39. MIRKVÁSÁR
39. MIRKVÁSÁR
1400-ban Stristfordin. 1442-ben Mirkevására. (Urkundenbuch V. 98) 1448-ban Strithfort néven jelentkezik az oklevelekben. (C. Suciu: Dicţionar istoric.) 1558-ban Streifort (uo.), 1733-ban Migvásár (uo.) a neve.
Templomáról az azt körülvevő várfalon feltüntetett két évszám ad biztos eligazítást: 1517 és 1541. Ekkor erősítik a templomot a négyszög bástyáira támaszkodó falakkal.
Mivel közel egy évszázaddal előbb német névvel jelentkezik, bizonyos, hogy már akkor volt temploma, amelyet később erődítettek.
„Temploma igen érdekes – írja Orbán Balázs (Székelyföld. I. 190.), főként négyszögbástyákra támaszkodó templomkastélya igen erős, fel és leirányuló lőrésekkel s oromzatán kiszögellő zúzművekkel, amelyek igazolják a rajta levő 1517 és 1541 évszámot, mely korra, építési ideje biztosan felvihető. Középen levő temploma is ezen korból valónak látszik, bár most az ízléstelen kiigazítások, illetőleg elidomtalanítások által egészen új színezetet nyert.” Sőt stílusa szerint (román bazilika) a XIII. századi. A XV. században oldalhajóit lebontják.
Négytornyos várfal vette körül, melyből a tornyokat lebontották s építettek a templomhoz harangtornyot.
1658-ban a Rákóczi ellen betört töröktatár sereg Mirkvásárt is feldúlja, felégeti templomával együtt. (Göllner: Geschichte der D. in R. 213.) Középkori értéke egy Madonna
(XV. sz.) és harangja 1570-ből.
Középkori katolikus lakói a reformáció idején lutheránusok lesznek, a templommal együtt.
A XVIII. században lutheránus anyaegyház (Benkő J.: Transsilvania. II. 210.), s e század elején lutheránus temploma van. (Helységnévtár. 1913.)
Lutheránus templom
