13. FARCÁD
13. FARCÁD
1333-ban jelentkezik a pápai tizedjegyzékben Vorkad, illetve Farchad néven. (Beke: Az erd. egyházmegye. 173.; Orbán: Székelyföld. I. 40.) 1566-ban Farczádnak (C. Suciu: Dicţionar istoric.) írják. 1567-ben a regestrumban 14 kapuval jegyzik. (SZOKL. II. 220.)
1333-ban plébániatemploma van, papja a pápai tizedjegyzék szerint ebben az évben 4 banálist fizet, 1334-ben 2 régi banálist. A pap nevét nem hozza. (Beke: i. h., Orbán: i. m. I. 40., 22. jegyz.; Documente. XIV. C., III. 169, 200.).
Mai templomának építését stíluselemei alapján a XV. századra teszik, mint a késő gótikus kor emlékét.
Feltételezik, hogy hajója gótikus kor előtti és csak a szentélyt újították, illetve építették teljesen újjá a gótikus korban. Ennek megfelelően a szentély a nyolcszög három oldalával zárul, hálóboltozatos,
a gyámkövek az oldalfalakon négy-négy lefutó bordát tartanak és a diadalív falánál két-két bordát. Csúcsíves a diadalív is, jó magasra ívelve, faragott kövekből rakva. Megmaradt a csúcsíves nyílású szentségfülke, keresztben végződő pálcatagokkal keretelve. Van még egy kisebb fülke is, egyszerű csúcsíves nyílással. Ez korábbi lehet. A szentély déli falán egyetlen megmaradt csúcsíves, kőrácsos ablak van, de alulról félig befalazva. A sekrestyeajtó egyszerű kőkerete szemöldökköves. A déli kapu szintén szemöldökköves kőkerete hornyok közé fogott körbe illeszkedik és pálcatagokból áll.
A hajó eredetileg boltozott lehetett, de 1629-ben festett kazettás mennyezettel cserélték fel. A kazetták székely motívumokkal díszítettek, virágdíszesek, felirattal.
Lehetséges, hogy amikor a tornyot építették (a XV. században), a hajót hosszabbították. Ezen a részen a festett kazetták nem virágdíszesek.
A régi torony 1824-ben omlásnak indul. 1828-ban építik helyébe a ma is álló tornyot, amit így indolkoltak: „A régen épített Templomát, tornyát az Ellenségnek Tüze több ízben is meggyengítvén a hátrább következett Földingások által lett megreszkedtetése elszaggatta, rontotta, félelmessé tette:” (Dávid L.: A középkori Udvarhelyszék. 113.) Egyik harangja 1705-ből való.
A mészrétegek alatt falképek rejlenek, amelyekből a hajó északi falán kerültek felszínre részletek (sík alakos jelenetek, karakteres női arcok, néhány vonallal megrajzolva). A szentély északi falán is falképek lappanganak, amelyekről a javítások alkalmával szereztek tudomást, de azokat nem tárták fel.
A templom több szomszédos falu közös temploma volt a középkorban, sőt egy ideig a reformáció után is (Lengyelfalva, Hodgya, Sükő, talán Vágás és Béta is).
A templomot kőkerítés veszi körül, mely a nyugati homlokzaton álló tornyot fogja közre. (Kelemen: Művészett. I. 50.)
A középkorban tiszta katolikus falu a reformáció idején református lesz, a templommal együtt. A XVIII. században református anyaegyház (Benkő J.: Transsilvania. II. 188.) és e század elején is az, templommal. (Helységnévtár. 1913.) Más egyház vagy templom nem volt Farcádon. (Orbán: i. h.; Kovács: Magyar ref. templomok. II. 705.; Dávid L.: i. m. 108, 115.)
Református templom
