27. MEZŐBERGENYE
27. MEZŐBERGENYE
Először 1334-ben a pápai tizedjegyzékben jelentkezik a neve Bergune, Borgone formában. (Beke: Az erd. egyházmegye. 164.) 1575-ben Bergenie, 1632-ben mai formájában, Bergenye néven említik. (Barabás: SZOKL. VIII. 306, 325, 364.)
Plébániatemplomáról a pápai tizedjegyzék tanúskodik, mely szerint 1334-ben papja, Miklós 8 dénárt fizet, 1335-ben pedig 2 veröczeit és 1 sasost. (Beke: i.h.; Orbán: Székelyföld. IV. 210.) 1643-ban a templomot és tornyát említik. (Ref. Névkönyv. 1901. XI.)
Harangja 1530-ból való, felirata szerint: „Christus Rex Venit in pace, Deivs homo factus est. 1530”. (Orbán: i.h.) A régi templom helyett 1786–1789-ben új templomot építenek (Ref. Névkönyv. 1901. XI.)
Lakói, az akkori egyetlen katolikus templomhoz tartozó hívek, a XVI. században reformátusok lesznek, a templommal együtt, és ma is azok. Egy régi kelyhet már az új egyház kap: „Ezt a poharat atta Turi Gergely és felesége, Mészáros Anna Az Bergenyei Ecclesiának Isten tiszteletére az Sacrumhoz. Anno 1669 die 3. Juliy.” (Orbán: i.h.)
1605-ben és 1613-ban az egyház birtokait már úgy sorolják fel, mint a református egyházét. (Ref. Névkönyv. 1901. XI.)
A régi hívekről a helynevek is beszélnek: Ökör tilalmas, Csup tető, Csup, Nyerges, Tollas, Völgyoldal, Középáj, Bikajáró, Vackorfák közüli, Buturoj, Magnéző, Nádas, Monostori kút, Málnási kút, Lázár völgy, Csorgó.
A XVII. századtól a helység vegyes lakosságú.
Református templom
