10.
10.
A váradi katolikus hívek levele Carillo Alfonz jezsuita tartományfőnökhöz (1599 után).
Örökké való szolgálatunkat ajánljuk kegyelmednek, minth tisztelendő urunknak és lelki atyánknak; kévánunk az ur Istentől kegyelmednek Istennek nevének dicsiretire és az római hiten való keresztyéneknek épületekre boldog, jó, szerencsés újesztendőth.
Mü Váradon lakozó, római hiten való keresztyének hálákat adunk az ur Istennek, hogy kegyelmedet az ur Isten ez mű szegény, megromloth hazánkban hozta; adja penigh ü szent felsége, hogy az kegyelmed ide való jövetele hasznos legyen és sok jó dolgokath cselekedhessek és véghez is vihessen, ki legyen elsőben az ur Istennek nevének dicsiretire és annak utána az keresztyénséghnek épületekre és meghmaradásokra.
Tisztelendő urunk és lelki atyánk! tü kegyelmetektől nagy 396hálaadással veszszük és fölötte igen köszönjük, hogy mü rólunk, ittvaló, szegény meghromlotlh keresztényekről és az pogányok miatth elpusztult helyekről el nem feledközötth, hanem egynehány embereketh küldötth és szerzetth közinkben, kik minket az Istennek igéjével és az szentségeknek szolgáltatásával táplálnak és éltetnek, melyet mü az mi elpusztulásunk után az mü erőnkből meg nem cselekedhettünk volna, és egyházi embereketh nem tarthattunk volna, de kegyelmeteknek Isten után arra az Istenhez való buzgó szeretetérth nagy gondviselése volth, kiérth az ur Isten kegyelmeteketh minden javaival megháldja.
Értjük penigh, hogy mostan kegyelmed elhivatta innen az Patereketh. Erdélyben, tudjuk, hogy jó véghre, de hogy lelki kenyér nélkül szűkösök leszünk, bánkódunk rajta. De kérjük fölötte igen kegyelmedeth az ur Istenért, hogy kegyelmed ne nézze az mü szegény, nyomorult állapotunkath, de főképen az ur Istenth, és bocsássa és küldje vissza őket mennél hamarább leheth, mert azok nélkül lelkünkben igen megfogyatkozunk és semmiképen nem élhetünk.
Végezetre azon is kérjük kegyelmedeth, mint tisztelendő lelki atyánkath, ha lehetséges volna, az váron kívül szerzene helyet, holott az isteni szolgálath buzgóbban és szorgalmatosabban lehetne, mely dologh az keresztyéneknek is nagy hasznukra és szaporodásukra lenne, merth az várban nem mindenkor bocsátnak be mindeneketh, holotth nemis módja, de mindezekből várunk az ur Istentől, kegyelmetektől és az üdőtől.
Az ur Isten adjon kegyelmednek sok jó szerencsés uj esztendőketh boldogul érhetni és véghez vihetni, minth mü nekünk tisztelendő urunknak és lelki atyánknak.
Reverendae Paternitatis tuae servi ac filii in Christo, in omnibus obsequentissimi
Catholici Varadienses etc.
[Kívül:] Reverendo Domino ac Patri in Christo Patri Alfonso Carillio Societatis Jesu Provinciali per Austriam et Transilvaniam, Patri p. nobis honorardo atque observandissimo.
(Orsz. levéltár kincst. oszt.: A. Jesuit. irreg. 203. A levélnek kelte hiányzik, de mert Carillonak bejövetelét s Váradon a pogányok pusztítását említi: így az Carillonak nem első bejövetele (1591), hanem visszatérése (1599) után kelhetett.)
