60. SZÉKELYKERESZTÚR
60. SZÉKELYKERESZTÚR
1333-ban a pápai tizedjegyzékben jelentkezik neve először (Beke: Az erd. egyházmegye. 175.; Orbán: Székelyföld. I. 210.) de Sancta Cruce néven. 1459-ben oppidum Keresthur (C. Suciu: Dicţionar istoric.) a neve. 1567-ben a regestrum Kereszturfalva néven 30 kapuval jegyzi (SZOKL. II. 219.) 1630-ban Székely Keresztúr (C. Suciu: i. m.) formában írják. 1505-ben a város után nevezik a fiúszéket Keresztúrnak. Később Szitás Keresztúr néven is említik.
1333-ban már Szent kereszt tiszteletére szentelt temploma van, ebben az évben a pápai tizedjegyzék szerint papja, Jakab 24 banálist fizet, 1334-ben pedig 8 régi banálist. (Beke: i. h.; Orbán: i. m. I. 21., 3. jegyz.; Documente. XIV. C., III. 170.)
A város nevét Szentkereszt-templomától kapta.
A város első templomának alapjait 1968–1971 között tárták fel, melynek korát az itt talált XI–XII. századi sírok határozzák meg. A mai templomnál nagyobb, két tornyú román kori templom volt, melyet igazol a gótikus lábazat alatt megtalált román kori hengertagos lábazattöredéke és a hajófal keleti belső felének egy korábbi rétegében feltárt szent püspök freskója és az egész templom régebbi alapjainak rajza.
Teljes joggal feltételezhető, hogy a templom a tatárjárás előtt már állott. Nem bizonyos azonban, hogy az alapjaiban elindított két tornyot felépítették-e. Nagysága arra is feljogosít, hogy szerzetesi templomnak fogadjuk el, mert a templom déli oldalán nagy, négyszög alakú épület alapjait fedezték fel, amelyet félkör alakú kőkerítés kapcsolt a templomhoz. (Orbán: i. m. I. 24.)
A Szent Benedek-rend tulajdona lehetett, mert a keresztes lovagokra vonatkozó hagyomány csak a Keresztúr névre támaszkodik, pedig ezt eléggé megmagyarázza a szent kereszt tiszteletére szentelt templom. Egyben ez a cím megerősíti a templom régiségét is, mert a szent kereszt templomok a legrégibbek közül valók.
Ezt a régi templomot a tatárjárás pusztíthatta el, és a megszűnt rendi közösség hiányában a számban is meggyengült lakosság a régi nagy templomot már nem tudta visszaállítani. Ezért a tatárjárást követő évtizedekben a régi romjaiból és annak belső területén kisebb templomot építenek, melyet a XV. században továbbfejlesztenek, amikor új szentélyt kap, amiről a zárókő 1458-as dátuma beszél.
Az új templom déli kapuja kőtömbökből faragott, csúcsíves, és csúcsívesek a kőrácsos ablakok is. Az északi falon csúcsíves bejáratot tártak fel.
A meghosszabbított szentélyben két csúcsíves ablak nyílik más-más kőráccsal díszítve. Hasonló ablak van a sokszögzáródású falszakasz délkeleti oldalán is.
A szentélyt diadalív köti a hajóhoz, kváder kövekből csúcsívesre építve. Eredetileg a keleti fal állott itt, gótikus ablakokkal, és ennek a falnak áttörésével építették a szentélyt. Ez a fal az előző templomhoz tartozhatott. Déli ablaka mellett került felszínre a szent püspök falképe.
Az északi fal közepén is falképnyomok láthatók: Az apokalipszis egyik jelenete; Sárkányon ülő asszony, jobb kezében a harag poharával. 1904-ben összetört képrészleteket tártak fel (Szent László egy részleten), de nem őrizték meg.
A hajót sík mennyezet fedi. A szentély két négyszögű boltszakaszból és apszisból áll. A kőbordák zárókőbe futnak össze: az első boltszakasz zárókövén minuszkulás betűkkel Arbor vite felirat és IHS monogram van. Szentélyzáró kövén, rozettás díszítéssel, Mária-rózsa, körülötte évszám minuszkulás betűkkel: „ANNO DOMINI MILLESOM C. C. C. C. QOGESI OCTAVO“. (Orbán: i. m. I. 23.; Dávid L.: A középkori Udvarhelyszék. 284.; Schematismus. 1882. 188.)
