V. A JEZSUITÁK VÁRADON. 1576–1606.
V. A JEZSUITÁK VÁRADON.
1576–1606.
1576–1606.
Báthory István király alapitványához, melyet a váradi jezsuiták javára tett, csakhamar újabbak is járultak. Ezek már magán emberek önkéntes adományai valának. Éppen ezért kiválóan becsesek is. A jezsuiták fáradságaik gyümölcsét, Istennek áldását láthatták bennök.
Cséfi, máskép Challay (Csallai?) László 1585-ben Sarkad-Ősi és Leel-Ősi birtokait Bihar vármegyében nekik hagyta s a hagyományt István király által is megerősittette.* Challay neve nincsen azok között, kikről írva van, hogy katolikusok maradtok; egyéb forrásaink is hallgatnak úgy őróla, mint családjáról.*
Országos lvt. Resid. Soc. Jesu Varad. 3. 14. 28. 2. l.
a) A Cséffy család a biharmegyei Cséf községből származott. 1422 óta vezető szerepűek, többnyire királyi emberek. (Karácsonyi János: Békés vármegye története. III. kötet. 36. l.)
Csak még egyszer, 1579-ben emlitik forrásaink e nevet, midőn azt mondják, hogy az első jezsuiták egyike Challay János váradi nemes hívására jött Egerből Váradra.* Ezt a jezsuitát a külföldi forrás „Lelesius”-nak nevezi; de ha meggondoljuk, hogy az ö betű hajdan a mi nyelvünkben is, az idegen ajkán még ma is többnyire e-re változik: nem lehetetlen, hogy Lelesius neve magyarul nem Leleszi, hanem Leelösi, a Challayak egyik birtokáról.
Socherus A.: Hist. Prov. Austriae Soc. Jesu. I. 230. l.
Más tekintetben is kedvezőleg látszottak fejlődni a jezsuiták ügyei. A pestis által megritkult soraik kiegészítést nyertek. Lengyelhonból megérkezett Vengrovics Jakab négy társával.* Így amikor azután követek jöttek a békésmegyei Gyuláról, hogy papot kérjenek maguknak, nem voltak kénytelenek megtagadni kérésüket. Bár 1566 óta a gyulaiak török uralom alá kerültek, a váradi jezsuitákat ez nem tartotta vissza a meghívás elfogadásától. 60Egyikük,* Marcus Scisciensis (Sziszeki? Márk), ki már 1579-ben Szombathelyen iskolaigazgató és hitszónok volt, Gyulára ment és ott a katolikusok, mintha az égből szállott volna közéjük, úgy fogadták.* Maga a török bég is kívánta őt látni, magához vezettette, nyájasan beszélt vele azután parancsot adott ki, hogy azon az egész vidéken szabadon taníthatja a népet.*
Sacchinus, Franc.: Historia Soc. Jesu. (Romae 1661.) V. 322. l. – Scriptores rerum polonicarum. VII. 8. l.
Socherus I. 382. – Acta Synodi Jauriensis. 1579. D. 2.
Socherus i. h.
U. a. I. 383. l.
b) Karácsonyi i. m. I. 279, II. 152: Sziszeki Márk alig telepedett le, mert a váradi események miatt Gyuláról távoznia kellett.
Eközben Kolozsvárról is kedvező híreket vettek. Ott a már régebbi humaniorák mellett 1585 november elején megnyitották a bölcsészeti tanfolyamot is. Jelen volt a megnyitáson az ekkor 13 éves fejedelem, Báthory Zsigmond, maga is a jezsuiták növendéke. És kíséretében mindazok a nemes magyar ifjak, kik udvarában vele együtt növekedtek.* Köztük talán Pázmány Péter is, ki ekkor tizenöt éves volt. És olyan ünnepélynek voltak tanui, amilyent még Kolozsvár nem látott. Szavalat, ének bölcsészeti és szónoklati viták egymást váltogatták. Az egészet pedig színi előadás fejezte be a magyarok első királyáról, Szent Istvánról. Erre a jezsuitáknak még ellenségeik is letették a fegyvert s mint az egykorú tudósítás írja, rájok bízták fiaiknak nevelését.*
Sacchinus: 287. l.
U. a. V. 322. l.
Messze Kolozsvár mögött Várad sem maradhatott. Báthory István királynak is az volt akarata, hogy a jezsuiták Váradon nemcsak lelkészek, hanem tanítók is legyenek.* Az a váradi iskola, melyet az idézett 1576-iki oklevél említ csak egyszerű népiskola lehetett. Azt a jezsuitáknak, miután Szent Egyed egyházával együtt kezeik alá került, fejleszteni, emelniök kellett. Szerzetesi rendjök hívatása, de a váradi körülmények is sürgősen ezt követelték. A protestánsoknak, nevezetesen Kálvin követőinek Váradon már a jezsuiták odajövetelekor jeles gimnáziumok állott melynek tanulói egyenesen mehettek a külföldi egyetemekre.* Tanárai jobbára szintén külföldön tanult férfiak voltak, kik onnan tudományuk mellett az új tanok iránti lángoló 61lelkesedést hoztak magukkal. És lelkök, szellemök gazdagságát nemcsak mint tanárok, hanem mint papok is iskolában templomban egyaránt kitárták. Már nyomdát is állitottak fel Váradon, hogy gondolataiknak szárnyat adva, az iskola, a templom falain kívüli elterjesszék azokat.
U. a. V. 323. l. – Scriptores rerum polonicarum VII. 87. l.
Pl. Wittenbergbe. Beregszászi Péter írja Beregszászi Jánosról és Debreceni Jánosról. L. a. 17. sz. jegyz.
Váradon a béke, katolikusok és protestánsok között 1576-tól 1585-ig, tehát közel tíz évig teljes volt. Mindkét rész azonban érezte, hogy ez a béke nem lesz tartós, hogy ők természetes ellenfelek, kik előbb-utóbb még összemérik fegyvereiket.
Az erőszak ama korában a jogegyenlőség és vallásszabadság megértésére még nem voltak fogékonyak. De az első harci riadó nem Váradon hangzott fel.
Kolozsváron az új gimnázium 1581-iki tanévét ünnepéllyel s ebben nyilvános vitával nyitották meg. A vita tárgya: Isten igaz igéje. Az efelett készült értekezést azután, mint szokták, kinyomatták, Báthory Kristóf fejedelemnek ajánlva.* Igy ez nyilvánossá levén eljutott Laskai (Lascovius) Csókás Péterhez is. Ez akkor Erdélyben marosvásárhelyi tanár volt. Tanult, világlátott férfi,* ki ügyesen forgatta az írói tollat is. A kolozsvári 14 levélnyi vitairatra 432 lapra terjedő könyvvel válaszolt. Már a cimlapon maró gúnnyal jelzi a jezsuitákat, a könyvhöz csatolt függelékben pedig kizárólag velök foglalkozik, rendjük keletkezését – mint maga mondja – festi le.*
Szabó K.: Régi magyar könyvtár II. 43. l.
Bod. P.: Magyar Athenas. 157. l.
