40. NAGYGALAMBFALVA
40. NAGYGALAMBFALVA
1333-ban villa Galamb (elírva: Salonub, de 1334-ben már villa Galomb) néven jelentkezik a pápai tizedjegyzékben. (Beke: Az erd. egyházmegye. 173.; Orbán: Székelyföld. I. 29.) 1459-ben Galambfalva (C. Suciu: Dicţionar istoric.) formában említik. 1570-ben a regestrum Nagy Galombfava néven 31 kapuval jegyzi. (SZOKL. III. 219.) 1602-ben Nagy Galambfalva (C. Suciu: i. m.) a neve.
1333-ban már plébániatemploma van, ebben az évben papja, Jakab a pápai tizedjegyzék szerint 6 banálist fizet, 1334-ben pedig Péter pap 4 banálist. (Beke: i. h.; Orbán: i. h.; Documente. XIV. C., III. 170, 200.)
1510-ben György a plébános (Beke: i. m. 172., jegyz., a Tabular Albense. II. 397–402-re hivatkozva.)
Eredeti formájában a román kori stíluselemek jelzése szerint a XIII–XIV. század fordulóján épült. Ebből a korból való hajója, de jelentkeznek az átmeneti gótika jelei is; ilyenek az ajtó- és ablakkeretek (kivéve a déli kaput és felette nyíló ablakot, mely román kori), a második építési korba tartozó sokszögzáródású, bordás keresztboltozatú szentély, a sekrestyeajtó szemöldökgyámos kerete, melyről a bordatöredékek tanúskodnak és a déli bejárat mellett négy szakaszra osztott hálóboltozat rajza, a csúcsíves ablakok, az Anjou-liliomos címerpajzs (mely a XIV. századi építkezésből való).
A szentély bordás boltozatát 1816-ban kazettás mennyezet váltja fel, amikor a diadalívet is lebontják. A hajó boltozatát 1789-ben szintén kazettás mennyezettel helyettesítik. 1789-ben ezzel örökítették meg a javítást:
„Ez úrnak hajléka vala romladozott,
Alos bolthajtása repedt, hasadozott,
Három kőtáblákkal dísztelen toldozott,
Abból, amint látod, ilyenné változott! “
Alos bolthajtása repedt, hasadozott,
Három kőtáblákkal dísztelen toldozott,
Abból, amint látod, ilyenné változott! “
(Ref. Szemle. 1964. 326.)
Az egykori boltozatról a megmaradt bordaindítások, a falpillérek töredékei, a téglabordák darabjai beszélnek.
Díszes szentségfülkéjét a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeumban helyezték el 1902 körül, s helyette mást kaptak cserébe.
A gótikus töredékeket reneszánsz kőfaragványok egészítik ki, amelyek másodlagos elhelyezésben maradtak fenn. (Entz G. in: Erdélyi Múzeum. 1943. 222.)
A templom belseje többszöri átalakítás után teljesen elveszítette középkori jellegét.
Tornya is több szakaszban épült: második szintje gótikus kori, csúcsíves, legfelső szintje múlt századbeli (1860-ból).
1970-ben falképekre bukkantak. Három képet tártak fel a vakolat alól. Az első Árpád-házi Szent Erzsébetet ábrázolja, amint betegeket ápol. Összefüggésben lehet azzal, hogy a templom védőszentje Szent Erzsébet volt, ami megerősíti azt a véleményt, hogy a templom a XIII. század elején épült, mert akkor avatták szentté Erzsébetet (1235-ben).
A második kép: Mária megkoronázása Krisztus és angyalok környezetében. A harmadik kép: Szent Dorottya, amint kosarat nyújt a glóriás Jézus felé.
A képek a XIV. század utolsó negyedében készülhettek.
A templom javításáról 1666-ból van adat, amikor Kisgalambfalva részesedését vitatják a terhek viselésében, és 1674-ben szintén.
A hajó nagyobb átalakítását 1758-ban végzik. 1788-ban újra javítást követel: „Nagygalambfalván a Reformata Szent Eclesiának Temploma igen megromladozott, s mielőtt nyakunkba szakadna, ha lehetséges lenne, kívánnánk igazítást tenni rajta”. (Dávid L.:
A középkori Udvarhelyszék. 216–218.)
Régi, 1788-ból való harangját az első világháború vitte el; feliratát megőrizték: „GLORIA IN EXCELSIS DEO AD SANCTOS CULTUS CLAMO CAMPANA, VENITE VENITE AD ME OMNE QUI FATIGATI ET ONERATI ESTIS, ET EGO FA, UT RE. 1664.” A másik harang későbbi volt (1793-ból).
A reformációig tiszta katolikus falu a reformáció idején református lesz, a templommal együtt. A XVIII. században református anyaegyház. (Benkő J.: Transsilvania. II. 188.) és e század elején is az. (Helységnévtár. 1913.)
Református templom
