30. SAJÓSZENTANDRÁS
30. SAJÓSZENTANDRÁS
1173–1196 között Igalia néven jelentkezik a forrásokban. (C. Suciu: Dicţionar istoric.) 1230-ban Igalis iuxta fluvium Syou, 1288-ban Zentandreás (Györffy: Az Árpád-kori. II. 72.; C. Suciu: i.m.), 1340-ben Sanctus Andreas, 1345-ben Zenthanduryas, 1587-ben Zenthandrás (C. Suciu: i.m.) formában fordul elő. 1332-ben a pápai tizedjegyzék villa Laurentii néven írja (Györffy II. 78) Lásd Lőrincfalvát.
1350-ben Zenthandryas (Documente XIV. C. IV. 528)
1173-ban már Szent András tiszteletére szentelt temploma van. (Kádár: Szolnok-Doboka vm. VI. 42.; Kovács: Magyar ref. templomok. 4.) 1230-ban ifj. Béla király oklevele a következőket írja: „Igalia, iuxta fluvium Syov, in qua est eccl. B. Andree edificata.” (Györffy: i.h.)
Szent András tiszteletére szentelt templomának bizonysága a település neve, amely már 1288-ban feltűnik az oklevelekben.
A középkori templom a Sajó feletti magaslaton állott. Abban az időben búcsújáró hely volt. Szentélye boltozott, hajója sík mennyezetű volt. Keleten a szentélyen és délen a hajón egy-egy keskeny (csak 16 cm széles) nyílású ablak a román kort idézte.
1862-ben tűzvész pusztítja, de kijavítják. Már ekkor tervezik, hogy új templomot építenek. Erre 1898-ban kerül sor: a régit lebontják és újat emelnek, de már nem a régi helyén, hanem az országút mellé. (Ref. Névkönyv. 1888. 12.; Kádár: i.h.; Debreczeni: Ref. templomok és tornyok. 4.)
Középkori tiszta katolikus lakóinak egy része a reformáció idején lutheránus, a többség református lesz. A reformáció kezdetén a lutheránusoké a templom is anyaegyházzal, de korán elnéptelenedik.
Később és tartósan a templomot a reformátusok kapják meg. A XVII. században a háborús idők annyira megtizedelik a lakosságot, hogy 1644-ben már papot sem tudnak tartani. Ekkor még tiszta református a falu. (Szabó T.A.: Szolnok-Doboka m. 106.)
1744-ben csak levitájuk van. (Szabó T.A.: i.m. 59.) 1744-től újra van papjuk, és református anyaegyház. (Benkő J.: Transsilvania. II. 185.)
1816-ban a hívek panaszt adnak be Balogh Pál pap ellen, mert nem akar tanítani. (Kádár: Szolnok-Doboka vm. népokt. tört. 442, 444, 446.)
E század elején is református anyaegyház. (Helységnévtár. 1913.)
A helynevek egykori lakóiról vallanak: 1644-ből Felsőtábla, Mogyorósberek, Horga, Erdő alatt, Nagymező, Csonkafűzfa, Sajó mellett, Felsürétfark, Borsószél, Bikarét, Borsópad, Királykút, Tóbajkaszer, Zagmalom; 1898-ból Akasztófa, Kenderföldek, Irottvány, Oldal, Téren lévő hosszak. (Kádár: Szolnok-Doboka vm. VI. 44.)
Református templom
