46. HÁPORTON
46. HÁPORTON
1177-ben Parpurtum-Haprpurtum néven jelentkezik az okiratokban. (Györffy: Az Árpád-kori. II. 164.) 1317-ben Haperthon, 1332-ben Hupurtun, Hapurtun, 1428-ban Haporton, 1586-ban Hapirtin formában fordul elő. (Györffy: i.h.; C. Suciu: Dicţionar istoric.)
Előbb Asszonynépéhez tartozott, bizonyára egyházilag is, de 1317-től már saját papja van (Györffy: i.h.), tehát temploma is.
1332-ben Péter papja a pápai tizedjegyzék szerint 100 dénárt fizet,1333-ban 22 dénárt, 1334-ben szintén 22 dénárt és 1335-ben is. (Györffy: i.m. II. 164.; Beke: Az erd. egyház-megye. 83.; Batthyaneum. II. 134.; Documente. XIV. C., III. 124, 137, 158.)
1428-ban az aradi káptalan az ellen tiltakozik, hogy a király Háporton birtokát Székely Balázs fehérvári kanonoknak és Fodor Lászlónak meg Simonnak adományozza, arra hivatkozva, hogy Háporton a káptalan birtoka. Ugyanakkor azért is tiltakozik, hogy ne építsék tovább az ott elkezdett Szent Miklós tiszteletére készülő templomot. E templomnál csak újításról lehet szó, mert már egy századdal előbb temploma van Háportonnak. (SZOKL. I. 61.)
Későbbi adat sem a templomról, sem középkori híveinek utódairól nincs. Úgy látszik lakói még a középkorban kipusztultak és a káptalan, új, keleti szertartású lakókat telepített még a XV. században Háportonba.
