23. HOMORÓDSZENTLÁSZLÓ
23. HOMORÓDSZENTLÁSZLÓ
Neve először 1448-ban jelentkezik a Hunyadi János oklevelében szereplő Weres János esküdt neve mellett: de Zenthlászló. (SZOKL. I. 157.) 1566-ban újra feltűnik Zenthlázló
(C. Suciu: Dicţionar istoric.) néven. 1567-ben a regestrum 8 kapuval jegyzi. (SZOKL. II. 219.) 1602-ben Szent Lászlónak (C. Suciu: i. m.) írják.
Neve bizonyság arra, hogy a reformáció előtt itt Szent László tiszteletére szentelt templom volt és erről nevezték el a települést is.
Ez a középkori templom ott állhatott, ahol Orbán Balázs is említi: a településtől nyugatra eső Haloványtető-domb aljában, a Cintoromnak nevezett helyen. Itt ismerte fel a „régi templom s más mellette állott (hihetőleg) kolostor alapfalait”. (Orbán: Székelyföld. I. 175.) Ezt a hagyomány Szent László névhez kapcsolja, s azt tartja, hogy közös anyatemploma volt a közelben fekvő öt falunak (Ábrányfalva, Telekfalva, Sándor-falva, Miklósfalva, Ocfalva).
Az is biztosra vehető, hogy 1796-ban erről vagy ennek utódjáról írják egy templomépítési kérdésben, hogy nem sokkal javítása után suvadás áldozata lett, ami új templom építését tette szükségessé. (Dávid L.: A középkori Udvarhelyszék. 156.)
Orbán Balázs még egy kápolna és harangláb romjairól is megemlékezik, mely keletre, Ábránfalva felé, a Harangláb-hegyen állott, de lévén kápolnáról szó, nem valószínű, hogy ez vagy ennek helyén lett volna a Szent László-templom.
1796–1802 között a falutól keletre építik fel az új templomot. 1912-ig ez is romossá válik, annyira, hogy hatóságilag bezárják veszélyessége miatt, és 1913-ban le is bontják. Az ebben levő értékes festett kazettás mennyezetet eladták a Magyar Nemzeti Múzeum Néprajzi Osztályának.
A lebontott templom helyett csak 1929-ben építhettek új templomot, mégpedig új helyen, a parókia telkén. Ehhez felhasználták a Cintorom romjainál még megtalálható köveket is. Így a mai templomban és parókia telkén több régi kőfaragvány maradt fenn, amelyek a középkori templom tanúi (hengertaggal profilált töredékek, vályúzott faragott kő, reneszánsz ajtókeret-töredék, melyről feltételezik, hogy a reneszánsz kor előtti templomból való, és újra felhasználták a XVI. század elején).
A középkori templom leltárában egy XV. századbeli kehely is szerepelt, amelyet szintén eladtak 1912-ben a budapesti Nemzeti Múzeumnak.
1815-ig a Harangláb-hegyen álló s az Ugron család által emelt kápolnában volt egy 1616-ból származó harang is, amelyet 1935-ben újraöntöttek. Ez volt rá felírva: „Gemer D. Paul Ugron de Ábránfalva sed. siculicalis Udvarheli vice capitanei et judicis regi in honorem Dei Opt. Max. 1616.”
Középkori tiszta katolikus lakói a reformáció idején a templommal együtt reformátusok lesznek. A XVIII. században református egyház (Benkő J.: Transsilvania. II. 188.), és e század elején is csak református egyháza és temploma van. Más egyháza nem volt.
Református templom
