II. TELEGDI JÁNOS
(1613–1619)
Van irodalmunknak egy inkább kuriozuma, mint komoly terméke, melynek érdekességét még növeli titokszerűsége. Olyan röpirat-féle munka a régi hún írásról, mely Leydenben, 1598-ban jelent meg Decsi János előszavával. Ma már egy példánya sem ismeretes, de kéziratban több helyen megvan. Szerzője: Telegdi János, némelyek szerint a későbbi váradi püspök, majd kalocsai érsek. Ez kissé hihetetlenül hangzik. Leyden, Decsi erősen protestánsok. Igaz, hogy abban a korban a katolikus és protestáns papok minden éles vitáik mellett sem zárkóztak el egymás elől a társadalmi életben. Rátkai György nagyszombati kálvinista prédikátor bejáratos volt Forgách Ferenc bíbornok-érseknél, érintkezett Pázmány Péterrel is. Hasonlóképen Samarjai, Veresmarti stb. érintkeztek a hittudós katolikus papokkal, Veresmarti meg is tért. De az mégis sok lett volna, hogy Telegdi János, a katolikus pap, a protestáns Decsi előszavával adja ki munkáját. Vagy Telegdi 1598-ban még maga is protestáns volt?
Telegdi származásáról nincs hiteles tudósításunk, csak sejthetjük, hogy fia Iehetett Telegdi Miklós püspök testvérének, ki Nagyszombatban szabó mester volt. Családjáról csak annyit tudunk, hogy volt egy öccse, István, kire az Apponyi Balázs által 96elzálogosított Radván és Laback komárommegyei falvak részbirtokai átirattak.
Esztergomi nagyprépost s választott boszniai püspök volt, midőn Mikáci után, 1613-ban váradi püspökké kineveztetett. Nála is, mint közvetlen elődeinél, csak az a néhány falu birtoklása képezte azt a gyönge szálat, mely őt a váradi püspökséggel összeköttetésben tartotta. De most, e falvak bírása körül nehézségek támadtak.
A pestmegyei falvak: Kerepes, Szada, Veresegyház, Lőrinci kezeibe jutottak háborítatlanul. A kerepesiekről tudjuk, hogy 1617 április 15-én kötelezték magokat, „hogy ez esztendőben tartoznak készpénzül adni 18 forintot, emellett tisztességes ajándékkal bemutatni magokat”. Annál több gondot, de hasznot semmit sem adtak a tiszántúli falvak.
Erdély fejedelmei országuk határát legújabban a Tiszáig, sőt azon felül is kiszélesítették. Ezáltal e határokon belül úgy a váradi püspök, mint mindazok birtokai, kik a magyar király hívei voltak, kétségesekké lettek. Az erdélyi fejedelem engedelme nélkül hozzájuk férni nem lehetett. Már a nagyszombati értekezleten, vagy mint akkor nevezték, traktán, a magánosok birtokviszonyainak tárgyalásakor a váradi püspök tiszántúli birtoklásának kérdése is felmerült.
Telegdi ott helyben lakván, személyesen kelhetett püspöksége jogainak védelmére.
El is készült rá jóelőre. Az ő kérelmére történt már 1615-ben az a többször idézett jászói tanuvallatás, mely a püspökség tiszántúli hat falvának birtoklását annyira kiderítette; de Telegdi a hat falunál most már többet is akart. Egyrészről az antireformáció fényes sikerei, másrészről Erdélynek vélt gyengesége s Bethlennek tapasztalt hajlékonysága arra bátorították, hogy püspöksége egyéb birtokainak viszszaszerzését is megkísértse. Összekerestette a birtokra vonatkozó okiratokat, nevezetesen a váradi káptalan statutumainak akkor még Jászón megvolt könyvéből kivette azon szakaszok hiteles másolatát, melyek a püspök és káptalan birtokaira vonatkoznak. Így, az iratokkal kezében jelent meg a nagyszombati traktán. Itt azonban csak a mindig bírt püspökségi javakról akartak hallani s ezekről is, mint az már annyiszor megtörtént, 97csak azt végezték, hogy majd máskor végeznek. Újabb értekezletet tűztek ki Nagykárolyba.
