24. MAGYARHERMÁNY
24. MAGYARHERMÁNY
1401-ben Hermansdorf néven jelentkezik az okiratokban (egy pápai oklevélből idézi Beke [Az erd. egyházmegye.107., jegyz.] a Monumenta Vaticana. IV. 322. után).1566-ban Hermány (C. Suciu: Dicţionar istoric.), 1567-ben ismét Hermány (Jakab–Szádeczky: Udvarhely vm. 268.) formában 14 kapuval.
1401-ben Szent Katalin tiszteletére szentelt temploma van, amelynek volt papját, Benedictus Emericit IX. Bonifác erősíti meg egy fehérvári kanonok javadalmában. (Beke: i.m. 107.)
Fennáll a lehetőség, hogy Szászhermányra gondoljunk a település azonosításban, de ezt kizárja az, hogy ugyanakkor Szászhermány Mons Mellis néven szerepel az oklevelekben és temploma Szent Mihály tiszteletére volt szentelve. Imre fia, Benedek tehát Magyarhermány papja a Szent Katalin-templomban.
Minden kétséget kizáróan a templom a XIV. századból való. (Kovács: Magyar ref. templomok. II. 653.) A régi templomot 1776-ban átépítik s ekkor nyeri mai alakját. (Kovács: i.h.) Déli kapuja félköríves marad az átalakítások után is. Meghagyják a gótikus kori átalakításkor épített szentélyt is, mely a nyolcszög három oldalával zárul, négy támpillérrel, reneszánsz profilozással. Belseje teljesen elveszíti középkori formáját.
Nyugati homlokzatán torony áll, melyet 1742-ben építettek és 1823-ban magasítottak. A templomot kőfal veszi körül. Középkori tiszta katolikus népe 1550-ben református hitre tér. Úgy látszik azonban, hogy a hívek még egy ideig ragaszkodnak a régi katolikus hitgyakorlati tárgyakhoz, mert amikor András papjuk a templom keresztes zászlóit madárijesztőnek tűzi ki asztagja tetejére, annyira megbotránkoznak, hogy újra katolikusok lesznek. Később azonban ismét reformátusok, mert 1669-ben Péter papjuk már református, és azóta is az egész falu, a templommal együtt.
1635-ben még vizitációs jegyzőkönyvben büntetés kilátásba helyezésével kötelezik a híveket, hogy „a templom oldalán belöl való írott képeket és egyéb mázolásokat befejérítsék sub poena flor. 24.” Ekkor még mind megvoltak a pápista öltözetek, a rézlemezekből való keresztek, a mise szolgáltatásra való könyvek. 1656-ban arra kötelezik a hermányiakat, hogy a pápista eszközöket, „csengettyűt és mindeneket, öltözetekkel együtt, adják el... sub poena flor. 12.” (Benkő József 1770. évi munkájából idézi Dávid László; lásd Dávid L.: A középkori Udvarhelyszék. 199–200.).
Az írott képek „befejérítésére” való utalás azt a reményt kelti, hogy a hajó falain – amelyeket az átalakítás érintett –, még ott rejtőznek a középkori falfestmények. Egy javításkor a külső falak felső mezőjén ívsorokkal összekötött festett tulipánok tűntek elő. (Dávid: i.m. 199, 200.)
A reformáció után egy ideig Bacon filiája, de külön felszereléssel. (Dávid: i.m. 199.) 1765-től református anyaegyház. (Benkő J.: Transsilvania. II.189.; Orbán: i.m I. 214., 21. jegyz., 217.).
Református templom
