bőkezűen megemlékezett; de mert e templomot nem az Őrzőangyalok tiszteletére szentelték fel: végrendeletének e pontját 1755-ben törölte*
Váradi káptalani országos levéltár i. h.
Leróva ekként szülőföldje iránti tartozását, Szent László városára fordította gondjait. Itt volt a forrás, melyből jótékonysága eszközeit meríté: itt akarta felállítani szeretete, hálája maradandó emlékét is.
Előbb munkaképtelenné vált váradi nemes és polgáremberek, utóbb azonban csak asszonyok számára akart menedékházat állítani. Evégre saját házát, mely a mai Kapucinus-utcán az Echerolles-Kruspér-féle ház volt, szemelte ki. 1753-ban magához kérette Salamon József püspöki szertartót és Ernyei Lázár püspöki titkárt, hogy általuk ezen szándékát gróf Forgách Pál püspöknek előterjessze s főpásztori jóváhagyását kikérje. Gyöngyösy ugyanis már ekkor három év óta ágyban fekvő beteg volt. 361Gróf Forgách Pál már ekkor, mint tudjuk, építtette Olasziban az új székesegyházat s készen volt ama tervével, hogy Várad e külvárosát emelendi a püspök és káptalan székhelyévé. Gyöngyösy tervét elismeréssel fogadta, csak azt szerette volna, hogy az intézet ne a Kapucinus-utcán és így Újvároson, hanem Olasziban állíttassék fel. Itt Forgách az intézet helyéül ingyen telket is felajánlott.* Sőt még tovább ment: a szeretet találékony. Szegények-háza már volt Váradon, mint láttuk, gróf Csáky Imre alapította. Gróf Forgách Pál azt javasolta Gyöngyösynek, hogy olyan intézetet állítana, mely menedékház is lenne ugyan, de annál mégis több, nemesebb: állítana kórházat, ami még nincs Váradon s az intézetet helyezné a betegek leghívebb ápolói, az irgalmasrendűek gondviselése alá.
Gróf Forgách Pálnak 1753 január 8-án kelt levele. A váradi irgalmasrend levéltára.
E javaslat Várad egyik legnemesebb intézetének magvát hordozá magában, s e mag termékeny földbe esett.
Gyöngyösy a gróf Forgách püspök felajánlotta telket elfogadta s azon egy igen csinos, kupolás s két kis tornyos templom s ezzel összeköttetésben egy emeletes ház építéséhez fogott. Míg ezek épültek, ő azalatt is ágyhoz szegezett betegen feküdt. Megbízottja, ki helyette mindent rendezett, végrehajtott, kanonoktársa, Alapy János volt.* És Gyöngyösy minél tovább viselte betegsége súlyát, annál több áldozatkészséget érzett azon intézet iránt, mely éppen a betegek és haldoklók vigasztalására volt hivatva.
Gyöngyösynek 1756-i levele. Ugyanott.
1760 július 21-én betegágyához kérette a váradi káptalan nagy- és kisprépostját: Szalbeck Mátyást és Alapy Jánost és írásba foglaltatta általuk végrendeletét. Néhány ezer forinton kívül, melyről már régebben kelt végrendeletében intézkedett, összes vagyonát, még ingóságait is a Várad-Olasziban az iralmasrendűek gondviselése alatt felállítandó kórháznak hagyta, „Isten nagyobb dicsőségére s a közjónak gyarapodására”. E vagyon állott a már említett templomon s házon kívül: huszonötezer forint készpénzből, egy szőlőből, egy majorból, a hozzá tartozó földekkel, továbbá a templom gazdagnak mondható szerelvényeiből s Gyöngyösy házának összes felszereléséből, a hintóslovaktól kezdve az ágy- és fehérneműkig. 362
E hagyatékot az irgalmasrend Váradon levő tagjai 1760 szeptember 6-án ünneplésen átvették; maga a rend, valamint Várad püspöke, báró Patachich Ádám, jóváhagyta; a királynő pedig 1761 július 7-én kelt jelesalakú oklevelével megerősítette.
Mindezt azonban Gyöngyösy már nem érte meg életben. Említett végrendelkezése után hatodnapra, 1760 július 26-án tíz hosszú évig tartott betegsége véget ért: nemesen érző szíve megszűnt dobogni. Hét nap múlva Szalbeck Mátyás nagyprépost temette el, kívánsága szerint egyszerű fakoporsóban, mely kék szövettel volt behúzva.* Első lakója lőn a maga építette kis egyház sírboltjának.*
Irgalmasrendűek levéltára.
Sírirata: Reverendissimus Dominus Georgius Gyöngyösy de Poroszló, Abbas s. Jacobi de Silisio. Cathed. Ecclesiae M. Varadinensis Cantor et Canonicus obiit aetatis suae 70. die 26-a Julii 1760.
Ez egyház s mellette a kórház Gvöngyösy legnemesebb gondolatának megtestesülése; legnemesebb emlék gyanánt emelkedik sírja íelett.