Theorematum de puro et expresso Dei verbo tam scriptis quam viva voce tradito et pari utriusque authoritate nuper in gymnasio Claudio Jesui politano in Transylvania a novis Societatis Judae monachis propositorum examen et refutatio. Genevae. 1584. 8° 432. l. Ajánlva Kendi Sándor, Kovacsóczi Farkas, Sombori László, Csáky Dénes és Gálfi János erdélyi kormányzók és tanácsosoknak. Egy poldánya a kolozsvári unitárius collegium könyvtárában.
Ugyanazon évben, mikor ez a munka megjelent (1584), a váradi protestánsok a következő évre (1585-re) naptárt adtak ki.* A naptár még mindig a régi, Julián-féle volt, függelékül egy versezettel, mely XIII. Gergely pápa naptárjavítását, sőt magát a pápaságot is megtámadta. Ezt meg a kolozsvári vitairat kiadója, Schreck Farkas jezsuita nem hagyta szó nélkül. Védelmére 62kelt a Gergely-féle naptárnak, kimutatva a naptárújítás szükségét s művét azonnal ki is nyomatta.*
Szabó K.: Régi magyar Könyvtár. I. 110. l.
Adversus authores Juliani, ut vocant, pseudocalendarii Varadini impressi pro anno 1585. carmen. Szabó K.: R. M. K. II. 51.
E munka egy példányát Szántó István jezsuita, ki akkor Váradon lakott, megküldötte Bereszászi Péternek, Várad egyik protestáns papjának. Ezzel az ellenreformáció előcsatája, melyet Nagyszombatban Telegdi Miklós Monoszlai András stb. annyi hévvel folytatott, az ország keleti részein is megnyílt, csakhogy itt kevesebb szerencsével.
Szántó István egyike volt a jezsuita-rend akkoriban még kevés magyar tagjainak, hitéért és hazájáért is élni-halni kész férfiú. Erősen magyar lelkületével előre megérezte a vészt, mely nemzete felett tornyosult s a vész elől nem látott a katolikus egyháznál jobb menedéket. Hogy oda viszaterelhesse nemzetét, azért elmegy egész Rómáig, ezért kopogtat a pápa, a bíbornokok ajtaján, ezért küzd szóval, tollal egész életében.*
Fraknói V.: Egy magyar jezsiuta a XVII-ik században. Kath. Szemle 1887. III. füz.
Beregszászi Péter, valamint szintén váradi paptársa, Károli Péter, nem kevésbbé tanult világlátott férfiú volt s mindketten régi munkatársai úgy a magyar, mint a latin irodalomnak.* Különösen Beregszászi írásra mindig kész, heves, s mint kortársai csaknem kivétel nélkül, kíméletlen egész a személyeskedésig. Schreck művére is azonnal felelt s viszonzásul kedveskedett könyvével Szántó Istvánnak. Egyúttal kérdést is intézett hozzá hogy t. i. azon idő alatt, mely az akkoriban elhalt XIII. Gergely pápa halála s V. Sixtus megválasztása között elfolyt, ki volt a római anyaszentegyház feje? Erre Szántó és Beregszászi között éles irodalmi vita fejlődött ki, melyben a kölcsönösen osztogatott címek között a „tudatlan” még a 63legszelídebbek közé tartozik, s kijut benne a pápáknak is éppen úgy, mint Luthernek vagy Kálvinnak.*
Károli Péter műveiről Szabó K.: Régi magyar könyvtár I. 37–9. 105., 149.
Beregszászi Péter munkái: προπεμπτικον Vitebergae. 1569. 4°. 4 számozatlan levél. Egy példánya a debreceni ref. colleg. könyvtárában.
Epicedion. Vitebergae. 1576. 4°. 22 számozatlan levél. Egy példánya a kolozsvári ref. colleg. könyvtárában.
Apologia. 1585. 8°. 344. Varadini. Szabó K. Régi magy. könyvtár II. 51–2. 174., 192.
Többi műveit a következő idézetekben.
Szántó iratait csak Beregszászi művei tartalmából következtetve ismerjük. A Baselben, 1587-ben, 8° kiadott „Adversaria de controversiis, hoc saeculo in religione motis” c. gyüjteményben (1–1 példánya a M. Tud. Akad., a debreceni ref. –, a kolozsvári unit. kollegium könyvtárában) Beregszászinak az Apologián kivül még a következő művei vannak:
1.) Ventilatio…
2.) Epistola…
3.) Defensio Ventilationum…
Vitájok latin nyelven folyván, csak tudósok vitája marad, anélkül, hogy a közönséget mozgalomba hozhatta volna. De a vitának hősei: Szántó és Beregszászi egy városban laktak, egy város lakosainak, bár két táborban élén állottak s amellett, hogy magán leveleket is váltottak, az iskola a templom katedráján is szóvá tették ügyöket, Így a vita láza ráragadt a katolikusok protestánsok soraira egyaránt; a vallás a papok ügye az egyházból a polgárok házaiba s innen a piacra került kivált miután a váradi protestáns diákok a jezsuitákról, „epigrammákat” adtak ki, de amelyek pamphletnek is beillettek.*
ενιον Jesuitis exhibitum, aliquot Epigrammata… Az idézett baseli gyüjtemény 197–210. l. – Szabó-Hellebrant: Régi m. lvt. III./1. 221–223 l.
Emellett aki tekintélyével vagy hatalmi szavával mérsékletre bírtá volna az ellenséges feleket, olyan már nem találtatott többé. Báthory Kristóf fejedelem még 1581-ben elhalt; István király 1585-ben követte bátyját az örökkévalóságba. Halála a katolikus vallásnak is halálát jelentette Erdélyben. A fejedelem, Báthory Zsigmond még tizennégy éves gyermek volt, körülvéve tanácsosokkal, kiknek mindenike az új hitfelekezetek egyikéhez vagy másikához szított.* Laskai is, Beregszászi is egyenesen a tanácsosoknak, Erdély akkori kormányzóinak ajánlották támadó műveiket. Nem volt ez titok István király előtt sem; halálos ágyán is azon töprengett, hogy öccsének, Zsigmondnak nincs egy hű katolikus tanácsosa: „mindnyájan elhajlottak!* És a haldoklók fínom érzékével előre sejtette a katolikus vallás pusztulását Erdélyben.
Pápai Páriz, Fr.: Rudus redivivum. (Szeben. 1684.) D 3.
Pápai Páriz, Fr.: Rudus redivivum. (Szeben. 1684.) D 3.
Váradon a katolikusokat vallásuknak szabad gyakorlata óta csupán betolakodóknak tartották s mint főbenjáró sérelmet emlegették róluk, hogy Szent Egyed templomát elfoglalták a 64 protestánsoktól.* Midőn pedig az említett szóbeli s irodalmi viták közben tapasztalják, hogy vallásukat kicsúfolni, papjaikat, magát a pápát pelengérre állítani lehet – bántatlanul: akkor márcsak egy lépés volt, hogy az ingerültség tettlegességekben törjön ki ellenök. És ez a lépés is megtörtént.
Veszely K.: Erdélyi egyháztörténelmi adat. 208. l. Szilágyi S.: Erdélyi országgyűl. eml. III. 85, l.
