23. BOROSKRAKKÓ
23. BOROSKRAKKÓ
1206-ban Karako, 1238-ban ismét Karako, 1291-ben Krakow, 1334-ben Crakow néven jelentkezik az oklevelekben. (Györffy: Az Árpád-kori. II. 1 169.; C. Suciu: Dicţionar istoric.)
Egyházáról az első adat 1309-ből ismeretes, amikor Mauritius plébánosát tanúnak idézik a székeskáptalan és egyes szász papok perében. (Györffy: i.h.; Documente. XIV. C., I. 117.)
A templom azonban sokkal régebbi, XII. századi, mert IX. Endre 1206-ból való oklevelében megerősíti a krakkói vendégek (hospites) elődeiktől kapott privilégiumait, tehát már a XII. században itt vannak, s mint olyanok, akik katolikus múlttal jöttek ide a Rajnán túli vidékekről, első dolguk volt, hogy maguknak templomot építsenek. (Györffy: i.m. II. 170.; Documente. XIII. C., I. 31, 222.)
1332-ben Pál a plébános, aki a pápai tizedjegyzék szerint 12 pensa dénárt fizet, majd 3 márkát, ismét 3 márkát dénárokban, 1333-ban 8 pensa dénárt, 1334-ben 7 pensát, 10 dénárt, 30 montan dénárt, 5 dénárt, 1335-ben 5 pensa dénárt. (Beke: Az erd. egyházmegye. 90.; Documente. XIV. C., III. 127, 153, 161, 179.; Györffy: i.h.). Az utolsó évben 188 füstöt írtak össze és 3 márkát meg 1 fertót követeltek a paptól, aki hátrálékban volt a fizetéssel. (Györffy: i.h.) (Urkundenbuch I. 464.)
1345-ben György a plébános (Urkundenbuch. VI. 351, 465.), aki 1356-ban fehérvári kanonok. (Teleki Codex. I. 100.) 1382-ben Péter a plébános. (Batthyaneum. II. 130.; Urkundenbuch. VI. 485.) 1401-ben az elhunyt Cseh János utódjául Enyedi Jánost rendeli plébánosnak IX. Bonifác pápa. 1420-ban Tamás (Batthyaneum. II. 131.), 1460-ban János, 1463-ban pedig Péter a plébános (Urkundenbuch. VI. 76, 170, 409.) 1500-ban Valentinus plébános Páduában tanul. (Tonk: Erdélyiek. 2455.)
Ma álló templomának nyugati bejárata a XIII. század elejéről származik. Román stílusú. A torony nyugati falán egykori körablakok nyomai látszanak. Háromhajós román kori bazilikának épült. A román kori boltozat helyébe a XV. században gótikus boltozat kerül a szentélybe.
A hajó déli falán falfestmény-töredékek maradtak fenn egymás fölötti rétegekben. Közülük: Az utolsó vacsora töredéke olaszos eredetre vall. (V. Drăguţ: Arta gotică. 209, 259/20, 261/51.)
A torony ikerablakai melletti 1572-es dátum újítását jelzi. 1900 után lebontották, de a mellékhajókat nem tudták visszaállítani és ma csak a főhajó áll. Padlóját római (Leg. XIII. Gem.) téglák borítják. A második világháború után, mint értékes műemléket restaurálták. Várfalának egy része megmaradt három bástyával, melyek egyikén gótikus nyílások vannak.
A középkori tiszta katolikus falu a reformáció idején református lesz, a templommal együtt.
A XVIII. században még református anyaegyház (Benkő J.: Transsilvania. II. 182.), de a múlt század végén már csak filia, és a második világháború után az utolsó reformátust is eltemetik.
Református templom
A református templom belseje