Ez amellett, hogy időveszteséggel járt, egyéb nehézségekbe is ütközött. Nagyszombat az ország egyik, Nagykároly a másik végén van. Telegdi préposti teendői mellett még mint a hétszemélyes tábla főpapja s az 1618-ki országgyűlés egyik bizottságának elnöke, különben is nagyon el volt foglalva. Nagykárolyba már nem mehetett. Szerencséjére oly férfiúval rendelkezhetett, kinek szolgálatkészségét ismerte, lelkiismeretességében pedig éppen úgy bízhatott, mint a magáéban. Széplak, Kassa mellett, a régi apátsági birtok már ekkor az esztergomi káptalan birtokaihoz csatoltatott. A káptalan annak kezelését egyik tagjára, Kőrösi Márkra bízta, ki Széplakon lakott. Széplak Nagykárolyhoz fele útja se Nagyszombatnak. Telegdi felkérte Kőrösit, hogy menne el püspöksége ügyében Nagykárolyba. Kőrösi el is ment, de milyen időben és útban! Maga írja, hogy soha életében keservesebb útja nem volt. 1619 február 23-án indult el Kassáról és csak március 9-én ért Károlyba. Olyankor szoktak, kivált az Alföldön, a legnagyobb sarak lenni. Károlyban két hétig mulatott és mégis a több, mint egyhónapi idő alatt nem költött többet 17 forintnál. De legalább nem fáradt hiába. Az összes püspöki jószágok kiadásának követelésére mosolyogtak ugyan az erdélyiek, de a tiszántúli hat falut odaengedték a püspöknek. Kőrösi örömmel értesíté ezekről Telegdit, megjegyezvén, hogy a többi birtokokat is visszaszerezhették volna, ha nincs ama nagyszombati végzés, mely úgy hangzik, hogy amit Erdély Báthory Zsigmond korában bírt, az ezután is nála maradjon. Levele végén pedig, minthogy Telegdi, mint nagyprépost, előljárója volt, egy kérést intéz hozzá.
A későbbi szomorú események érdekességet kölcsönöznek a kérésnek. Arra kéri ugyanis a püspök-prépostot, hogy ha kegyes akar lenni iránta: hívja öt vissza Széplakról. „Nem termettem rá erre a helyre, nem tudok annyira szigorú lenni, hogy jó gazda lehetnék; más az én természetem. Egyebütt inkább hasznomat vehetné a nemes káptalan. 98Mi volt ez? előérzet, balsejtelem? Annyi bizonyos, hogy ha Kőrösinek, ennek az áldott jó léleknek kérése hamarjában teljesül, a későbbi napok véres áldozatainak száma eggyel kevesebb. Mikor ugyanis Bethlen Gábornak hadai még ugyanazon év (1619) őszén Kassán megjelentek, Körösit Pongrácz István s Grodecz Menyhért jezsuita atyákkal együtt elfogták s mindhármokat kegyetlen kínzások közt kivégezték.
Telegdi sem vette sok hasznát a püspökségi javak viszszaszerzése körül kifejtett buzgalmának. A Nagykárolyban megítélt falvak közül még csak Tiszafüredet és Túrpásztót vette kezéhez, midőn már 1619 július 12-én kíneveztetett nyitrai püspöknek.
Annál több haszna lett az ő buzgalmából a hazai történetírásnak. Az idézett hiteles másolat, melyet a váradi káptalan statutumainak néhány szakaszából kivett, annyi dúlás után is fenmaradt, s a váradi püspökség alapíttatásának számos kérdésére döntőleg hatott.
Különben Bethlen Gábor hadjárata halomra döntötte az összes nagykárolyi végzéseket, s a váradi püspökök tiszántúli birtoklásának is véget vetett.