16. IKAFALVA
16. IKAFALVA
1332-ben Ika villa néven jelentkezik a forrásokban. (Beke: Az erd. egyházmegye. 125.; Orbán: Székelyföld. III. 93., 1. jegyz.; C. Suciu: Dicţionar istoric.) 1567-ben a regestrum
17 kapuval jegyzi. (Orbán: i.h.)
1332-ben plébániatemploma van, ebben az évben papja, Pál a pápai tizedjegyzék szerint 5 régi és kicsi banálist fizet, 1333-ban 3 keresztes banálist, 1334-ben 4 dénárt. (Beke: i.h.; Orbán: i.m. III. 93.)
Templomát a XIX. század második felében lebontják és 1875-ben teljesen újat építenek helyébe. (Kovács: Magyar ref. templomok. 668.)
A régi templomot Orbán Balázs leírásából ismerjük (Orbán: i.h.): „Ekkor már fedetlenül állt, kitéve az enyészetnek. A papok hegyén állott, kelet felé a falu felett. Építését és a hegy elnevezésének eredetét az egykor itt lakó szerzeteseknek tulajdonítja a hagyomány.”
A templom hajója román kori volt, XIII. századi, 20 lépés hosszú, 7 lépés széles. Ajtója egyenes záródású volt, kívülről félköríves vak alakítású kerettel tetőzve. Három kis köríves ablak világította meg, köríves diadalívén maiusculum betűs felirattal.
Az eredeti szentélyt gótikus keresztboltozatos szentéllyel helyettesítették, melynek bordái a padlóig lenyúló gyámkövekre futottak. Gótikus volt a sekrestye ajtaja is, akárcsak a fali szentségfülke. A külső koronapárkányzatot henger és háromszög pálcák alakították. Orbán Balázs így jellemzi: „El van most hagyatva e tisztes templom, s távol lévén a falutól, annak leszedésén gondolkoznak... Már csak rom, fedéltelen küzd az enyészettel”.
Középkori tiszta katolikus lakossága a reformáció idején részben református lesz, és a hagyomány szerint a régi és új hívek közötti ellentét a templom birtoklásáért komoly összetűzésekre vezet. Végül is a reformátusok birtokába kerül.
Katolikusok is vannak, majdnem fele részben, de templomuk nincs, Futásfalvára járnak szentmisére.
A XVIII. században református anyaegyház és ma is az. (Benkő J.: Transsilvania. II. 192.)
Református templom
Ikavára
