104. NYÁRÁDGÁLFALVA
104. NYÁRÁDGÁLFALVA
Biztos adat róla az 1567. évi regestrumban van, amelyben Gálfalva 9 kapuval szerepel. (Orbán: Székelyföld. IV. 63., 1. jegyz.) A pápai tizedjegyzékben 1334-ben szereplő Gaal biztosan Székelykálhoz tartozik, amint Beke sem tartja valószínűnek, hogy Gálfalvával azonos. (Beke: Az erd. egyházmegye. 165.)
Középkori templomról nincs adat.
Akkori katolikus hívei Szentlászlóhoz tartoztak, s miután unitáriusok lettek, azután is Szent László volt anyaegyházuk a XIX. század első feléig. Az önállósult unitárius egyháznak már a múlt század közepén kőtemploma van, kőtoronnyal. (Benkő K.: Marosszék. 257.)
A hívek azonban nem egységesen maradnak unitáriusnak, s így a reformátusok is építenek maguknak egy kis templomot.
Hagyomány van egy dombon álló kolostorról. Helyén a XIX. században romtöredékek és épületnyomok kerültek felszínre, sőt két összerepedezett harang érctöredékei, megszenesedett fadarabok. (Orbán: i.m. IV. 63).
Más egyházról nincs adat.
A helynevek régi lakóiról vallanak: Ropó, Bérc, Benőce, Csongoza, Csere, Lapos, Nagy-hegy, Új szőlő, Csirik, Poklóspatak, Gál patak, Virrasztó patak, Harangláb. (Benkő K.: i.m. 256–257.) A nevek is hasonlóképpen: 1575-ben a szentpáli csatában jelen volt Orbai Péter, Bereg Imreh, Zsigmond János, Dósa Balás, Nagy Miklós (Barabás: SZOKL. VIII. 306.).
Unitárius templom