Váradnak főkapitánya, Sibrik György*
c) Erd, Múz. 1815. II. 140.
1586-ban elhalt, utódját, Király Györgyöt 1588 május 20-án nevezte ki Báthory Zsigmond.* Azon esemény tehát, melyet jelezni akarunk s amely 1587 húsvétkor történt oly időben folyt le, mikor Váradnak főkapitánya nem volt. De ha Király György jóval előbb neveztetett is ki váradi kapitánnyá, eseményünk főhősét legkevésbbé sem zavarná: öccse volt II. főkapitánynak: Király Albert. Kétségkívül ugyanaz, ki utóbb, Báthory Zsigmondnak 1595-iki hadjáratában mint győzedelmes vezér szerepelt*, de ekkor 1587-ben alig lehetett több egyszerű hadnagynál.
Szilágyi S.: Erdélyi országgyűlési emlékek III .78. l.
Szamosközi I.: Tört. maradványai. 52. 54. l.
Történt-e katolikusok részéről vallásuk nyilvános gyakorlásán kívül valamelyes kihívó tett? arra eddigelé adatunk nincs, ez egykori tudósítás csak Király Albert és vitézeinek tetteiről szól.
Itt előre kell bocsátanunk egy 1665-iki vallomást a katolikusoknak régi, testvéri szokásairól. „Az mi romano-catholica religionkban régi, bévött szokás az volt, hogy mik az karácsoni és husvéti innepeknek éjszakáin hajnalig is miseszolgálatban foglaljuk magunkat, akkoron az ifjuság szokott lövöldözni: affelett az is régi, bévött törvényünk volt hogy minden husvét napján határt kerülnénk, azaz hogy processiot járánk”*
Veszely K.: Erdélyi egyháztört. adatok. 416. 418. l.
Országos lvt. Kamarai lvt. A. Jesuit M. Varad. irregestr. 203. Okmánytár. 9. sz.
Mikor tehát a katolikusok húsvétnapján éjjel a feltámadás ünnepére gyülekeztek, Király Albert már a belvárosban saját háza előtt, elfogdostatta vitézeivel az embereket, „hitöket velök tagadtatta” kifosztotta, verette. Majd Olaszi külvárosba, Szent Egyed egyháza elé ment, itt a katolikusok processióját szétverette, sokakat megsebesített, „az faképet darabokra koncolta, annakfelette halállal mind papot, mind mesteri urakat fenyegette”.*
Országos lvt. Kamrai lvt. A. Jesuit. M. Varad. irregestr. 203. Okmánytár. 9. sz.
65A váradi húsvéti eseményeknek csakhamar híre ment. És mennél messzebbre ment a hír, annál színesebb dolgokat mesélt. Mindenki jobban-jobban kiszínezve, kikerekerítve adta tovább, amint az rendesen történni szokott. Idők multával akadt olyan is, aki a váradi káptalan száműzését s azt a húsvéti utcai vérengzést összezavarta s a két eseményt egynek vette. Így hatásosabb volt, a képzeletet jobban megragadta. Hitelre is talált, hogy nem közönséges emberekkel tagadtatták hitöket, hanem a váradi káptalan tagjaival. Még a szavakat is tudták már, amelyekkel kérdezték tőlök: akarják-e az új hitet bevenni és szakítva a papi nőtlenséggel, akarnak-e házasságra lépni? A tagadó válaszra azután lekoncolták a káptalan tagjait s holttesteiket a vár árkába hányták.*
Keresztúri. I.: Descriptio epp. et capit. Varad. II. 39–40. l.
1765-ig még csak a husvéti vérengzést ismerték,* de a későbbi írók ezalatt már a kanonokok legyilkoltatását értették. Ez írók egyikének mégis feltűnt, hogy forrása, melyre éppen hivatkozik, a vérengzés vasárnapjául nem virágvasárnapját, a káptalan száműzetésének idejét említi, hanem husvétnapját.* Elfogultsága azonban nem engedte látnia, hogy forrása egy szóval sem említi a kanonokok legyilkoltatását, hanem csak az utcai vérengzést, mely az egykorú tudósítás szerint is csakugyan húsvétnapján történt.
Szepesi Fabianus: Assert. theol. 1765. 75. l. Egy példánya a nyirbátori konvent könyvtárában.
Kereszturi id. h.
A jezsuita atyák azonnal belátták, hogy ez a húsvéti esemény hatalmas fegyverül fog szolgálni ellenük. Helyzetök valóban komolyra változott s gyors intézkedést parancsolt.
Rendtársuk, Szántó István, azon hét év alatt (1580–87), mit Váradon töltött, valóban apostoli munkát végzett, kivált az 1585-i pestis idején; saját iratai szerint is, buzgalma kelleténél messzebb ragadta, a protestánsokat annyira felingerelte, hogy tovább nem maradhatott Váradon.* Áthelyezték Gyulafehérvárra s két más rendtagot küldtek helyette. Emellett úgy a fejedelemnél, mint a befolyásosabb körökben azon igyekeztek, hogy a nagyított hireknek elejét vegyék. A vész kitörését azonban csak egy időre háríthatták el fejökről.
Sacchinus V. 323. l.
Ellenségeik nem nyugodtak. Már a következő 1588. évi 66enyedi részleges gyűlésen annyira megértnek látták az ügyet, hogy a jezsuiták eltávolítását nyilvánosan sürgették. De a fejedelemnek sikerült még ezúttal lecsendesíteni a rendeket ama kijelentéssel, hogy a vallásügyek tárgyalása országos törvények szerint nem partialis, hanem generális gyűlés elé tartozik.*
Szilágyi S.: Erdélyi orsz. gyül. eml. III. 235. l.
Maga a pápa is latba vetette tekintélyének súlyát a jezsuita atyák védelmének érdekében, Már XIII. Gergely pápa atyai gyöngédséggel teljes levelet intézett Báthory Zsigmond fejedelemhez s mellékelve drága aranykeresztet küldött neki.* V. Sixtus pápa pedig mindjárt a váradi húsvéti esemény után szintén felkereste levelével az ifjú fejedelmet, melyben őt nagybátyja, István királynak a katolikus vallás védelmére tett intézkedéseinek fenntartására kérve könyörögve serkentette.*
Bpesti egyet. könyvt. Kaprinai kézir. XIV. A. 114. l.
Veszely K.: Erdélyi egyháztört. adatok. 217–218. l. Kelt 1587 aug. 22.
Zsigmond fejedelem sokáig erősen is tartotta magát. Mert a Meggyesen 1588 december 8-án megnyilt országgyűlés tárgyalásait mindjárt azon kezdte, hogy most már országos ülésben követelte a jezsuiták eltávolítását. A fejedelem nem volt volt meglepetve. Nagybátyja végrendeletéből tudta előre, hogy ez így lesz.
Annál inkább felhangzottak szívében ugyanannak a végrendeletnek hozzá intézett szavai: de ha férfi vagy, ha van hited, lelked: minden ilyen követelésnek ellenállhatsz, inkább akarván tetszeni Istennek, mint az embereknek. De a rendek sem akartak elállni követelésüktől.
