45.
46245.
László Pál váradi kanonok újabb jelentése Csáky bíbornokhoz az oláhok fokozódó ellenállásáról. Várad, 1726 március 22.
M. Varadini 22. Martii 1726.
Jó kegyelmes uramnak ajánlom Eminentiádnak alázatos köteles szolgálatomat… (Február) 14. napján ujólag elkezdettem erre az esztendőre a visitatiót, de nem kevés kisebbségemmel, holott midőn praevie Eminentiád kegyelmes gratiájából investiáltatott, katonák között levő [Váradon] oláh papnak azt intimáltam volna, ez fellázítván a katonákot (militia nationalis).* elvették templomuk kulcsait, hogy be ne mehessek. En non obstante, mindazáltal közökben mentem, condescendálván Obersboch Mgr. uramnál, és én a papot, ő kegyelme a katonákat előhivatván, okát kérdeztük a dolognak. Az oláh pap cum fremitu, több helytelen szavai között, duplázva is csak abban persistált, hogy katonáké a templom, azoknak kenyereket eszi; sem én, sem akár száz cardinalis néki nem parancsol, melyet ott jelenlevő tisztek sajnálva hallgattak, itentidem őtet torkolván, melyért őtet arestumban tétette nevezett tiszt uram.
Kétségkívül a Katonaváros új lakosait érti.
Annakutánna continuáltam visitatiomat az Berettyó és Éren-túl, Nyirség szélén, kik mindenütt cum contento honorifice excipiáltak. Közel lévén, betértem Bátorban, s ott találván méltóságos munkácsi püspök Bizanczy uramat ő nagyságát, a többi között monda ő nagysága, hogy valakiket a papok közöl onnan kiüzet, Bihar vármegyében helye vagyon. Olyan egyik a nagy-létai orosz pap* ki második feleséget vévén és liturgia mondástól nem cessálván, amint actu is azt cselekszi, azért amandáltatott. Ennél is éktelenebb a Lakságon, Láz nevű faluban lévő pap, ki levéve templomukról a keresztet és a bőjtöt haszontalannak hirdeti, úgy mondja ő nagysága; igaz is volt ez ennek előtte valami üdővel. Mást, oda nem messze Cséhtelek nevű faluban lévő papot – közönségesen a krasznavár-megyei (oláh) papok előttem declarálták, hogy hajdanában a diószegi prédikátor szentelte volna fel.*
László 1725 dec. 28-i levelében említi a biharmegyei Vizies-Gyán orosz papját is.
Az erdélyi fejedelmek korabeli oláh papok egyike, talán legutolsója.
Megtérvén a Nyírségről ultima die Februarii jöttenek hozzám 463az itt közellevő mezőségi papok, declarálván, hogy nekik most Szent-Thodor-napján szokott lenni közönséges gyűlések és consequenter ennek utána változások, annuálván, tegnapra, pro 21. Martii gyűlést indicáltam. Interea metropolita-választásra Carloviczára járt laksági esperest ide érkezett jóreggel, és minde egybegyűlt papokat idézett Katonavárosra, minden felől sok parasztságnak concurrentiájával, kik csak egy papot is hozzám nem engedtek jönni, hanem ezen accludált,* általam magyarra fordított levelet irták rám, kivel a sok parasztember reám tódult, de észrevevén őket, kapumat bezárattam. Azalatt neveket kezdvén iratni, egymásután elsorvadtak.
Hiányzik.
Mindezeknek orvoslására most jelen nem levő ordinarius viceispány uramat fogom kérnem, melyet én forma casus, ha tavalyi világos parancsolatja szerént Eminentiádnak, akkori itthon lévő tiszt uram, magam requisitiomra, elkövet vala, ez nem történt volna. Obersboch Mgr. uram ő kegyelme is ezen zendülés után, estve későn hozzám jővén, mindenkori készsigre appromittálta magát.
A sebes-körösi papok régi, szegény öreg viceesperesttyeket degradálván, a parasztok értelmével mást tettek helyébe, kinek (méltóságos Generalis uram ő excellentiája indulgentiájából) utána katonákat küldvén, behozattam, vasban verettem, most is úgy vagyon.
A belényesi haranglábnak felállítása nem soká végbe megyén. Ha Eminentiád úgy méltóztatnék parancsolni, talán lehetne az eltévelyedett, megtalált harangok reductióját megmozdítani…
Jó kegyelmes uramnak, Eminentiádnak alázatos káplánya
László Pál váradi custos canonok m. p.
(Eredeti, egy iv három oldalán. Gr. Csáky-nemzetség szepesmindszenti levéltára; VII. 195.)
