22. MAROSSZENTGYÖRGY
22. MAROSSZENTGYÖRGY
Neve először a pápai tizedjegyzékben tűnik fel 1332-ben de Sancto Georgio néven. (Beke: Az erd. egyházmegye. 169.; Orbán: Székelyföld. IV. 105.; C. Suciu: Dicţionar istoric.) 1423-ban a latinra fordított név eredetije jelentkezik Szentgyörgy formában, 1567-ben pedig mint Marosszentgyörgy. (C. Suciu: i.m.)
Bizonyos, hogy 1332-ben plébániatemploma van, mert a falu Szent György tiszteletére szentelt templomáról kapta nevét.
1332-ben papja, Fábián a pápai tized szerint 10 régi banálist fizet, 1334-ben 10 dénárt, 1335-ben 10 veröczei banálist és 11 sasost. (Beke: i.h.; Orbán: i.h.) Tekintélyes egyházközség lehetett, mert ennyit csak a nagyobbak fizettek.
1448-ban bukkan fel újra a templom neve az okiratokban, ekkor ugyanis Apafi Györgyné Ebesfalván kelt végrendeletében a Szent György vértanú temploma javára egy kis szőlőst hagyományoz. (Teleki Codex. II. 39.; Beke: i.m. 103., jegyz.) Bár nincs kizárva, hogy ez az adat az erzsébetvárosi (hajdan Ebesfalva) Szt.György templomra vonatkozik.
Orbán Balázs szerint keletkezése a XIV. század elejére tehető. Valójában régebbi. A Szent György-templomok ugyanis az egyházmegyei plébániák szervezésében az elsők között vannak, tehát a marosszentgyörgyi a XII. századra tehető. Erre utalnak a templom román kori jellegzetességei, amelyek a későbbi átalakítások után is megmaradtak. Amint Entz Géza megállapítja: „kétsejtű román kori típus” (Entz G.: Erdély művészete. 217.) A szentély apszisa, keskeny román kori ablakai, a diadalív erről beszélnek.
A hajó déli oldalán az 1956. évi renováláskor a vakolat alól befalazott ajtókeret került felszínre. Ez is román kori. Valószínűleg a kripta bejárata lehetett. Sajnos újra bevakolták.
A marosvásárhelyi Historia Domus leírása szerint a templom az 1720-as években nagyon siralmas állapotba kerül. 1731-ben általános újítással teszik használhatóvá. Erre adott okot az is, hogy a templom tetőzete leég és a mennyezet beomlik. 1750-ben készül a kazettás festett mennyezet, mely kopottan, de épen áll. (Kunits: Dacias Siculina. II. 69–70.)
A kazettás mennyezettel egyidős az oltárkép is. Ezért látható rajta Szent György képe mellett a Petki család és felesége, Zichy Klára címere.
Ekkor még fatornya volt, illetve haranglábja. Mai tornyát csak 1823-ban építették.
A reformáció idején Orbán Balázs szerint az akkor még „tiszta székely lakói reformálódtak” és a templom a református egyház tulajdonába jut. (Orbán: i.h.) Másfél évszázad múlva, 1720-ban Apor István közreműködésével Petki Dávid visszaveszi, mely azóta a katolikus egyház filiális temploma, majd 1936-tól önállósított plébániatemplom. A templom visszavétele után csak néhány református marad, a Bordos és Tordai család tagjai. Csak a legújabb kortól van anyaegyházuk. A településnek kevés a lakosa, mert Ali basa pusztításai 1651-ben a falut és a templomot is sújtják. Petki azzal próbál segíteni a helyzeten, hogy görög-keletieket telepít a helységbe. (Orbán: i.h.)
Petki telepítése előtt nincs adat más vallásúakról, csak katolikusokról és a reformáció után reformátusokról és egyetlen templomukról. 1660-tól főleg görögkeletiek, de cigányok is lakják.
Katolikus templom
