31. DRASSÓ
31. DRASSÓ
1309-ben Drasseu, 1332-ben Drasov, 1380-ban Drassow, 1403-ban Drasso néven jelentkezik a forrásokban. (Györffy: Az Árpád-kori. II. 140.; C. Suciu: Dicţionar istoric.)
1309-ben plébániatemploma van, plébánosa, János ekkor szerepel a springi kerület egyes papjainak és a székeskáptalannak perében. (Batthyaneum. II. 127.; Documente. XIV. C., I. 93.; Beke: Az erd. egyházmegye. 99.)
1332-ben Miklós plébános a pápai tizedjegyzék szerint 9 dénárt fizet, 1333-ban 12 dénárt, 1334-ben 12 dénárt és ismét 2 garast, 1335-ben 15 dénárt. (Beke: i.m. 99.; Györffy: i.h.; Documente. XIV. C., III. 130, 161, 180.)
1345-ben Mihály comes örököseinek felsorolásában Drassót, mint a comes birtokát és a templom fölötti patrónusi jogát említik. (Documente. XIV. C., IV. 223.)
Középkori katolikus lakói a reformáció idején reformátusok lesznek, a templommal együtt. 1676-ban a templom új harangot kap. (Orbán: Székelyföld. IV. 35.)
A XVIII. században református anyaegyház. (Benkő J.: Transsilvania. II. 182.)
A XVIII. század második felében a katolizált gyalakutai Lázár János a reformátusoktól visszaszerzi a középkori templomot és modernizálja, melynek középkori jellegét elárulják stílusjegyei. 1782-ben lesz újra katolikus plébánia egyháza. A XIX. század végére azonban csak filiaként marad fenn, megfogyatkozott lélekszámmal, a szászsebesi plébániához tartozva. (Schematismus. 1881. 19–20.; György: A Ferencrendiek. 397.)
Az erdélyi főkormányszék 1805. évi rendeletéből az is kitűnik, hogy Lázár János fiát, Istvánt a reformátusoktól elvett javak visszaadására kötelezik, de a református egyház a hívek kevés száma miatt csak filia marad továbbra is. (Orbán: i.m. IV. 35.; Benkő K.: Marosszék. 223.)
