20.
20.
Benkovich Ágoston levele az erdélyi kormányszékhez gróf Szent-Iványi Lászlónak krasznavármegyei főispánná történt kinevezése tárgyában. Várad, 1700 július 3.
Illustrissimi, Spectabiles ac Magnifici Domini, mihi colendissimi. De dato 25-a Junii a Méltóságos Gubernium Gyaluról irt levelét vettem. Ami az első Kegyelmetek paragraphusát illeti, hogy én méltóságos Gróf Szent-Iványi uramot krasznavármegyei főispánságba intrudaltam volna; ebben nem engemet sért a secretarius pennája, hanem kegyelmes urunkat ő Fölségét, mert énnekem ugyan ő fölsége commissiója szerint, amely extal, 415szót köllött fogadnom; Kegyelmeteknek is azt köllött volna elkövetni. Én azt nem vizsgálván, mitől viseltetett légyen ez ilyen engedetlensége Kegyelmeteknek: nekem csak arra köllött vigyáznom: mit parancsoljon az én Fölséges uram mind nekem smind a Méltóságos Guberniumnak.
Ami Pál Deák uram compániáját illeti: ahhoz énnekem semmi közöm nem volt s nincs is. Hogy udvarlottak a tisztjei szeginy meghvont szállásomon, azokat jó szívvel láttam, mint ő Fölsége híveit, de senki nem más rovására, hanem az én költségemre. Tettek-e violentiát ott vagy sem azon vitézlő rendek? számot nem adhatok róla, mert hatalmom alatt nem voltanak. Holnap közikben megyén a vicecolonellusok: ha mi kárt tettek, panaszolkodjék előtte a nemes vármegye.
Továbbá se nemest, se nemtelent nem kívántam azon vármegyében megkárosítani; panaszolkodjék ámbár csak egy gyermek is, akinek fáratsága jutalmát meg nem adtam volna meghduplázva. Amint én is azon Krasznavármegyében létemben ugy éltem, mint vendéghfogadóban.
Ami tisztiben Kegyelmetektől való gátolását illeti méltóságos Gróf Szent-Iványi uramnak: ezzel nem ő kegyelmét, hanem ő Fölsége authoritását gátolja a Méltóságos Gubernium. Hogy pedigh Kegyelmetek főispánsági tisztiben említett méltóságos gróf Szent-Iványi uramot agnoscalni nem akarja: ez nem Kegyelmeteket, hanem a fölséges udvart illeti, vasallusa lévén mind a két fél. Bár megemlékeznénk itt Salustius mondásáról vagyis írásáról. Non est irritandus, qui statim nocere potest.
In conclusione ir arról is Kegyelmetek, hogy innét vármegyémből húsz-huszonöt talpasok becsapnak az erdélyi szélre s onnét lopva hozzák ki a szökendő jobbágyokat. Ámbár csak egy casust deducaljon Kegyelmetek, hogy ezt elkövették volna: ha magam jobbágyimtól esett az ilyen által való menés, minden késedelem nélkül megorvoslom; ha peniglen vármegyémtől, ügy viszont ezen dolgot, hogy eziránt Kegyelmetek egészen panasz nélkül való contentumot vehessen.
Caeterum dum me favori commendo, sum earunden Illus-trissimarum Spectabilium ac Magnificarum Dominationum Ves-trarum Varadini 3. Julii 1700.
(Eredeti fogalmazvány a váradi püspöki levéltárban.)