A templomot egykor kőkerítés vette körül. Csak alapfalairól vannak nyomok.
Középkori emléke egyik harangja is. Korára az oldalán látható fémérmékből következtetnek: Trónoló király; Keresztrefeszítés, Író és olvasó szent (két evangélistára gondolnak) és ismét egy Trónszéken ülő király. A királyokkal kapcsolatban Károly Róbertre gondolnak, vagy egyesek II. Endrére, vagy IV. Bélára. (Az Oltár. III. 237.)
A mai torony a hajóval egykorú. Barokk felső része Mária Terézia idejében épült. (Az Oltár. III. 239.)
A reformációig tiszta katolikus helység. 1548-ban még katolikus a plébánosa: Blasius plebanus de Sekel Kerestur, akiről 1510-ből is van adat. (Beke: i. h., a Tabula Albense. II. 397-re hivatkozva). 1568-ban már protestáns a lelkipásztor: Marosi Synning János, pastor ecclesiae Dei, quae est in Keresztur Siculorum. (Dávid L.: i. m. 287.)
A reformáció után a középkori templom rövid ideig a lutheránus, majd a református hívek birtokába kerül, 1566-ban pedig amikor János Zsigmond átvonul itt Csík ellen, az unitáriusok részére foglalja le a templomot.
1765-ben siralmas képet festenek a templom állapotáról, azzal magyarázva, hogy az unitáriusok megfogyatkoznak és ezen az alapon a katolikusok visszakérik a templomot. Királyi rendelettel vissza is kapják, és 1767. aug. 20-án mondja az első szentmisét Lukács György főesperes és prédikál Lestyán Mózes székelyudvarhelyi plébános. Az átvétel után általános javításra kerül sor. (Schematismus. 1882. 188.) Az átvétel nem megy simán. Orbán Balázs szerint (i. m. I. 24.) Macskási Boldizsár tábornok közreműködésével erőszak útján történik.
A templom nélkül maradt unitáriusokat a reformátusok temploma fogadja be. (Orbán: i. h.) A reformáció után ugyanis, a régi templom elvesztésével, a református egyház nem szűnik meg teljesen. Az unitáriusok és reformátusok között is vita volt a templom birtoklásáért, mégpedig 1630-ban amikor a reformátusok megkísérlik megszerezni a régi templomot az unitáriusoktól. A fejedelmi döntés azt ajánlja, hogy osszák kétfelé a templomot, ha nem akarnak újat építeni. A templom az unitáriusok használatában marad és a reformátusoknak mást építenek. Harangjuk is ezt bizonyítja, amelyet 1644-ben öntöttek. Felirata: „CAMPANA HAEC FUSA EST USIBUS SACRIS ECLESIAE ORTHODOXAE SZÉKELYKERESZTURIENSIS DICATA ANNO DOMINI MDCXLIV S. K. G.” (Orbán: i. m. I. 25.)
Egy gótikus kehely is maradt a reformátusok birtokában, amely az 1663-ban készült leltár szerint Pálfi Istvánné ajándéka. A kehely ennél mindenképpen régebbi, mert minuszkulás felirata a katolikus korra jellemző: „Ave Maria gracia plena... Ihesus.”
A reformátusoknak 1642-ben sikerül templomot építeniük. Ezt 1767-ig az unitáriusok és reformátusok közösen használják, amikor a középkori templomot a katolikusok kapják meg. Ez a helyzet 1782-ig, ekkor az unitáriusok is saját templomot építenek. (Orbán: i. h.; Juhász: Ref. egyházmegyék. I. 40.; Ker. Magvető. 1884. 165.)
A reformátusok a XVII. században épített templom helyett 1822–1834-ben új, nagyobb templomot emelnek. (Kovács: Magyar ref. templomok II. 709.)
A XVIII. század közepén történt osztozkodásnál az unitáriusoké marad a nagyobb harang, a reformátusok pedig a nekik jutott kisebb harang helyett újat öntenek. Az ekkor öntött harang dátuma is egyezik az eseményekkel, amint fennebb idéztük (1644). (Ker. Magvető. 1884. 165.)
A XVIII. században három egyház és templom van itt: római katolikus, református és unitárius (Benkő J.: Transsilvania. II. 166, 188, 227. – Szitás-Keresztúrnak írva.), akárcsak e század elején. (Helységnévtár. 1913.)
Katolikus templom
Református templom
Unitárius templom
