75. MAROSGOMBÁS
75. MAROSGOMBÁS
1231-ben jelentkezik először az oklevelekben Gumbas néven. (Györffy: Az Árpád-kori. II. 162.; C. Suciu: Dicţionar istoric.), 1343-ban Gumbas, 1360-ban Gymbas, 1332-ben Gumbuch formában szerepel. (C. Suciu: i.m.; Beke: Az erd. egyházmegye. 82.)
1332-ben temploma van, papja a pápai tizedjegyzék szerint Domokos, aki 20 dénárt fizet. (Beke: i.h.; Batthyaneum. II. 134.)
Az okleveles adatok összetéveszthetők Gomboc-telkével, amely Gumbach, Gumbuch, Gombocz néven jelentkezik 1299-ben, 1303-ban és 1461-ben. Györffy (i.m. II. 160.) és Orbán Balázs is (Székelyföld. V. 58., 2. jegyz.) a pápai tizedjegyzék 1332-es adatát is (Gumbuch) ezzel azonosítja. Bizonyosabb azonban a Batthyaneum azonosítása Marosgombással. Gomboc-telkén ugyanis sem középkori, sem későbbi katolikus vagy protestánssá lett hívekről és templomról nincs semmi adat. Ezzel szemben 1343-ban Marosgombáson Szent Jakab tiszteletére épült templomról tudunk. (Beke: i.m. 80.; Documente. XIV. C., IV. 148.) Az erről szóló oklevélből az is ismeretes, hogy Gombási András (tehát Gombás) és Domokos a templom patronátusát a gyulafehérvári székesegyházra ruházzák és gombási birtokuknak felét neki adományozzák.
A középkori templom korán elpusztulhatott, mert 1623-ban csak imaház áll a régi cinterem és temetőhely területén, ahol a régi templom maradványait szétszórt kövek jelezték.
Később, a XVII. század végén az előbbi helyett a faluban építenek faimaházat, majd 1853–1863 között új kőtemplomot. (Ref. Névkönyv. 1868. 16.)
Középkori tiszta katolikus lakói a reformáció idején reformátusok lesznek, a templommal együtt. A XVII. század végén csak filia, melyet a miklóslaki, majd az oláhlápádi, később a miriszlói pap lát el. (Ref. Névkönyv. 1868, 16.) 1828-tól újra anyaegyház. (Benkő J.: Transsilvania. II. 183.; Helységnévtár. 1913.)
Református templom
