11. MAROSSÁRPATAK
11. MAROSSÁRPATAK
1263-ban Sárpatak (C. Suciu: Dicţionar istoric.), 1319-ben Sarpataka (Documente. XIV. C., I. 312.), 1332-ben meg Sarpotoc (uo. C. III. 125.) néven jelentkezik az okiratokban.
1332-ben plébániatemploma van, ebben az évben papja, Domokos a pápai tizedjegyzék szerint 18 régi és 8 új banálist fizet, majd 10 új és 3 régi dénárt, 1333-ban 16 régi banálist, 1334-ben 33 obulust, 6 verőczeit, majd 32 montan dénárt és 2 régi banálist, 1335-ben pedig 14 régi banálist. (Beke: Az erd. egyházmegye. 105.; Documente. XIX. C., III. 125, 153, 302.)
1917-ben a régi templomot felhagyják, mert újat építenek, és később (1939-ben) le is bontják a régit. (Kovács: Magyar ref. templomok. II. 658.)
A régi gótikus templom volt, négyzetes alaprajzzal, keresztboltozattal. Később a boltozatot átépítették, reneszánsz vagy barokk stílusban. (Kovács: i.m. I. 218.) A felhagyott templomból származó ajtó például már reneszánsz tagolású volt a XVI. század első feléből. (Balogh J.: Az erdélyi renaissance. 281.)
A régi templom emlékét őrzi egyik harangja is; felirata: „Christus rex venit in pace. Deus homo factus est”. (Ref. Névkönyv. 1893. 45.; Beke: i.m. 155.)
Középkori katolikus lakossága a reformáció idején református lesz, a régi templommal együtt. A XVIII. században is református anyaegyház.
A jezsuiták 1733-ban több birtokos hozzájárulásával 100 férőhelyes kápolnát építenek, amely később megszűnik. (Historia Domus. I. 182, 215.) A II. világháború után nyitnak újra imaházat.
Református templom
