1. BAZÉD
1. BAZÉD
A falu középkori, mert 1481-ben már szerepel az okiratokban. (C. Suciu: Dicţionar istoric.) 1493-ban Jakab Keresztúrról és Bazédról kapja családi nevét: Bazedy, Bozedy. (Barabás: SZOKL. VIII. 157.) 1567-ben a regestrum Bozed néven jegyzi hét kapuval. (Orbán: Székelyföld. IV. 197.)
Egykori templomáról két adat ismeretes. Mind Benkő Károly (Marosszék ismertetése), mind Orbán Balázs (i.h.) leírja a szabédi unitárius templom tornyában lévő harang feliratát: „A.D.1622. Hanc Campanam renovari curaverunt Bozedienses primarii Stephanus Kováts, Georg Boar, Johannes Tavas, Laurentius Kolto, Gregorius Dályai Edilis.“ Ha 1622-ben újítják, akkor már jóval előbb létezett Bazédon harang. Ez önmagában még nem bizonyítja, hogy temploma is volt, de ezt kiegészíti az a templomról és annak javairól tanúskodó oklevél, amelyben II. Rákóczi György így intézkedik: „Morus székben Bozed és Monyárdfalubeliek között a religioban scissio lött, mely miatt köztetek villongás vagyon... annak leigazítására hűségteket rendeltük... Az melyik pars (religio) nagyobbnak és többnek találtatik, az templomok és parochialis házak állapotjában való hatalmat és birodalmat mindennemű ecclesia javaival adja és staturállya a major parsnak, hogy atyafiui szeretet előtt viselvén, minden további való veszekedésnek békét hagyván, ki-ki közületek tartsa magát az hűségtek deliberatumához...” (SZOKL. VI. 127.)
Az idézett sorokból kétségtelen, hogy Bazédnek temploma, mégpedig plébániatemploma volt, parochiális javakkal. És ha Rákóczi idejében a két protestáns egyház között már a
templom hovátartozásáról folyik a vita és ha a harang is javításra szorul annyira régi, bizonyos, hogy az egyház a reformáció előtt, tehát a középkorban is megvolt.
Bethlen Gábor lustrájában még szerepel Bazéd, lakói pedig székelyek, tehát unitáriusok és reformátusok. Ismeretes, hogy ebben a korban Rákóczi többnyire a reformátusok javára döntött hol a major pars, hol a hatalom címén.
Későbbi adatokból az derül ki, hogy a javakat illetően osztozkodás történt, mert a reformátusoknak a XIX. században még templomhelyük volt réttel és erdővel, Benkő pedig hajdani unitárius egyházról és papról ír (Benkő K.: Marosszék. 337.), melynek külső földjeit és egy nyíl erdőjét a szabédi unitárius egyház használta. Az ő korában már csak néhány unitárius volt, akik Szabédhoz tartoztak s Orbán szerint később oda is költöztek. Így került a harangjuk is Szabédra.
Már a XVII. század végén vagy a XVIII. század elején mindkét egyház megszűnik, a hívek elfogynak. Az eredeti régi hívek emlékét a helynevek őrzik: Ropó, Erdőtető, Cigla, Ördöngöskút, Buna. (Benkő K.: i.h.)
