24. KOZMÁS
24. KOZMÁS
1333-ban jelentkezik először a pápai tizedjegyzékben de Sanctis Codmas et Damyano néven. (Beke: Az erd. egyházmegye. 178.; Orbán: Székelyföld II. 44., 3. jegyz.) 1567-ben a regestrum 17 kapuval jegyzi Kozmás néven. (SZOKL. II. 220.) 1569-ben Kozmás, 1602-ben szintén Kozmás formában fordul elő. (C. Suciu: Dicţionar istoric.)
1333-ban plébániatemploma van, mégpedig Szent Kozma és Damján tiszteletére; ebben az évben papja, Imre a pápai tizedjegyzék szerint kétszer 3–3 banálist fizet, 1334-ben 1 garast (másnál 6 régi banálist). (Orbán: i.h.; Beke: i.h.; Documente. XIV. C., III. 164, 171, 199.)
1583-ban papja van. (Endes: Csík Gyergyó, Kászon.141.) 1592-ben Gálfy Pál a plébános, akit Báthori Endre nevezett ki az újonnan szervezett főesperességbe (addig Csík–Gyergyó–Kászon a Telegdi Főesperesség alesperessége volt). (Schematismus. 1882. 60.; Endes: i.m. 144.; SZOKL. VI. 431.)
1608–1618-ban Tamás a plébános. (Endes: i.h.; SZOKL. VI. 431.)
1693-ban ecclesia SS. COSMAE et DAMIANI Martirumról szól oklevél. (C. Suciu: i.m.)
A XIII. században, de legkésőbb a pápai tizedjegyzék éveiben a mai templom helyén román kori templom állott. Ebből csak egy falba épített kő szenteltvíztartó maradt meg. Formája és díszítése alapján rokonságot mutat a franciaországi XII. századi soinsonaisi szenteltvíztartóval. (Köpeczi–Sebestyén J.: Régi székely műemlékeink. 7.; Entz G. in: Erdélyi Múzeum. 1943. 218.) Ekkorinak tartják keresztelőmedencéjét is (Banner: Csík.), de valamivel későbbről. (Köpeczi–Sebestyén J.: i.h.)
A gótikus korban egészen átépítik. Szentélye tiszta gótikus alkotás lesz, csillagboltozattal. Déli és északi oldalán a gótikus bordaívek a fal közepéig futnak le. Érdekes két gyámköve: marcona bajuszos férfifej az egyiken és egy női fej a másikon. Apszisa rövidebb, mint eredetileg volt és a nyolcszög három oldalával záródik.
Az eredetileg csúcsíves diadalívet 1768-ban átalakítják: tojásdad nyílást kap. Belső mezejében magyar népies virágmintás falfestményt fedeztek fel 1573-ból. Csak középső részét tárták fel. (Az Oltár. III. 275.; Endes: i.m. 75.)
A zárókövekből kettő kerek, lapjukban sugárkörrel. A gyámköveken Mátyás kori pajzsokhoz hasonló pajzsok vannak kifaragva.
A hajó teljesen elveszítette gótikus jellegét. Csak a déli és nyugati ajtókeret maradt meg. 1768–1769-ben az addigi lapos, egyszerűen festett deszkamennyezetet barokkos boltozattal cserélik fel. Ekkor tűnnek el az egykori csúcsíves ablakok, amelyeknek gótikus kőkerete kívülről kivehető. A külső támpillérek megmaradnak. A régi oltárok is nyomtalanul eltűnnek s helyüket aranyozott és túlfaragott oltárok foglalják el.
A torony – legalábbis alapjaiban – egykorú a templommal. 1771–1772-ben 3 öllel magasították és egykori gótikus ablakait átalakították. (Az Oltár. III. 272–274.; Köpeczi–Sebestyén J.: A középkori nyugati műveltség legkeletibb határai.)
Az északi fal áttörésével 1761-ben építik a hajóhoz a Nepomuki Szent János- kápolnát.
Nagy lőréses kerítés veszi körül (a XVII. századból). Ez azonban nem védhette meg Ali basa tatárjainak ostromától: felégették. Itt volt a falu régi temetője is.
A kőkerítés falába befalazott kőlap megdöbbentő adatokat közöl Csík és a plébánia 1719. évi pestisáldozatairól: „Az 1719 Peste obierunt 11234, Vivi: 14560, qua pleb. Koz.ob. 826, Viv 1124.“ Régi harangját 1690-ben Thököli tatárjai vitték el. Egyik harang a kézdivásárhelyi református templomban kötött ki. (Endes: i.m. 145.; Orbán: i.m. II. 45.; Schematismus. 1882. 60.)
Középkori tiszta katolikus lakossága mindvégig megmarad katolikusnak. A XVIII. században katolikus anyaegyház (Benkő J.: Transsilvania. II.165.), és e század elején is
tiszta katolikus, más temploma nem volt. (Helységnévtár. 1913.)
Katolikus templom
