66. MAGYARIGEN
66. MAGYARIGEN
1209-ben jelentkezik először az oklevelekben Crapundorph néven, majd 1225-ben Crapundorf, 1266-ban Yhuen, Ygun, 1299-ben Iguen, 1313-ban és 1347-ben Igen, 1366-ban Ungarice Igen, Saxonice Krappundorf formában. (Györffy: Az Árpád-kori II. 166.; C. Suciu: Dicţionar istoric)
II. András 1206. évi oklevele a legelső telepeseknek mondja az itteni szászokat, s így bizonyos, hogy a telepítés már az előző században megtörténik. (Documente. XIII. C., I. 31.) Sőt, feltételezik, hogy telepítésük összefügg a fehérvári katedrális építésével, s így már a XI. század is szóba jöhet a telepítés idejének meghatározásánál. (Nägler: Die Ansiedlung. 129.; Göllner: Geschichte der D. in R. 27.)
Mivel, mint katolikusok jöttek ide, bizonyos, hogy nem maradtak templom nélkül, így annak építése a XII. századra tehető.
Papját, Péter plébánost először 1328-ban említik az erdélyi püspök és a szász papok közötti vitában. (Documente. XIV. C., II. 253.)
1334-ben János a papja, aki a pápai tizedjegyzék szerint ebben az évben 1 márkát fizet, 1335-ben 3 márkát. (Beke: Az erd. egyházmegye. 84.; Györffy: i.m. II. 167.; Documente. XIV. C., III. 180, 205.) 1334-ben 217 füstöt számlálnak össze, és a plébánosra 3 és fél márkát és 1 kuntin híjával fél fertót vetnek ki. (Györffy: i.m. II. 167.; Documente. XIV. C., III. 342.)
1357-ben László a plébános (Beke: i.m. 84., jegyz.), és 1378-ban is (Beke: i.m., az Urkundenbuch. III. 499, 511. után.) 1399-ben és 1409-ben Miklós a plébános, aki egyben dékán is. (Beke: i.m. 18., jegyz., az Urkundenbuch. III. 339, 369. után.) 1451-ben név nélkül van szó plébánosáról. (Urkundenbuch. V. 312.) 1470-ben Simon jogtudor a plébános, aki egyben az erdélyi püspök helynöke is. (Batthyaneum. II. 130.) További plébánosok: 1510-ben Ancha, 1520-ban István, 1543-ban Péter. 1575-ben Emericus Regiovillanus. (Batthyaneum. II. 130, 131.) Várday püspök (1474–1524) ruháiból hagyományoz az igeni plébános javára. (Balogh J.: Az erd. renaissance. 203.)
A középkori templomot a XVIII. században lebontják és helyébe 1787-ben olasz építészek által barokk templomot építenek. A középkori templomból, illetve annak XV. századi erődítéséből a gótikus kapubástya és a védőfalak egy része maradt meg. (Korunk. 1972. 355.) Az eredeti templom román stílusú bazilika volt.
Középkori katolikus lakói a reformáció idején reformátusok lesznek, a templommal együtt.
A XVIII. században erős református anyaegyház (Benkő J.: Transsilvania. II. 182.) neves papjával, Bod Péterrel, akinek síremléke a templom közelében van.
E század elején is református anyaegyház, megfogyatkozott lélekszámmal. (Helységnévtár. 1913.) A XVIII. század végén a katolikus egyház is újraéled, amikor Batthyány Ignác püspök kápolnát alakít ki lakásból, majd 1910-ben templomot építenek és plébániát szerveznek. (Schematismus. 1882. 21.)
Református templom