Hiába volt egy-két higgadtabb főúrnak közbelépése; hiába a jezsuita atyáknak éppoly bátor, mint megkapó védelme kik a gyűlés színe előtt egyrészt az ellenük szórt rágalmak alaptalanságát, másrészt a fejedelemnek s a magyar hazának tett önzetlen szolgálataikat emelték ki; a fejedelem csak annyi engedékenységre sem birhatta a rendeket, hogy Váradról és Gyulafehérvárról visszahíva a jezsuitákat, legalább egy helyen, Kolos-Monostoron megtarthassa őket. A rendek harmadik feliratukban is csak azt hangoztatták, hogy a fejedelmi előterjesztések letárgyalását addig meg sem kezdik, mig a fejedelem nem teljesíti kívánságukat. Emellett nem hiányoztak, kik Meggyes utcáin rögtönzött szószékről tüzelték a népet, hogy lázongásával 67adjon súlyt a rendek követelésének. Más oldalról pedig a katolikusok imádkoztak. Váradon, Gyulafehérváron, Kolosmonostoron a kitett oltáriszentség előtt leborulva, reménykedve várták a jezsuita atyák sorsának eldőlését. Ők voltak egyedüli lelki vigasztalóik.
De végre is hasztalan volt minden. A fejedelem kénytelen volt engedni. Nyolc napi nehéz tusa után, december 16-án a következő üzenetét küldé a rendeknek: bár a jezsuitákat, mint élete védőit, nevelőit és gyámjait bőségesen megjutalmazni s hálájával elárasztani kellene; de mert látja az országos egyetértést: ő is megnyugszik az ügyben, noha az méltóságával ellenkezni látszik, s a jezsuitákat egész birodalmából, mind Magyarországból, mind Erdélyből tizenöt nap alatt eltávolítja s örökre számkiveti.*
Veszely id. m. 187–224. l.
A kihirdetett végzés után a száműzöttek még csak azt kérték, hogy néhányan közülük, bár minden vagyon nélkül ott maradhassanak.* Ők sanyaroghatnak, csak a hiveknek legyen lelki táplálékuk. De e kérésöket sem hallgatták meg.
Sacchinus: V. 383. l.
„Imádkozzatok hogy a ti futástok ne legyen télen!”
És akkor lőn.
Lelősi, a fejedelem volt nevelője, bár évek óta oly nyomorék volt, hogy mozdulni sem tudott, télvíz idején, 1589 január első napjaiban, kiszállíttatott az országból.* Várad lelkésze, Thomani Mátyás csak Kisvárdáig tudott menni. Itt meghűlés következtében kórágyba esett s a 42 éves férfiú elhalt. Társa, Szántó István Leleszre vitte holttestét és ott az ős monostor egyházában tisztességesen eltemette.*
U. a. 383–438. l.
U. a. 383–438. l.
Várad katolikusai ismét lelkész nélkül maradtak de egy ház nélkül is.
A meggyesi 1588-i országgyűlés egyebek között ilyen végzést is hozott: „Az váradi Szent Egyed egyház minden pertinentiájával azkivel occupálták volt, restituáltassék, hogy mint azelőtt, ezután is prédikátort tarthassanak ez város számára benne, de nem a római valláson valót. Ha mit pedig a jezsuiták újonnan építettek volna, az fiskusé legyen”.
És Szent Egyed egyháza, mely Váradon és Várad vidékéről 68tízezer katolikusnak szolgált lelki vigasztalására, elvétetett; hívei könnyes szemekkel látták elpusztulni oltárait.*
Erdélyi orszgyül. eml. III. 257. Veszely id. m. 302. l.
***
Erdély vallásügyi törvényeinek gyakori változása e korban nem egészen vallási okokból származott. János király politikája, mely a török császárban kereste szövetségét, még mindig nagy és erős párttal rendelkezett. Leginkább pedig az új hit papjai között. Érezték, hogy a német szövetség vallásukra, de tán a magyar nemzetre is veszélyt fog hozni. Tisztában voltak azzal is, hogy Báthory István katolikus szellemű intézkedései mögött mi rejlik?, de akkor nem tehettek ellene semmit. A nagy király halála után azonban, amint a gyermekfejedelem magára maradt, még a magyarországi protestáns papok tüzesebbjei is Erdélybe mentek, hogy kicsikarhassák a meggyesi végzést.
Kicsikarták. De Zsigmond fejedelem nem lett volna Báthory-faj, ha csak úgy könnyedén belényugszik megaláztatásába.
Alig telt bele négy év, a kolozsvári piacon vérbe fojtá a török pártot, s a prágai udvarral megköté a szövetséget a törökök ellen.
Erre a protestánsok kénytelenek voltak ismét megtűrni magok mellett a katolikus kultuszt. Már az 1591-i gyulafehérvári gyűlés megengedi, hogy Fejérváron lakhassanak a jezsuiták; az 1595-i gyűlés pedig eltörli a meggyesi végzést.*
Lampe: Hist. eccl. ref. in. Hung. 313. l.
Siketfalvi Ladó Bálint jezsuita, ki 1589-ben Moldvába, vagy tán mint székely ember csak a katolikus székelyek közé menekült, egy év mulva már ismét Kolozsváron volt.* Nem szerzete ruhájában, hanem mint Carillo Alfonz ki 1591-ben két rendtársával együtt jön Gyulafehérvárra kanonoki öltözetben.* Kollégiumaikban úgy találtak mindent, amint társaik 1589-ben elhagyták. Zsigmond fejedelem a meggyesi végzés után sem engedte elidegeníteni vagy birtokaikat a kincstárhoz csatolni; még a befolyt jövedelmeket is félretette azon időre, mikor a száműzöttek visszatérnek.
Sacchinus: V. 516.
Szilágyi S.: Carillo Alfonz. 7. l. Erd. orszgy. eml. III. 278.
Ekkor Várad katolikusai is nyertek a rend tagjai közül lelkészeket. A katolikus papok megjelenése Váradon azonban 69ezúttal nem ment oly símán, mint Báthory Kristóf idejében, vagy legközelebb Gyulafehérvárott, a fejedelmi székhelyen.
