33. SIMONTELKE
33. SIMONTELKE
1215-ben villa Simoni, 1319-ben Simonteluke néven jelentkezik a forrásokban. (Györffy: Az Árpád-kori. II. 86.; C. Suciu: Dicţionar istoric.)
Bár nincs róla okleveles adat, minden valószínűség szerint a középkorban temploma volt. 1621-ben ugyanis még áll a reformátusok temploma, amelyben ott van az oltár is, felette festett falképpel, sőt az egykori papiszék felett is. Mind az oltár, mind pedig a falkép csak katolikus korból, tehát a középkorból maradhatott meg a középkori templomban.
A középkori katolikus hívek a reformáció idején reformátusok lesznek, a templommal együtt. A XVII. században a hívek száma annyira megfogyatkozik, hogy a következő század közepén (1754-ben) az utolsó pap, Georg Fabritius halálával az anyaegyház megszűnik és Sófalva filiája lesz (Benkő J.: Transsilvania. II. 193.) és a „parochia pusztán marad”. Még életében azt jegyezték fel róla, hogy „lelkészkedett hallgatók nélkül”.
1848-ban még 4 református család van Simon-telkén, de azok is görögkeletiek lesznek és annak is maradnak. (Ref. Névkönyv. 1889. 37.; 1890. 29.)
