FEKETE-TEMPLOM
FEKETE-TEMPLOM
A XIV. századtól a város fő plébániatemploma.
Amint azt a Szent Katalin-templomnál láttuk, ennek a terére épült.
A város rohamos fejlődése következtében a Szent Katalin-templom kicsinynek bizonyul, a Szent Bertalan-templom pedig messze volt az új városközponttól. Ezért 1377-től egy nagy templom építését veszik tervbe. 1383-ban fognak hozzá és még egy évszázad múlva is folynak a befejező munkálatok.
1377-ben Tamás a plébános, akinek a sírköve megőrizte halálának dátumát is (1410).
Az új nagytemplomot Mária tiszteletére szentelik. Néhány középkori plébános még a városban: 1241-ben Michael Hench (Schematismus. 1882. 35.), 1336-ban Mihály (Documente. XIV. C, III. 400.), 1351-ben Miklós (SZOKL. I. 60.), 1373-ban Miklós dékán (Urkundenbuch. II. 413.), elődje Miklós, tinnini püspök; 1402-ben Ferenc dékán (Urkundenbuch. III. 273.), 1406-ban Tamás (Urkundenbuch. III. 403, 406, IV. 12.), 1422-ben Péter (Urkundenbuch. IV. 174.), 1427-ben Cloptere János (Urkundenbuch. IV. 301.), 1422-ben Johannes Petri (Tonk: Erdélyiek. 896.), 1437-ben Johannes Guet (Tonk: i.m. 937.), 1449-ben Johannes Ruedel (Tonk: i.m. 960.; Urkundenbuch. VI. 165.), 1460-ban János (Urkundenbuch. VI. 87, 108.), 1461-ben Jakab (Urkundenbuch. VI. 100.), 1512-ben: Mathé Zeidiensis dékán (Schematismus. 1882. 38.). Ezek közül többen a bécsi egyetemen végzik felsőbb tanulmányaikat és 1377-től sokban segítik az építkezést.
Az építkezések segítésére a plébánosok több alkalommal szereznek búcsúengedélyt az adakozók és bűnbánók javára. Így pl. az esztergomi érsek 1385-ben (Batthyaneum. I. 142.) engedélyez búcsút a megkezdett építkezés folytatására, majd 1399-ben (Beke: i.m. 209, 1. jegyz.), 1422-ben pedig V. Márton pápa a török által megrongált templom javára. (Urkundenbuch. IV. 174.) 1474-ben IV. Sixtus pápa újabb búcsút engedélyez, mivel a török dúlás miatt nem készülhetett el a templom és nem ékesíthették fel kellőképpen. Eszerint a pápa megengedi, hogy a plébános 15 rendes gyóntatót állítson be azok gyóntatására, akik a templomot Sarlós Boldogasszony napján és azt megelőző és követő két napon meglátogatják, a búcsú feltétele az adományokon kívül a bűnbánat és vezeklés volt. (Orbán: i.m. 315, 2. jegyz.)
A Fekete-templom Délkelet-Európa legnagyobb gótikus műemléke. Három, egyenlő magas hajóját 5 pár nyolcszögű pillér választja el. A mellékhajók eredeti magasságát karzatok törik meg. Ezek boltozata gótikus bordázattal készült. Az 1689. évi nagy tűzvészkor beomlott boltozatot a főhajóban már lapos, gerinc és heveder nélküli megoldással állítják vissza, a mellékhajókban pedig a bordázatot, a diadalívet lecsonkítva.
A szentély a 16 szög oldalával zárul. Az eredeti szentélyboltozat a megmaradt falpillérek szerint legalább hat boltszakaszra oszlott. A tűzvész utáni új boltozatos szentélyt 3 pár pillér háromhajós csarnokká osztja.
A déli oldal középső pillérén a város címerét és Mátyás király hollós címerét faragták ki. A nyugati oldalhajó egyik zárókövén Brassó újabb címere (koronázott fagyökér) látható. Egy másikon: „Anno Xsti 1511 die 20 Octobris” felirat.
Mátyás és Beatrice címerét még a belső déli kapu fölötti ívmezőben is megörökítették. Ugyanott Szűz Mária a kis Jézussal, mellette Szent Katalin és Szent Borbála látható. (Roth: i.m. 36.)
A Hunyadiak jó kapcsolatát a templommal már az is bizonyítja, hogy Hunyadi János 1444-ben 10 ezüst márkát adományoz a templom építkezéseire. (Urkundenbuch. V. 142.)
Egy 1427. évi oklevél szerint Corporis Christi oltár is volt a templomban. (Urkundenbuch. IV. 284.)
Eredetileg két tornyot terveztek, de csak a nyugati épült fel. A 24 csúcsíves ablaka mind más és más díszítésű.
Összesen 22 mellékoltára volt, többek között a Szent Lénárd-oltár, amely a Brassovia várbelinek emlékét őrizte, a Szent Katalin-oltár a Szent Katalin-templomból, a Szent Lukács-oltár. A Krisztus teste oltárhoz külön egyesület is (fraternitas Corporis Christi) tartozott, és 1451-ben búcsúengedélyt is kap. (Urkundenbuch. V. 334, 342, 441.; Batthyaneum. I. 60.)
A középkori főoltár helyét egy új, 1865-ben készült gótikus oltár foglalja el. A déli kapu előcsarnokának belsejét XV. századi Mária-freskó díszíti.
A nyugati főkapun kívül négy oldalkapu nyílik a templomba, mindegyik saját díszítéssel.
A hajó keleti és nyugati végénél két mellékkápolnát tételeznek fel, a kápolnák egykori boltozatának megmaradt gyámkő- és bordatöredékei alapján. (Orbán: i.m. VI. 320.) A két mellékkápolnát 1656 előtt bontották le.
Kívül a templomot gyönyörű támpillérek díszítik, gótikus tornyocskákkal, minden második pilléren szoborral, jóval a fedélpárkányzat fölé emelkedve.
A szobrok azonosításában nem egységesek a szakemberek. A következők lehetnek: Keresztelő Szent János, Tamás pap (vagy Szent Péter), Jakab, Szent Miklós (vagy Jeromos), egy csonka szobor (Szent Katalin?), Szűz Mária, Jézus, Angyal (Szent Mihály?), Szent Pál, Szent Lukács, Szent Sebestyén, egy plébános, egy templomot tartó férfi (talán az építőmester) és egy peremen áthajoló legény (aki állítólag lezuhant, vagy a mester taszította le féltékenységből). (Szemlér F.: i.m.; V. Drăguţ: i.m. 17–25.; Orbán: i.m. VI. 320.)
A templom középkori kincse a felirata szerint 1472-ben készült bronz keresztelőmedence, melynek talapzata hiányzik. Felirata kiegészítve: Quid mirabilius extare poterit, quam virgo in fantulum genuerit, qui Matris pater fuit, Maria virgo niminata legitur que mundi Salvatorem genuisse miratur et cetera.
A Johanne Xtus baptisari voluit ut Salvaret nos. Sun unni Dni millesimo CCCCLXXII. (Orbán: i.m. VI. 319–320.)
Két értékes kehely is megőrződött a XVI. század elejéről, 1511-ből és 1504-ből, az előbbi Jézus, Mária felírással.
Az 1514-ből származó 7300 kg-os harangját az 1689. évi nagy tűzvész után újra kellett önteni, majd 1750-ben történt lezuhanása után 1858-ban ismét újraöntik. (Roth: i.m. 102–107.; Szőnyi: Régi magyar templomok. 196.; V. Drăguţ: i.m. 53.; V. Drăguţ: Dicţionar enciclopedic.)
Fekete-templom
