22. KISSÁRMÁS
22. KISSÁRMÁS
1334-ben Sarov minorként említik a források (Beke: Az erd egyházmegye. 161.), majd 1438-ban Sarmas (C. Suciu: Dicţionar istoric.), 1467-ben Oláh Sármás (uo.), 1483-ban utraque Sarmas (uo.) néven.
1334-ben Benedek pap a pápai tizedjegyzék szerint 80 dénárt fizet Sarov Minor plébánia nevében, ekkor tehát már plébániatemploma van. (Beke: i.h.) (lásd Nagysármás.)
(A Documente ezt a befizetést feltételesen Kissajóra vonatkoztatja (XIV. C., III. 178.), azon a címen, hogy annak is Benedek a papja, de ott Benedek más összeggel szerepel (XIV. C., III. 196.: De Sorano Superiori). Mivel a superior máshol Kissajónál fordul elő többször, de Kissármásnál egyszer sem, a Sarov minor valóban Kissármásra talál, amint Beke azonosítja.
Középkori katolikus lakossága a templommal együtt korán elpusztulhatott, mert később sem templomáról, sem katolikus vagy a reformáció utáni református lakosságról, amely középkori utóda lenne nincs adat.
