21. HOMORÓDBENE
21. HOMORÓDBENE
1494-ben Meburg néven jelentkezik az okiratokban. De már előbb, 1442-ben Hunyadi János itt kelt oklevele Bene néven írja. (Urkundenbuch. V. 92.) 1504-ben Meepergh, 1733-ban Szászbénye (C. Suciu: Dicţionar istoric.) formában is előfordul.
Templomának építési idejét a XIV. századra teszik. Ekkor készül a hajó, a szentély és a többszöggel záródó apszisa. (V. Drăguţ: Arta gotică. 123, 137, 107. jegyz.) Késő gótikus stílusú. (Nägler: Die Ansiedlung. Tafel XVII/31.)
1513-ban szárnyasoltára is készen áll Veil Stoss fia, Johann festményével. (Bíró: Erdély művészete. 69.; Balogh J.: Az erd. renaissance. 302.; Roth: Die d. Kunst in S. 135.)
1493–1505 között nagymértékben átalakítják, amikor a hajó és szentély fölé védőemeletet húznak, amely a múlt századi lebontásáig komoly erődként szolgált. (V. Drăguţ:
i. m. 137.) Az erődítést a XIX. században bontják le. 1892-ben a régi mellé új tornyot építenek. (Fabini)
1702-ben földrengéskor a diadalív beomlik. (Fabini)
A szentélyben legújabban falfestmények töredékei tűntek elő. (V. Drăguţ: i. m. 266., 156. jegyz.)
A művészettörténet külön tartja számon szárnyasoltárát 1513-ból, amely Szent Veronika életének jeleneteit, Jézus szenvedéstörténetét mutatja be, középen Krisztus, a világot jelképező gömbbel. A szentképek levéldíszes kerete és Szent Orsolya római bevonulásának háttere a reneszánszra jellemzők. (Balogh J.: i. h.; Roth: i. h.; Göllner: Geschichte der D. in R. 183.) Szerzőjét Stoss Johannban vagy a vele kapcsolatos segesvári művészekben vélik felfedezni. Szt. Orsolya volt a templom védőszentje. (Fabini)
Harangja szintén a XV. század emléke és a segesvári műhely öntvényei közé tartozik. (V. Drăguţ: i. m. 315.)
Középkori katolikus lakói a reformáció idején lutheránusok lesznek, a templommal együtt.
A XVIII. században lutheránus anyaegyház (Benkő J.: Transsilvania. II. 209.), és e század elején is lutheránus temploma és egyháza van. (Helységnévtár. 1913.)
Lutheránus templom
