49. RADNÓTFÁJA
49. RADNÓTFÁJA
1332-ben Amolfajának és Echdorfnak (Documente. XIV. C., III. 127.) írják a források, 1334-ben Radnótfalva (uo.), 1614ben Radnothfaya (C. Suciu: Dicţionar istoric.) néven jegyzik.
1332-ben plébániatemploma van, papja, Albert ebben az évben a pápai tizedjegyzék szerint 15 régi banálist fizet, majd 6 régi banálist, 1333-ban 1 garast, majd 4 regi banálist.1334-ben Arnold pap 5 garast fizet, majd ismét Albert 5 régi banálist, 1335-ben még 3 garast. (Beke: Az erd. egyházmegye. 161.; Documente. XIV. C., III. 127, 149, 158, 177, 210, 339.)
1332-ben említett német neve (Echdorf) szász telepesekre utal, s így a plébánia létesítését és a
templom építését kb. egy századdal előbbre, a XIII. századra lehet tenni. Ez a középkori templom azonban már nincs meg. Helyette a Maros áradásai miatt a régitől keletre építettek új templomot. A régi aránylag kicsiny, torony nélküli templom volt. (Kovács: Magyar ref. templomok. II. 658.)
Középkori tiszta katolikus lakossága a reformáció korában részben református, részben lutheránus lesz. A templom a reformátusoké marad.
A XVIII. században református anyaegyház (Benkő J.: Transsilvania. II. 187.) és azóta is az. (Lásd Erdélyi Múzeum. 1942. Radnótfája története. Erdélyi Tudományos Füzetek. 146. sz.)
Református templom