Bihar vármegye „az ő bátor voksolásáért, postulatumaiért”* már ekkor kiváló tekintélyben állott s bizonyos értelemben mintegy Írországa volt Erdélynek. Maga a vármegyének központja, Várad, a vallás és közművelődés terén ekkor még azt a vezérszerepet vitte, amit egy félszázaddal utóbb Debrecen, ami Váradról annak elpusztulásával ment át az utóbbira. Váradnak vezérszerepe még abból az időből származott, mikor püspöksége nemcsak az egyházi, hanem a politikai s a tudományos életben is fényesen kitűnt. És úgy Várad mint Bihar megye családai, főrendűek, polgáriak egyaránt, bár nem hívei többé a régi szent királyok hitének, azt a vallásos buzgóságot, áldozatkészséget, mit őseik vérével, családi hagyományaikkal örököltek, új vallásuk iránt is tanusítják. Nem engedik megingattatni magukat ama hitökben, hogy ők az igazi katolikusok. Papjaik széltiben az orthodoxa religio szolgáinak nevezik magokat.* Gróf Bethlen Kata, az erősen protestáns érzelmű nő, még jóval később is azt írja, hogy az ő vallása az „igaz, apostoli, katholika vallás”, Minden család az új hitnek egy-egy erős vára, melyből fegyverrel is kiszállanak vallásuk védelmére. Követeik utasításában, valahányszor országgyűlésre mennek, mindig első helyen áll „az religio dolga,” nevezetesen, hogy se ott benn Erdélyországban, se az ide ki való vármegyékben sehova jezsuita és misemondó papot be ne engedjenek szállani és senkinek befogadni.* És mint őseik a katolikus, ők a protestáns vallás lángoló szeretetével húnyják be halálos ágyokon szemeiket. Mint azok, úgy ők is megemlékeznek végrendeletökben az egyházak, iskolák, ispotályokról,* sőt tovább mennek azoknál: kitagadják, átkokkal fenyítik maradékaikat, ha hűtlenek lennének az új valláshoz.* 70Hol ennyi vallásos buzgóság és féltékenység volt ébren, ott olyan jelenség, mint a jezsuiták újabb megtelepedése Váradon, nem történhetett meg minden ingerültség nélkül. Ehhez járult, hogy Bathory Zsigmondnak német politikája – mint akkor nevezték – ekkor már nyilvánvaló volt. Náprágyi Demeter erdélyi római katolikus püspök is éppen akkor, 1597 tavaszán, elfoglalta püspöki székét.* De még egyéb is történt. A jezsuita atyák kollégiuma Váradon, mint említők, Olaszi külvárosban volt. Itt laktak most is. Időközben azonban a belváros közepén házat vettek s azt kápolnává alakították. Ezt a város protestánsai már nem tűrhették. Hármas követséget küldöttek Báthory Zsigmondhoz: Darabos Gáspárt a vármegye –, Szabó Györgyöt a nemesség –, György deákot pedig a polgárok nevében. Ezek szerencsétlenségökre nemcsak azt találták kérni a fejedelemtől, hogy a jezsuitákat a belvárosból tiltsa ki, hanem még azt is, hogy küldje őket a szomszéd Szőlősre, mert az ország törvénye szerint csak ott szabad lakniok. Báthorynak sem kellett ennél több. Annyira indulatba jött, hogy a követeket elkergette színe elől s mikor a palota udvarán mentek, lefogatta őket, s nem gondolva sem tisztességgel, sem nemességgel, mindenikre hármat-hármat csapatott. És ez a lehető legnagyobb megszégyenítés volt, mert – mint a krónikás megjegyzi – ennyi ütéssel csak bizonyos semmirekelőket szoktak illetni. De a fejedelem még ennyivel sem elégedett meg. Levelet küldött a városra, olyant, melyben a váradi főkapitányon kezdve kijut mindenkinek, papoknak, polgároknak egyaránt s oly hangon, minőt csak az akkori török basák használtak falusi bíráinkkal szemben.
Szalay L.: Magyar történelmi eml.. II. Bethlen Miklós önéletírása. 430.
Gr. Bethlen Kata életének maga által való leírása. 33, 42, 89, 90, 129. l.
Bihar vármegye két követének: Ughrai György másodalispánnak és Gergoch Istvánnak követutatsító levele 1607-ben. Bölöni Sándor levéltárában.
Telegdy Miklós végrendelete. 1583 aug. 28. Herceg Esterházy-család kismartoni lvt. Rep. 4. D. 30. Csukas Lénárt 1635-iki végrendelete. Országos lvt. Neoreg. l. 14.
Barcsay Ákos fejedelem kitagadta azokat, kik családjából a protestáns vallást elhagyják; Barcsai Ágnes, Gr. Bánffy Dénesné pedig megátkozza, Josika M.: Emlékirat. I, 91, l.
Kassáról 1597 április 7-ikén indult Erdélybe, miint Balassa Máriához írt levelében írja. Br. Sennyei-család levéltárában (Csőrgödön. Zemplén m.)
„Hitigazgatásunk – írja a fejedelem – azmi, nem ti dolgotok, hagyjatok békét. Szablya, kopja, katonához illendő fegyver az ti dolgotok. Te pedig Király György uram, felnyisd az szemedet, meglásd, mit cselekszel, ki elöttők vagy az szolgáló rendnek; szájokon tartsd őket, jövendő háborúságra semmi okot ne adjatok, se protestálásokkal ne fenyegessetek senkit, se egybegyűléstekkel. Közönséges magatok tudatlan, balgatag felfuvalkodástokkal hitet ne igazgassatok, mert valaki leszen kezdője, vagy kapitány, vagy lovász, vagy pap, vagy 71secularis, egy istrángszálat meg nem kímélek tőle. Egynehánytokra nem szólok, de ha mindnyájan oly vitéz emberek volnátok, azmint hitet tudtok igazgatni, eddig régen Konstantinápolytól is kiűztük volna az törököt. Darabos Gáspárt és György deákot, az bestye áruló kurafiakat, kivond az lajstromból, mingyárt elűzd. Váradon ne hagyd őket lakni. Ha én szolgáim voltak az bestye kurafiak, szabott regulát énelőmbe ne hozzanak. Ebbe ha máskép cselekszel, gondold te magad, mi következik belőle. Ti pedig, kik jámbor és tős gyökeres nemes renden kívül valók vagytok, bírák, városbeliek és váradi főpolgárok, minden rendek: szántás, kapálás az ti dolgotok, nem hitigazgatás. Nem paraszt emberhez illik az hitigazgatás, sem vargához, sem szücshöz, sem az protestatióval való fenyegetés – egy pár, bestye, áruló kurafiához is. Valete. Datum Albae Juliae 2. Junii anno 1597”.*
Először közölte Kulcsár István: Krónika (1805) 84–85. Azóta többen.
Ha a követeiken Gyulafehérváron ejtett gyalázat arcukba kergette a vért a váradiaknak, ez a levél halálra sápasztotta őket. De türtőztetniök kellett magokat. Báthory Zsigmondról tudták jól, hogy nem az az ember, ki be ne váltaná fenyegető szavait, bármíly iszonyúak legyenek is azok.
Történt azonban, hogy Báthory lemondott a fejedelemségről s Csehországba távozott. A váradiak fellélekzettek és akkor egyenesen a jezsuita atyákhoz fordultak, követelve tőlük, hogy vonuljanak ki a városból a szomszéd Szőlősre. A válasz tagadó volt, sőt mi több, ugyanakkor valaki azt a meggondolatlanságot követte el, hogy a kálvinista pap szószékére lopvást valami ocsmány iratot függesztett. Erre a protestánsok, mint adott jelre, összefutottak, a jezsuiták belvárosi házát megrohamozták s betörték, követ-kövön nem hagyva benne. Magokra a jezsuita atyákra is kezet vetnek, ha Király György főkapitány katonáival jókor közbe nem lép s meg nem menti őket.
