113. SZÉKELYBÓS
113. SZÉKELYBÓS
1567-ben a regestrum 2 kapuval a mai nevén jegyzi. (Orbán: Székelyföld. IV. 179.)
A hagyomány szerint a törökök által elpusztított Kisernye lakói telepedtek Bósba. Kisernye 1580-ban már elpusztult falu a délkeleti völgyben. (Benkő K.: Marosszék. 175, 272.)
A reformáció előtti katolikus hívei Kebeleszentivánhoz tartoztak és református hívei is, a reformáció után; együtt tartották fenn és újították meg Ali basa 1661-es ostromát követően a kebeleszentiváni templomot.
Saját kápolnájuk is volt. A hagyomány a falu feletti Kápolnáshegyen álló kápolnáról tud, melyet a tatárok semmisítettek meg. (Orbán: i.h.) Az oklevelek 1638-ban és 1674-ben említenek kápolnát. (Kelemen: Művészett. I. 180, 184, 261., 56. jegyz.) Későbbi adatok fakápolnáról tudnak. (Orbán: i.h.; Benkő K.: Marosszék. 272.)
A katolikusoknak is van kápolnájuk, de csak 1927-től.
A helynevek régi (XVI–XVII. századi) lakóiról vallanak: Felhágó, Horgas, Rakottyafő, Tekenős dombja, Telek, Vadalmás (SZOKL. VI. 405.), Nagyoldal, Kisernye, Nagyhegyszőlő, Kápolnás, Kincses (Benkő K.: i.h.).
