9. ALVINC
9. ALVINC
1205-ben az okiratok Wynch Inferior néven írják. (Györffy: Az Árpád-kori. II. 192.) 1248-ban Wynch, 1289-ben Wynch Inferior, 1290-ben Vinc, 1342-ben Olwynch, 1393-ban oppidum Alsowincz, 1510-ben Alwincz; 1552-ben Alvincz formában fordul elő. (Györffy: i.h.; C. Suciu: Dicţionar istoric.)
Lakói a XII. században mint német telepesek jönnek ide (hospites), és első templomuk is ebből a századból származhatott. (Göllner: Geschichte der D. in R. 27, 38.; Nägler: Die Ansiedlung) Sőt Nägler: (i.m. 128.) a XI. századra teszi a telepítést, Gyulafehérvártól délre. (Batthyaneum. II. 124.)
1264-ben János, a szatmári főesperes egyben a vinci plébános. (Urkundenbuch. I. 103.) 1318-ban Gotscalci–Godeschalk a plébános (Györffy: i.h.), akit 1308-ban Gorscalcusnak írnak. (uo.; Batthyaneum. II. 125.; Documente. XIV. C., I. 93.) 1330-ban György (Geo) a plébános. (Györffy: i.h.; Batthyaneum. i.h.) 1334-ben Miklós plébános a pápai tizedjegyzék szerint 3 fertó ezüstöt, 1 és fél dénárt fizet, 1335-ben pedig fél márka ezüstöt. (Batthyaneum. i.h.; Györffy: i.h.) 1361-ben János a plébános, aki az egyház rektora: rector eccl. in Vich. Inf. (Batthyaneum. i.h.) 1466-ban Zsigmond plébános egy birtokeladás ügyében tanúskodik. (uo.) 1472-ben Mihály a Szent János káplánja. Bizonyára temploma egyik oltárának vagy kápolnájának a neve. (uo.) 1341-ben László vinci plébános egyben szolnoki főesperes. (Documente. XIV. C., IV. 46.) 1439-ben Antal a plébános. (Urkundenbuch. V. 312.) 1451-ben ismét említik plébánosát, de név nélkül. (Urkundenbuch. i.h.)
Középkori plébániatemploma – amely ma is áll – a XIV. századból származik, tehát feltételez egy előbbi templomot. Eredetileg háromhajós templom volt, de ebből csak a középhajó maradt meg és a szentély az eredeti boltozat nélkül. A lebontott mellékhajók maradványai a hajó közti befalazott ívek. Tornyot csak a XIX. században kap.
A szentély külsején falfestmények nyomai küzdenek az elmúlással. Egykor erős várfal vette körül, amelynek ma csak igen romladozott maradványai állanak. (Debreczeni: Erd. ref. templomok és tornyok. 7.)
A második világháború után annyira megrongálódott, hogy mennyezete is beszakadt.
A 70-es években javították ki. (Korunk. 1972. 357.)
1300-ban Erzsébet, Herbord özvegye, 5 márkát adományoz a ferencesek Szent Erzsébet-templomának javára (frbus Minoribus) és tízet a domonkosoknak (predicatoribus is Vinch.). (Györffy: i.h.; Batthyaneum. i.h.) (Urkundenbuch. I. 214, 215.)
1361-ben fr. Alardus a B. Szűz Mária-templom priorja, tehát domonkos. (György: A Ferencrendiek. 364.) (Urkundenbuch. II. 190.)
A domonkosok temploma és rendháza a reformációt követően, a szerzetesek eltávolítása után, rommá lesz és romjaiból építik fel újra, de már kastélyként. Bod Péter szerint Martinuzzi építteti a kastélyt 1546– 1551., mások szerint Bethlen Gábor, de az utóbbi legfeljebb csak javíthatott és bővíthetett a már meglévő kastélyon, amely ma is Martinuzzi nevét viseli. (Schematismus. 1882. 18.) 1550–1551-ben építették. Ebben gyilkolták meg Martinuzzit 1551. dec. 17-én. (V. Drăguţ: Dicţionar enciclopedic.)
A második világháború után ismét romlásnak indul, mivel a kommunista rendszer alatt raktárnak használják.
A reformáció évszázadában a katolikus hívek előbb lutheránusok lesznek és egy ideig azok is maradnak, mint általában a németek és szászok Erdélyben, mivel ők voltak többségben. Egy 1510. évi oklevél szerint a magyarok és délszlávok jogokat követelnek a plébánia vezetésében, egy magyar és egy délszláv hívő részvételével. Hunyadi János balkáni hadjáratai idején ugyanis a török elől Erdélybe menekült délszlávok közül többen Alvincen telepednek le és katolikusok lesznek. Ezek azonban a XVI. század végére beolvadnak, és a németek is megfogyatkoznak annyira, hogy 1590-ben a helyi pap Gamuzeus (aki bár lutheránus) már nem németül, hanem magyarul prédikál, és a lutheránus hitet a XVII. század elején a református váltja fel, és az övék lesz a középkori plébániatemplom is. Ekkor szűnik meg a vinci egyház kapcsolata a szászsebesi káptalannal, ugyanis az továbbra is lutheránus és német marad. (Kelemen Emlékkönyv. 316–324.)
A vinci vallási életben új színt hozott a habánok megjelenése. 1621-ben Bethlen Gábor, majd 1646-ban I. Rákóczi György telepíti le a Svájcból Morvaországon és Magyarországon keresztül ide menekült újkeresztényeket. (Bunta Magda: Az erdélyi habán kerámia. 13–14.)
A XVI. században megszűnt katolikus egyház a XVII. században újra megjelenik, mégpedig igen érdekes körülmények között. Az 1690. évi török háborúk miatt a törököktől üldözött bolgárok előkelőbbjei közül sokan Erdélybe menekülnek. Ugyanakkor a bolgár
ferences tartomány atyái közül is többen kerülnek Erdélybe, és Alvincen is megtelepednek. Előbb a görög katolikus templomban kapnak helyet, de mivel a közös templomhasználat a görög katolikusoknak nem tetszett, 1729-től saját templomot építenek, és rendházat. Ez a mai római katolikus templom és plébánia. A római katolikus egyház anyakönyve több mint 50 bolgár család nevét őrizte meg. (Istkovits: Az erdélyi Fehér megye a középkorban. 470.; Schematismus. 1882. 17.)
A XVIII. század közepén a fent említett habánok is katolikusok lesznek, s így a reformátusok létszámát kétszeresen is meghaladják. Megkísérlik a középkori Szent Katalin-templom visszaszerzését, de eredménytelenül. (Schematismus. 1882. 17, 18.)
Martinuzzi kastély
Martinuzzi kastély
Református templom
Katolikus templom