Mária Krisztina főhercegnő, ki akkor férje, Báthory Zsigmond lemondása után Erdély fejedelme volt, erre vizsgáló – vagy inkább – békebírákat küldött Váradra, egytől-egyig katolikusokat. Náprágyi Demeter püspököt, Keresztúry Kristófot és Toldy Istvánt. Ezek előtt Derecskai Ambrus váradi protestáns pap, kit a mozgalom inditójának tartottak, igazolta magát. A jezsuiták is kimutatták, hogy a kifüggesztett gúnyirat nem tőlük 72származott.* Váradról azonban eltávoztak. Hogy hová? nem mondják forrásaink; de a körülmények arra mutatnak, hogy csakugyan Szőlősre.
Szamosközy; Történelmi maradványai II. 81–90. Trausch, l.: Chronicon Fuchsio-Lupino-Oltardinum. I. (1847.) 129–130.
Mária Krisztina ugyanis éppen ez időben fejedelmi levelet adott ki, mellyel a biharmegyei Kis-Urögd, 1557 előtt a váradi nagyprépost birtokának egész tizedét a szőlősi egyház megújítására s lelkészének tartására adományozza. Ez a levél mai napig a jezsuiták fennmaradt iratai között őriztetik.*
Országos levéltár. Acta Jesuit. 70. Kelt. 1598. június 16-án Gyulafehérváron.
Mikor pedig Báthory Zsigmond még ez évben Csehországból visszatért s a fejedelmi hatalmat ismét kezébe véve, Tordán országgyűlést tartott: itt ismét felmerült Szőlős egyházi ügye. Bihar vármegyében és még messze földön egyedül Szőlősön van még katolikus egyház. Szent László városa, az egykor oly fényes püspöki székhely is ahhoz a szegény falusi egyházhoz csatoltatik. Ha valaki meghal Váradon, ki kell vinni Szőlősre, de minden ceremónia nélkül; „a szőlősi papok azután a falu határánál bevárván a halottat, ott osztán minden ceremóniákkal elvihetik szabadon és eltemethetik”,
Eltemetik már-már a katolikus hitet is ezen a tájon…
Báthory Zsigmond váratlan visszatérése Váradon méltó megdöbbenést okozott. De még ő, a fejedelem fogta kérőre a dolgot. Követeit, egyiket a másik után járatta Váradra, hogy visszatérítsék hűségére a várost, kulcsát Erdélynek. De Váradnak volt jó dolga, hogy oly könnyen elfelejtse a rajta esett gyalázatot. Aztán a jezsuiták minapi dolga is nyugtalanította a fejedelemmel szemben. Mindig csak azzal felelt Báthory követeinek, hogy ő a fejedelem lemondásával hűséget esküdött Rudolf királynak, esküjét nem szegheti meg.* Utoljára már Zsigmond embereit be sem bocsátá a városba, sőt követeket küldött a királyhoz, hogy oltalmazza meg Váradot -Báthory Zsigmondtól és a töröktől.* A fejedelem meg is állta bosszúját.
Szamosközy I.: Történeti maradványai II. 139. IV. 82. II. 146, 165.
Szamosközy I.: Történeti maradványai II. 139. IV. 82. II. 146, 165.
A török, amint Báthory elhajlását megtudta, azonnal megindult nagy sereggel, hogy megfenyítse és visszahódítsa Erdélyt. Báthory a fenyegető veszély ellenében cselhez folyamodott. Azt híresztelte, de úgy, hogy a töröknek is fülébe menjen, 73 hogy Váradnak kétféle őrsége, a magyar és a német meghasonlott egymással.* A török értette ebből a többit: két veszekedő fél között majd ő örvend. S belé ment a kelepcébe. Mielőtt szándéka szerint megütné Erdélyt, rácsapott a könnyűnek vélt prédára, Váradra. Mehemet basa hatvan ezernyi sereggel 1598 szeptember 29-ikén megjelent a vár alatt s október 2-ikán lövetni kezdé azt. Az ostrom egész lefolyása megható, sokszor rettentő részleteivel együtt ismeretes.* Négy egész hétig tartott; november 3-ikán vonultak el a törökök véres fejjel.*
Szamosközy I.: Történeti maradványai II. 139. IV. 82. II. 146, 165.
Ortelius redivius. 1665. 244. Szamosközy II. 174.
d) Rödern Menyhért cs. tábornagy tudósítása Várad 1598-i ostromáról. Tört. Tár. 1878. 101. A vár műszaki védelmének jelentékeny lehetőséget biztosított a császár is. Ugyanis 1583 novemberben a gyulai és szolnoki bég Bihar vármegyében olyan pusztítást és tömeges emberrablást rendezett, hogy csak a Tokajt és Kállót féltő császári csapatok beavatkozása tudott véget vetni a 3000 török lovas pusztításának, fosztogatásának. Rudolf figyelme Várad fontosságára terelődött és néhány hét mulva Boldigara hadimérnököt Várad megerősítése céljából Báthorynak kölcsönzi. (Hieronymo Lippomano, Velence prágai követének jelentése 1583 nov. 30-án és dec. 13-án, Kárpáthy-Kravjánszky Mór: Rudolf uralkodásának első tíz éve, Bpest 1933. 254. 88.) Ez a hadimérnök a korszaknak legkiválóbb hadiépítője: Baldigara Ottavio, Eger, Szatmár, Tokaj modernizálója, aki Váradon 1584 közepéig dolgozott és 1588 tavaszán halt meg, (Pataki Vidor: a XVI. századi várépítés Magyarországon, Bécsi Magyar Történeti Intézet Évkönyvei. 1. évf. 28–29. l.), tehát Várad ostromát már nem érte meg.
Tudtuk, hogy így lesz – mondák hir szerint, – hallottuk Szent László érclovának nyerítését, nekünk csak szerencsétlenséget jelenthetett.* Íme, Szent László ismeretes legendájának, hogy sírjából kikel, érclovára pattan s hegyeket átugratva vágtat a csatatérre, magyarjainak segítségére, – ím, a legendának egy újabb, de szép változata. Összefüggésben lehet vele ama másik, mely szerint az ostrom alatt Várad polgárai kiállottak a vár falára s odakiálták a törököknek, hogy hasztalanul lövöldöznek, mert a szent királyok védik a várat, s míg szobraik állanak benne, be nem veszik azt.* Azt meg komoly történetíró is állítja, hogy bár a törökök golyóinak zápora hullott a várba, Szent László lovasszobra mégis sértetlenül maradt.
Szamosközy II. 179.
A teljesen ép állapotban maradt négy nagy érczszobrot, közöttük Szent Lászlóét is, Rudolf el akarta szállítani Bécsbe, azonban Mátyás főherczegtől jelentést kapott, mely szerint nemcsak hatalmas súlyuk miatt volnának nehezen elszállíthatók a szobrok, de főleg azért nem, mert a nép hite szerint a törökök addig nem foglalhatják el Váradot, míg a szobrok ott vannak. (Történelmi Tár. IX. 95–96.)
