47. PASZMOS
47. PASZMOS
Első ízben 1228-ban említik. (Györffy: Az Árpád-kori. III. 367.) 1319-ben Pozpusnak (Documente. XIV. C., I. 312.), 1422-ben Pazmusnak (C. Suciu: Dicţionar istoric.), majd 1638-ban Paszmosnak (uo.) írják az oklevelek.
1332-ben plébániatemploma van, ebben az évben papja, Henrik a pápai tizedjegyzék szerint 5 régi banálist fizet, majd egy sektint, 1333-ban 1 sektint, 1334-ben Tillmann pap 1 garast, 1335-ben 3 garast. (Beke: Az erd. egyházmegye.159.; Documente. XIV. C., III.125, 154, 162, 182, 209.; Györffy: i.h.)
1465-ben és 1466-ban plébánosa szerepel a somkereki Erdély István elleni panaszosok között. (Urkundenbuch. VI. 218, 237.) A középkori templom a temető közepén állott.
A XV. században épül gótikus csarnoktemploma. Később a gótikus mennyezetet eltávolítják. (Fabini)
Szentségfülkéje megmaradt.
Középkori katolikus lakossága a reformáció idején lutheránus lesz, a templommal együtt, és azóta is lutheránus anyaegyház.
Lutheránus templom
