19. FIRTOSVÁRALJA
19. FIRTOSVÁRALJA
1459-ben Váralyafalva néven jelentkezik a forrásokban (C. Suciu: Dicţionar istoric.), régi neve Besenyőfalva volt. 1567-ben a regestrum 2 kapuval jegyzi. (SZOKL. II. 220.) 1602-ben Váralyának (Jakab–Szádeczky: Udvarhely vm. 305.) említik.
Középkori temploma nincs. Katolikus lakói a reformáció korában a változások után unitáriusok lesznek és Enlakához tartoznak.
1620-ban önálló egyházzá szervezkednek és kis fatemplomot építenek. 1701-ben nagyobb templomot építenek, majd 1801-ben a ma is álló kőtemplomot. (Balogh I.: Magyar. fatornyok. 183.) 1840-ben tornyot kap.
A XVIII. században unitárius anyaegyház (Benkő I.: Transsilvania. II. 228.) és e század elején is csak unitárius egyháza és temploma van. (Helységnévtár. 1913.)
A Váralja elnevezés a falutól északra fekvő Firtos-hegy tetején álló egykori várra utal, amely a XII. századi határvédő várrendszer egyik pontja volt. Magáról a várról régebbi oklevél nem beszél, de beszélnek a fennmaradt romok és a várfal kirajzolódó alapjai.
A vár talán még a tatárjárás előtt elveszíti jelentőségét és ezért hagyják az idő vasfogának áldozatául.
A vár területén azonban nem szűnik meg az élet, amint azt a későbbi, XIII. századi templom feltárt alapjai bizonyítják. 35 lépés hosszú hajója, 7 lépés hosszú és 6 lépés széles szentélye félköríves apszissal zárult. A szentély falai részben fél-másfél méter magasságban állanak, a hajónak csak a talajban eltemetett s részben feltárt alapjai maradtak meg. Ez is korán, talán még a reformáció előtt gazdátlanná válik, vagy ha addig lakták is szerzetesek – mert több épület nyomai is fennmaradtak a reformáció korában elnéptelenedik. (Orbán: Székelyföld. I. 127.) Mindezeket az 1958. évi ásatások megerősítik.
1737-ben minoriták telepednek le a vár területén, és részben a régi romos épületek felújításával rendházat alapítanak. Nem lehet megállapítani, hogy magát a templomot is megújították-e vagy csak azt a kápolnát használták, amelyet 1725-ben Atyhai István gyergyói főesperes építtetett Szent János tiszteletére, és kis otthont, amelyet később bővítve a minoritáknak adományozott. (Schematismus. 1882. 177.)
A minoriták – miután rendházukat egy nagy vihar annyira megrongálta, hogy összeomlással fenyegette – 1783-ban Etédre költöznek, onnan pedig rövid tartózkodás után a Korond melletti Árcsóra, majd Marosvásárhelyre. (Orbán: i. m. 128.; Schematismus. 1882. 178.)
Távozásuk után az üressé vált templomon meg kápolnán újra a pusztulás és enyészet lesz úrrá. A Firtos egy másik csúcsán, a vártól délre, a Szent Péter-hegyesének nevezett helyen egy másik kápolna maradványait tárták fel, melynek apszisa félkör alakú volt. Orbán szerint (i. m. 129.) Szent Péter tiszteletére szentelt kápolna volt, ahol hajdan népes búcsúkat tartottak. A kápolna építési formája is a XIII. századra utal. (Dávid L.: A középkori Udvarhelyszék 140.)
