51. SZEDERJES
51. SZEDERJES
1270–1272-ben Scederye néven jelentkezik az oklevelekben (C. Suciu: Dicţionar istoric.), 1478-ban Zederyesként (uo.) fordul elő.
1270-ben Szűz Mária tiszteletére szentelt kőtemploma van, amint az V. István király okleveléből kitűnik, aki elrendeli, hogy a székely ispán Szederjes és Szentkereszt birtokába Lőrincet és fiát, Leustanchiust (Lestyánt, ahogyan Szabó Károly az oklevél tartalmi jegyzetében fordítja) iktassa be örökölt birtokukba, melyek egyike: Szederjes, amelyben Szűz Mária tiszteletére épített kőtemplom van („super quam est constructa Ecclesia lapidea in honorem Marie virginis…” (SZOKL. I. 5.; Documente. XIII., C. II. 129.; Beke: Az erd. egyházmegye. 163., jegyz.; Ref. Szemle. 1966. 160., Urkundenbuch III. 108)
A középkori templomnak ma csak tornya áll.
A templomról 1721-ben ezt írják: „Templom és cinterem nagy ruinában vagyon”. Hamarosan le is bontják és 1739-ben a toronytól nyugatra, 6 méterre új templomot építenek, amely a régi stílusjegyeiből semmit sem mentett át. Talán a kazettás mennyezet a régiből való. (Ref. Szemle. 1966. 160–161.; Dávid L.: A középkori Udvarhelyszék. 46/4.)
Középkori tiszta katolikus lakói a reformáció idején reformátusok lesznek, a templommal együtt.
A XVIII. században református anyaegyház (Benkő J.: Transsilvania. II. 189.), és e század elején is csak református temploma van. (Helységnévtár. 1913.)
Református templom
