29. MAROSFELFALU
29. MAROSFELFALU
1319-ben Feelfalu néven írják az oklevelek (C. Suciu: Dicţionar istoric, Documente XIV. C., I. 333.), 1332-ben villa Principis (Documente. XIV. C., III. 127.), míg 1467-ben Fewlfalu (C. Suciu: i.m.) formában fordul elő.
1332-ben plébániatemploma van, ekkor Miklós nevű papja a pápai tizedjegyzék szerint
1 lotó ezüstöt fizet. (Documente. XIV. C., III. 127.) 1465-ben plébánosát említik. (Urkundenbuch. VI. 218.) A megmaradt stílusformák alapján a település határában levő templom építési idejét a XIII. századra teszik. Szentélye még félköríves, gömbboltozattal. Ablakai körívesek. Ugyanakkor azonban a gótika is jelentkezik: diadalíve már csúcsíves és az ablakok kajácsai is hegyesek. Csúcsívesek az ajtókeretek is. (Balogh J.: Ref. templomok és tornyok. 6.; Kovács: Magyar ref. templomok. I. 204, 159.)
1913-ban a református egyház új templomot épít a faluban és a Maros árterületen álló templomot magára hagyják. Azóta fedél nélkül áll és romként siratja nagy múltját. A szentélyben lévő igen értékes XIII. századbeli falfestmények is már annyira leáztak (Debreczeni: Erd. ref. templomok és tornyok. 6.), hogy ma már felismerhetetlenek. A Magyar Műemlékek Országos Bizottsága még a század elején lemásoltatta őket s ezáltal részben felismerhetők. Az egyik falfestmény például Krisztus keresztről való levételét örökíti meg, leeresztett testét a siratók fogadják, a Szűzanya pedig Jézus fejét öleli át és csókolja. Rongált állapota miatt keltezése lehetetlen, de Balogh Jolán olasz hatást fedez fel rajta. (Balogh J.: Az erd. renaissance. 27.)
A további pusztulás megállítására az 1970-es években tartósítási munkálatokat végeztek, a szentély boltozatának beszakadását megakadályozták és a hajó pusztán meredő falait megerősítették. A templomtól nyugatra, a jelen század elején készült különálló faharanglábja a lebontás áldozata lett, képen még látható. (Balogh J.: Ref. templomok és tornyok. 6.; Kovács: i.m. 130.)