Szent László székesegyháza is kiállotta az ostromot, egy század alatt már a negyediket; de hogy! Fedelének felerészét, ami még megvolt, mint a rostát, átlyuggatták a golyók; egyik tornyát szintén összelövöldözték, a másiknak meg a keresztje csak úgy fityegett alá. Hajójának boltívei már régen beszakadtak, szentélye is egészen elpusztult. Hát belül hogy állhatott? Szép képeit, oltárait 1565-ben kezdték először kihányni, de akkor még a nép ezért fellázadt s a fejedelem (János Zsigmond), ki éppen akkor arra lovagolt, maga verte szét Isten házának megszentségtelenítőit.* De már 1600-ban kelt forrásunk szerint az oltárok egytől-egyig le vannak rontva; Szűz Mária aranyos – s annak ölében Jézus tündöklő képe szintén eltűnt. A másik, kisebb egyház, az előbbinek átellenében, szintén még áll, de már nem lsten háza, hanem fegyvertár. Hasonlóképpen a 74kápolna, melyben a hagyomány szerint Szent László szokott imádkozni, szintén csak fegyverekkel van teli. Egyedül a püspöki palota, utóbb királyi, majd fejedelmi lak kápolnájában áll még az oltár Szűz Mária képével és még egy szék, de ezen kívül egyéb semmi.* Mily szomorú állapotra jutott itt minden, mint maga a hit, mely egykor e szent helyeken trónolt, vigasztalva, boldogítva a szíveket!
Archiv des Vereins für siebenbürgische Landeskunde. Neue folge. II. (1854.) 9.
A leírást később részletesebben fogjuk látni.
Ha most beteljesednék a legenda szava és sírjából csakugyan kikelne és látná mindezt Szent László király… Jellemző Szamosközy Istvánnak rajza, melyet éppen e korból Váradról ad. Előbb azonban meg kell jegyeznünk Szamosközyről, hogy amikor 1608-ban levelet írt, bocsánatot kért, hogy „paraszt nyelven írta az titulusát. S hogy szólt a titulus? „Ez levél adassék Kolozsvárott György Deák uramnak, az Konventnek, Monostor utcában”.* Szamosközy Várad rajzát adva elbeszéli értelmesen a város egész régi történetét; lefesti szép vidéket; elmondja, hogy itt nemcsak Ceres és Bachus, hanem a bőség szarujának is minden áldása ki van árasztva; hogy itt az emberek ildomosok, serények, munkakedvelők, a polgárok gazdagok, a nők kitűnően szépek; szóval, hogy Várad nem csupán a megélhetés, hanem az élvezetek városa is; de épületei közül az egy váron kívül nem lát egyebet, tudományos vagy vallási életéről meg egészen hallgat.* Pedig Váradnak akkor eszes, tanult papjai voltak, iskolája meg akár a sárospatakinál, akár a debreceninél sem állt alantasabb színvonalon. A jezsuita atyák s protestáns papok szónoklatai, vitái, irodalmi művei a tudománynak, a nemzeti nyelvnek új lendületet adtak. De a vallási életből hiányzott az isteni tiszteletnek derüje, pompája, mint amikor az évnek nincs tavasza. Kazinczy Ferenc, – ki mindennap hálát adott Istennek azért, hogy protestánsnak született – ő írja, hogy” Kálvin tanítványainak szeme nem lát festményt, füle nem hall muzsikát. Ez a vallás ellensége a szépnek, s mely póltolékot ad érte?”*
Erdélyország tört. tára. II. (1845.) 126.
Szamosközy i. m. II. 165.
Kazinczy és Kiss János levelezése. (Bajza-Schedel kiad 1842). 115-ik levél. 1846. márc. 6.
A vallási életnek eme hiányát Várad katolikusai nem egyszer s legújabban ismét érezték. Elszakadva Erdélytől, a tordai 751598-ki végzés nem kötelezte többé őket és így a szőlősi plébániához való csatoltatás most sem tartott folytonosan. Az ostrom alatt s egy darabig azután voltak is papjaik ismét a jezsuita atyák közül, de 1600 táján a rend tartományi főnöke elhívta Váradról a szerzeteseket. Kétségkívül a fenyegető politikai helyzet miatt. Ekkor kezdődött Erdély történetének ama szomorú korszaka, melyben egy kordovány csizma elnyeréséig hét fejedelme volt a kis országnak. Amint a váradi katolikusok papjaik elhivatásáról értesültek, levelet írtak Carillo Alfonznak, a rend új tartományi főnökének.* Levelük a remény s kétség között hánykódásnak, de amellett az Isten akaratán való megnyugvásnak hű tüköre; egyszerű, búsongó hangja meg azonnal érezteti, hogy sokat szenvedett emberek szívéből fakadt. Tudjuk – írják egyebek között – hogy jó végre hívatta el a pátereket, de hogy lelki kenyér nélkül szűkösek leszünk, bánkódunk rajta. Kérjük fölötte igen Kegyelmedet, hogy Kegyelmed ne nézze a mi szegény, nyomorult állapotunkat, de főképpen a Úr Istent, és bocsássa, küldje vissza őket mennél hamarább lehet, mert azok nélkül lelkünkben igen megfogyatkozunk és semmiképpen nem élhetünk.* Erre Ladó Bálint atya, kivel már találkoztunk Váradon, 1600 március 11-én megkapta a rendeletet, hogy siessen Váradra.* A váradiak idézett leveléből látjuk, hogy nehezen várták, tehát örömmel is fogadták, mint egykor Törősi Györgyöt vagy Szántó Istvánt, Vele jöttek vagy kevéssel utóbb csatlakoztak hozzája, Madarász János és N. Mihály atyák is.* A váradiak megfélemlített állapotukban – mint levelükből látszik – remélni sem mertek többet, mint hogy a váron kívül nyerhetnének helyet az isteni szolgálatra, „mert az várban nem mindenkor bocsátnak be mindeneket”, hogy Szent Egyed egyházát visszanyerhessék, nem hitték.
Szilágyi S.: Carillo Alfonz 57. l.
Országos lvt. Kamarai lvt. A Jesuit. 203. Okmtár.
U. o.
Resid. Soc. Jesu Varad. 3. 29.
Mégis a körülmények – Várad már ekkor Rudolf király birtokában volt, – oda mutatnak, hogy az említett egyházban kezdték meg lelkészi és tanítói munkájukat. Nagykér falu ekkor újra kezeiken van.* azt pedig Báthory István király, mint láttuk, 76Szent Egyed egyházának adományozta és csak másodsorban a jezsuitáknak.* Ez időbeli munkásságukról nincsenek tudósításaink, de aligha rá nem illenek egy 1604-ki levélnek a kassai jezsuitákról szóló sorai: „ím elegen járnak predikációjokra és miséjekre s gyónásokra, ugyan olyak is, kik felől ember nem remélhette volna… igen félek rajta, hogy az egész Kassa két esztendő alatt pápistává leszen az Kegyelmed jövendölése szerint.*
Országos lvt. Act. Jesuit. 70. 19. – Societ. Jesu Varad. 1. 12.
M. f. Melith györgyné 1604-ben olasziiaknak nevezi őket. Figyelő. 1879. 312. l.
M. 64. sz. jegyz.
Üdvös működésüket azonban ismét nem sokáig folytathatták háborítatlanul.
Amit eddig csak trónkövetelők cselekedtek meg hazánk történetében: a protestánsok most fegyvert fogtak. Az 1604-ki pozsonyi országgyűlés 22-ik törvénycikkelye* s Bocskay István személyes érdekeinek megsértése szolgáltatott rá alkalmat.*
Vallási ügyek országgyülési tárgyalásának megtiltása.
