67. SZÉKELYSZENTMIKLÓS
67. SZÉKELYSZENTMIKLÓS
1333-ban a pápai tizedjegyzékben de Sancte Nycolao néven jelentkezik. (Beke: Az erd. egyházmegye. 176.; Orbán: Székelyföld. I. 117., 5. jegyz.) 1476-ban Szent Miklós (C. Suciu: Dicţionar istoric.), 1497-ben Zenth Miklosfalva (uo.) formában fordul elő. 1567-ben a regestrum 4 kapuval jegyzi. (SZOKL. II. 219.) .
1333-ban plébániatemploma van, ebben az évben papja (nevét nem tudjuk), a pápai tizedjegyzék szerint 2 banálist fizet. (Beke: i. h.; Orbán: i. h.; Documente. XIV. C., III. 201.)
A falu nyugati felében levő dombon, a parókia kertjének egy kiemelkedő pontján temetővel körülvett hatalmas templom állott. Orbán Balázs (i. m. I. 117.) a 36 lépés hosszú templom alapjai alapján egy félköríves apszisú román kori templom maradványairól számol be. Bár a falu népessége nem volt jelentős, temploma nagyságát az indokolta, – amint azt Benkő Milcoviájában közli és a helyi hagyomány is így tartja nyilván –, hogy apátsági templom volt, központja több falunak.
A XVIII. században már csak a szentélyt használták, elzárva a hajótól, egyesek szerint azért, mert igen nagy volt a hívek létszámához viszonyítva. Valószínűbb azonban az, hogy romlásnak indult a hajó. Ez a sors fenyegette a szentélyt is, melynek boltozata beszakadt. Az 1732-es vizitációs jegyzőkönyv ezt állapítja a meg: „Az Szentmiklos nagy templom majd elpusztul,” (Dávid L.: A középkori Udvarhelyszék 302.)
1789-ben a templom siralmas állapotáról így írnak: „megromlott és meghasadozott kő Templom, tíz megromladozott kő lábakkal megtámasztva, de mind a Templom, mind a Kő Lábak dülő félben vannak”. Ekkor boltozata már hiányzott. Ezt virágosan festett, párkányos mennyezettel helyettesítették, amely felírása szerint 1691-ben készült.
1763-ban javítják a templomot. Ebben az évben tornya is állott, a templomtól húsz lépésnyire nyugatra.
Miután annyira megroskad, hogy már nem lehetett megmenteni, lebontják és közelében anyagából egy másik templomot építenek. Ezt földrengés rongálja meg, s ezután 1862-ben – amiről a kazettás mennyezet feliratának dátuma szól – új templomot építenek a faluban.
A régi templomból átmentik a csúcsíves nyugati kaput, egy gyámkövet a déli portikusz oldalfalában, egy gótikus gyámkövet a parókia kertjében. Ezek és a leírások alapján az első templom építését a XIII–XIV. század fordulójára, átépítését és a tornyot a XV. századra teszik.
A torony alá helyezett csúcsíves kapukereten felirat olvasható: „Advenias sacrum pure cum pectore templum Pulsa ne cesses, quod petis accipias.”
A középkori tiszta katolikus falu a reformáció idején az unitárius vallásnál állapodik meg és temploma is unitárius lesz. A középkorban templomához tartozott: Siménfalva, Medesér, Tordátfalva és a két Kede, de ezek fokozatosan önálló egyházközségek lettek, éspedig a XVI. században Siménfalva, utána Medesér és Tordátfalva, majd 1816-ban a két Kede. (Orbán: i. m. I. 117., 5. jegyz.)
A XVIII. században unitárius anyaegyház (Benkő J.: Transsilvania. II. 228.), és e század elején is csak unitárius temploma és egyháza van. (Helységnévtár. 1913.)
Unitárius templom
