13. CSÍKSZENTKIRÁLY
13. CSÍKSZENTKIRÁLY
1333-ban jelentkezik először a pápai tizedjegyzékben: de Sancto Rege néven. (Beke: Az erd. egyházmegye. 179.; Orbán: Székelyföld. II. 35., 2. jegyz.; Documente. XIV. C., III. 164, 199.) 1566-ban Zent Kiraly (C. Suciu: Dicţionar istoric.) formában fordul elő. 1567-ben a regestrum 23 kapuval jegyzi (SZOKL. II. 220.) és külön 11 kapuval Poklandfalvát. 1570-ben Szentkirál, Szentkirálj, 1602-ben Szentkirály, 1695-ben Szent Király (C. Suciu: i.m.) formában írják.
1333-ban plébániatemploma van, ebben az évben papja, Pál a pápai tizedjegyzék szerint 4 banálist fizet, majd ismét 10 banálist, 1334-ben pedig 2 garast. (Orbán: i.h.; Beke: i.h.; Documente. XIV. C., III. 164, 179.)
A falu neve (Szentkirály) azt igazolja, hogy Szent István tiszteletére szentelt temploma volt.
A XII. századi templom román kori emlékei: a torony alatti köríves, egyszerűen hornyolt kő ajtókeret, a déli kapu ehhez hasonló kőkeretének darabjai, melyeket a déli portikusz építésekor távolítottak el, és amelyek a plébánia javításakor kerültek elő. Ezeket a torony alatt helyezték el. Egy darab még bennmaradt a plébánia falában. (Orbán: i.m. II. 36.; Köpeczi–Sebestyén J.: Régi székely műemlékeink.; Endes: Csík, Gyergyó, Kászon. 22, 72.)
Ugyancsak a román kori templomból őrizték meg a mai napig a keresztelőmedencét. (Endes: i.h.; Banner: Csík.; Entz G. in: Erdélyi Múzeum. 1943. 218.)
A templom második korszakából való az a déli kapu, amelyet Orbán Balázs ír le: „átszelt lóherívvel záródó”. Felette csonkított felirat: ,,HOC OPUS FECIT MAGIS...” Maiusculum betűi alapján a XVI. század elejére tehető.
XVI. századi kisebb harangja is, melynek összevissza kevert maiusculum betűi értelmetlen szöveget adnak. Csak dátuma olvasható ki: 1562. (Orbán: i.h.)
A XV. század végi a templom padlásán felfedezett Mária-szobor. „Falusias egyszerűség, erőteljes valószerűség jellemzi”, amint Balogh Jolán megállapítja. (Az erd. renaissance. 128.)
A XVIII. századra a templom kicsinynek bizonyul. 1759-ben az egyházközség nevében Gáll Péter plébános és Léstyán József főmegyebíró szerződést kötnek Fogaras György pallérral; hogy a templomot a szentély megszélesítésével 6 öllel meghosszabbítsa, a tornyot pedig másfél öllel magasítsa, és az egész templomot bolt alá vegye. Az építkezést 1773-ban fejezik be. Ekkor távolítják el a középkori oltárt, amelyhez a szentkirályi Madonna tartozhatott. (Historia Domus. 2–3.)
A déli oldalbejáróhoz 1790-ben barokk előcsarnokot építenek, 1900-ban pedig az északi oldalon oldalkápolnát. A csarnok homlokzatán építési idejét felirat örökíti meg: „AEDIFIC TEMPORE BELLI TURCICI MDCCXC.“ (Orbán: i.h.)
A templomot erős kőfal veszi körül. Északi oldalán, a falon kívüli kősíremlékek régi temető helyét jelölik.
Katolikus templom