Katona: Historia critica XXVIII. 633. l.
A felkelés történetéből csupán azt emeljük ki, ami tárgyunkra tartozik s csak kevéssé vagy éppen nem ismeretes.*
f) Bővebben a következő közleményekben Jakab Elek: Új adatok Bocskay István életéhez. Századok 1894. – Károlyi Árpád: Bocskay és a bécsi béke. Századok. 1907. – Lencz Géza: Der Aufstand Bocskays u. der Wiener Friede. Debrecen. 1917. – Szilágyi Sándor: Bocskay István és Illésházy István levelezése. Tört. Tár 1878.
Belgioioso császári főkapitány látván, hogy a hajduk mindjárt beszorítják Váradba, Kassára menekült. Váradon azonban őrséget hagyott Ciprianus il Concin és Joannes Baptista il Petzen kapitányok alatt. Ez utóbbi, Petz név alatt, ismeretes azon vereségéről, melyet a biharvármegyei Álmosdnál a hajduktól szenvedett. Az álmosdi diadal nagy lelkesedést keltett Bocskay híveinél s megszólaltatta a parlagi múzsát is. Idézzük belőle, ami az akkori vallási hangulatra jellemző:
„Nem bánkódik Várad,
Noha kínja árad
ezön az diadalmon
Noha kínja árad
ezön az diadalmon
– – – – – – – – –
Petz Jánosnak hadát,
Lucifer táborát
hogy megrontád (Bocskay) az napon.
Az sok szent szerzettel
Húsvesztő péntekkel
siet vala miránk,
77Misefaragókat,
Nyírott Jesuitákat
hoz vala, hogy tartanánk,
Noha viasz nélkül
Délben gyertya nélkül
jól látott Ecclesiánk.*
Petz Jánosnak hadát,
Lucifer táborát
hogy megrontád (Bocskay) az napon.
Az sok szent szerzettel
Húsvesztő péntekkel
siet vala miránk,
77Misefaragókat,
Nyírott Jesuitákat
hoz vala, hogy tartanánk,
Noha viasz nélkül
Délben gyertya nélkül
jól látott Ecclesiánk.*
Figyelő 1887. június 5.
Várad katolikusai azonban egészen máskép gondolkoztak.
Oly idők következtek ismét a városra, mikor a bátorlelkű férfinak csak jelenléte is valóságos jótétemény, okos beszéde vagy éppen a vallásnak által nyujtott vigasza pedig Istennek áldása.
1603-ban pestis, vagy mint akkor mondották: „halálos esztendő volt ismét.* ugyanazon, valamint a következő évben földrengés rémítgette a város lakósait.* Erre meg a vár körülzárása s ostroma következett, Bocskay vissza akarta szerezni új fejedelemségének Váradot. A jezsuita atyák akkor sem hagyták el Váradot. Mind a hárman, Ladó, Madarász s Mihály atya osztoztak az ostrom minden szenvedésében. És ez hosszú volt: teljes két évig tartott. Csak mikor már minden élelemből kifogytak, adták fel a várost.
Báthory István országbíró végrendelete. Herceg Esterházy-család kismartoni lvt. Rep. 4. B. 12.
Schedius L.: Zeitschrift. 1804. 89. l.
Ezzel Várad ismét Erdélyhez, erdélyi törvények alá került. Maga Bocskay említi, hogy a jezsuita atyák e szigoní törvények miatt nem maradhattak Váradon. Menedéklevelet adott ki számukra, mellyel azután 1606 november 22-én elhagyták Szent László városát.*
Okmánytárban 11. sz. a.
Ladó Csáky Istvánné, Wesselényi Anna udvarában talált menedéket* ugyanannál, aki mikor meghallotta, hogy fia, ifjabb Csáky István Szendrőben klastromot építtet, azt írta fiának: szeretnék követ hordani a klastrom falaihoz.*
Az 1610-ki besztercei gyűlés végzése.
Deák Farkas; Wesselényi Anna. 61. l.
Bihar vármegye rendei már a következő tavaszon, a marosvásárhelyi gyűlésen kívánták az 1588-ki meggyesi gyűlés végzéseinek megerősítését. Meg is nyerték. Az ugyanazon évi (1607) kolozsvári gyűlésen még többet nyertek: katolikus pap bemehet Kolozsvárra, valamint egyéb helyekre, kivéve – Váradot.
78Nem is ment azután közel egy századig, hacsak titkon nem, álruhában.
Csak az önkormányzattal bíró városok s egyes főurak tarthattak katolikus papot, de jezsuitát még azok sem.*
g) Ezen korszak változásai között meg kell említenem a váradi egyházmegye nemzetiségi arculatának átalakulását. Az 1594-i tatárjárás (Huszt felől a Dunántúlig száguldottak) nemcsak ez egyházmegye északi peremét perzseIte fel (I. Málnási Ödön: Hajduszoboszló 79története, Debrecen, 1928 9–10. l.), hanem Békés és Bihar megyét is feldúlta. Megmozdultak a Becskerek alatt tengődő rácok is és 400-an Váradra telepedtek (Sóláthy György 1594 szept. 20. levele Pálffy Miklóshoz, Jedlicska Pál: Adatok Br. Pálffy Miklós életrajza és korához, 1897. 517. l.) Ekkor tünik el Bihar megyéből a magyarság is. Míg 1552-ben az öt déli járásban még 42,000 magyar van (Magyarcséke, Bél, Vaskóh, Tenke, Belényes stb,), addig 1595-ben csak 35,000, nemsokára mindössze 5,000. Délről rácok, nyugatról törökök, keletről pedig szapora rajokban oláhok nyomulnak a magyarok helyébe. Ekkor oláhosodik el ezen vidék és a magyar falubírák helyébe oláh kenézek lépnek, (Győrffy István: Délbihar telepedési viszonyai 1914 és: A feketekőrösvölgyi magyarság települése, 1914). A Kőrösök vidéke a szorgalmas magyar földműves jobbágyok eltűnésével együtt újból víz alá merül. A szarvasi síkság, a sarkadi tó és általában a Szovát, Nádudvar, Szarvas, Békés, Csaba, Gyula, Sarkad, Szalonta és Várad közötti hatalmas terület egész tó és mocsárvilág, ahol a halászok alig ismeretes telepei között csolnakokon közlekedik a lakosság egyik faluból a másikba. (Mogyoróssy János: Gyula hajdan és most. Gyula, 1858. Haan Lajos: Békés vármegye hajdana. Pest, 1870, – Rozvány György: Nagyszalonta mezőváros története, Nagyszalonta, 1870. – Márki Sándor: Sarkad története, Budapest, 1877.) Az állandó bizonytalanság, ellenségvárás miatt a futás esetében menthetetlen vetés elmaradozik és földművelés helyett teljesen a régi jószágtenyésztésre térnek vissza, mert ez szükség esetében elhajtható, a mocsárvilág rejtekeibe verhető. (Karácsonyi János: Békés vármegye története. 1896. 293. l.)
* * *
