31. VIDOMBÁK
31. VIDOMBÁK
1342-ben Widinbach néven jelentkezik a forrásokban. (C. Suciu: Dicţionar istoric.) 1351-ben Wiefenpach, 1413-ban Widembach, 1488-ban Weidenbach, 1689-ben Gimbav (uo.) formában szerepel.
Egyházáról az első okleveles adat 1351-ből ismeretes, amikor plébánosa Christianus. (Documenta. X. 66.; SZOKL. I. 60.) További plébánosok: 1354-ben Pek Miklós (Beke: Az erd. egyházmegye. 210.), 1402-ben Melchior de Weidenbach, bécsi főiskolás (Tonk: Erdélyiek. 1583.), 1442-ben Tylmann (Urkundenbuch. V. 102.), 1413-ban Mihály (Beke: i.m. 30.; Urkundenbuch. III. 585, 586.), 1457-ben Péter (Urkundenbuch. V. 579.), 1463-ban is. (Urkundenbuch. V. 155, 168, 170.)
Temploma régebbi, már a szászok letelepedésének századában,
a XIII. században épült román kori templom. Háromhajós bazilika. Ebből a XV. századi gótikus átépítés után megmaradtak: a nyugati torony, a tornyot közrefogó oldalhajók, a sekrestye ajtókerete, a szentély oldalfalai.
A XV. századi gótikus átépítéskor kapja az oldalhajókban, a szentélyben csúcsíves ablakait. Utóbbiak ablakai kőrácsosak. 1400-ban búcsúengedélyt kap (Mon. Vers.
I. 1747)
A torony alatti térből három csúcsíves árkád nyílik a hajókba, és több csúcsíves kapu a templomba: kettő a déli hajóba, egy az északiba (de befalazva), egy külön a szentélybe, mely előtt előcsarnok áll, szintén gótikus kapuval.
A XV. századi szentély mennyezete keresztboltozatos. A mellékhajók szintén boltozatosak, díszes zárkövekkel, amelyekből azonban kitördelték a domborműveket.
A főhajó eredetileg boltozatos volt, amelyre a megmaradt támkövek oszlopfejei emlékeztetnek. Később síkmennyezetet kapott, majd 1775-ben a mai törpe szerkezetű boltozatot, amiről felirat beszél. A mellékhajók és a szentély sokszöggel záródnak.
A szentélyben a hármas ülésű papiszék csúcsíves díszítésű. (Roth: Die d. Kunst in S. 25.; H. Wächtner: Kronstädter Heimat. 85, 86.; Fabritius: S. Kirchenburgen. 44.)
1658. évi rombolás után újjá kell építeni.
A templomot többszögben futó kettős fal veszi körül a XV. századból, eredetileg 7 toronnyal, amelyből 5 ma is áll. 1413. évi oklevél szerint Szt. Péter tiszteletére szentelték. (Urkundenbuch. III. 585.) Ugyanezen oklevél szerint alapítvány van a Szenttest kápolna javára.
Több ostromot állt ki. 1658-ban a tatárok dúlják fel és teszik rommá. A brassóiak segítségével 8 év alatt újítják fel. (V. Drăguţ: Arta gotică. 119; Komm mit. 1977. 150.)
Érdekes az 1591-ből származó harangjának felirata. A Kolozsvár municípiumi Lucas Wanda adományozza azzal, hogy: „aut siquis eam vendere volverit, aut ab ecclesia subripueret anatema sit”. (Orbán: Székelyföld. VI. 397.)
Igen értékes régi kincse a XVI. század végéről származó szép zománcozott kehely. (Batthyaneum. I. 79–80.)
Középkori katolikus lakossága a reformáció idején lutheránus lesz, a templommal együtt.
A településtől délre egy hajdani kápolna emlékét őrzi egy helynév: „Af de Marja Kirch.” 1898-ban útépítéskor megtalálták falmaradványait. (Fabini)
A XVIII. században lutheránus anyaegyház és e század elején is az. (Benkő J.: Transsilvania. II. 208.; Helységnévtár. 1913.)
Lutheránus templom
