41. TACS
41. TACS
1587-ben jelentkezik oklevelekben Thaczy néven. (C. Suciu: Dicţionar istoric.) Beke szerint (Az erd. egyházmegye. 126., 28. jegyz., az Erdélyi Káptalani Levéltárra, [220.] hivatkozva.) 1396-ban Péter volt a plébános, aki a püspöknek dézsmába 10 márkát fizet. Eszerint már ekkor plébániatemploma volt. 1396-ban régi Szt. Antal templomáról van adat (Urkundenbuch III. 163)
1539-ben káplánját említik, aki Szászlekencére távozik. (Ref. Névkönyv. 1890. 14.) Utolsó katolikus papja Valentinus Schneider, aki már mint protestáns 1567-ben hal meg (uo.). 1923–30-ban a régi torony megtartásával új templomot építenek, románkori és gótikus elemeket is átmentve.
A középkori lakosság a reformáció idején lutheránus lesz, a középkori templommal együtt.
1602-től lakatlan két évtizedig, majd magyarok és szászok költöznek be Tacsba.
1691-ben Halász István, lutheránus lelkipásztor, az úrvacsorát református szertartás szerint osztja ki, amiért beidézik a besztercei capitulum elé. Mivel nem jelenik meg, bekísérik, de útközben a harinai hegyen felakasztja magát. Híveinek egy része kilép a lutheránus egyházból és református lesz. 1695-ben a református magyarok Keintzel Stephan lutheránus lelkipásztor lemondását követelik. (Fabini)
A különváló reformátusok 1691-ben sövény templomot építenek maguknak, majd Bethlen Ferenc főispán közbenjárására, 1711-ben kőtemplomot, amelyet 1800-ban nagyobbítva újjáépítenek. (Ref. Névkönyv. 1890. 15–56.; Balogh J.: Magy. fatornyok 158.) Mennyezetmintái 1912-ből maradtak meg. (Kelemen: Művészett. I. 243/82.) A hívek nélkül maradt lutheránus templom romos.
A XVIII. században lutheránus és református anyaegyház (Benkő J.: Transsilvania. II. 184,187.), és e század elején is az. (Helységnévtár. 1913.)
Lutheránus templom
Lutheránus templom (ma)
Református templom
