38. SZÁSZTÖRPÉNY
38. SZÁSZTÖRPÉNY
1332-ben a pápai tizedjegyzék Cupinum (Tripinium), Tripio néven írja. (Györffy: Az Árpád-kori. I. 565.; C. Suciu: Dicţionar istoric.) 1366-ban Terpenia, 1380-ban Therpen, 1434-ben Terpen (C. Suciu: i.m.) formában fordul elő.
1332-ben plébániatemploma van, ebben az évben plébánosa, Péter a pápai tizedjegyzék szerint fél fertó ezüstöt fizet, majd 1 fehérvári márkát,1333-ban fél fertó ezüstöt,1334-ben
4 garast, majd 16 garast, 1335-ben fél fertó ezüstöt (Györffy: i.h.; Documente. XIV. C., III. 134, 147, 161, 175, 193, 212.)
1407-ben Gerlach a plébános. (Beke: Az erd. egyházmegye. 118., jegyz., a Teleki Codex. 1324. után) 1500-ban Erchet Tamás plébános belép a római Szentlélek kórház jótevőinek sorába. (Beke: i.m. 118.; Regestr. 103: Mon. Vat. V.)
Legrégebbi temploma román kori volt a XIII. századtól, emléke a kehely alakú román stílusú nagy keresztelőkút. Ágoston-rendi szerzetesek építhették. Búcsújáró hely is volt.
Ma is álló monumentális temploma a gótikus kor alkotása, 1504-ben épült. (V. Drăguţ: Dicţionar enciclopedic.) Szt. Péter és Pál tiszteletére 1530-ból van feljegyzés.
Az egyhajós templom mennyezete hálóboltozatos. Régi szószékét megőrizték: kőbe faragott domborművek díszítik. Tornya különálló. Volt várfalai eltűntek.
1461-ben a templom búcsúengedélyt kap Jakab bíborostól, amelyet 1481-ben a fehérvári vikárius püspök megerősít. (Fabini)
A szentélye hosszú és többszöggel záródik. Fali szentségházát szintén kőbe faragott domborművekkel díszítették. (1504) (V. Drăguţ: i.m.; Léstyán J.: Besztercze műemlékei.)
1474-ben a bécsi egyetem hallgatója Thomas de Erketh törpényi plébános. (Tonk: i.m. 337/2325.)
Adrianus Wolfhard Engending 1509-től a bécsi egyetemen tanul, 1520-ban mint törpényi plébános megy Bolognába, ahol utriusque juris dr. lesz. (Tonk: Erdélyiek. 198/15.)
1547-ben Kolozsvári Péter plébános, ugocsai főesperes már a lutheránizmus felé hajlik. (Beke: i.h.)
Középkori tiszta katolikus lakói a reformáció idején lutheránusok lesznek, a templommal együtt.
A XVIII. században tekintélyes anyaegyház. (Benkő J.: Transsilvania. II. 208.), és e század elején is az. (Helységnévtár. 1913.)
Sajnálatos, hogy 1944 őszén szász lakói elmenekültek és a templom gazdátlanul romlásnak indult.
Lutheránus templom
