46. NYÁRÁDSZENTMÁRTON
46. NYÁRÁDSZENTMÁRTON
1332-ben a pápai tizedjegyzékben de Sancto Martino néven jelentkezik. (Orbán: Székelyföld. IV. 84., 1. jegyz.; C. Suciu: Dicţionar istoric.) Beke ugyanezt az adatot Mező-szentmártonnal azonosítja. (Beke: Az erd. egyházmegye. 170.) Bárhogy is legyen, mindkettő a legrégibb plébániák közé sorolható, Szent Mártonról nevezett temploma és neve után.
Az 1453-ból Zenthmártonról szóló okleveles adat már kétségtelenül Nyárádszentmártont jelöli. (Barabás: SZOKL. VIII. 82.; C. Suciu: i.m.) Az 1567. évi regestrum Chyk Zent Marthon névvel kétkapus falunak jegyzi. (Orbán: i.m. IV. 84., 2. jegyz.; C. Suciu: i.m.)
1332-ben Mihály pap a pápai tizedjegyzék szerint 10 dénárt fizet, majd 4 banálist. (Orbán: i.h.; Documente. XIV. C., III. 133.)
Templomának építési idejét – függetlenül a pápai tizedjegyzék adatától – a XIII. századra teszik: „XIII. századi, késő román ízlésű, sőt – a háromszéki kökösi... unitárius templomon kívül az egyedül álló egyenes záródású szentélyével az egész Székelyföldön”. (Kelemen: Művészett. I. 61.; Entz G. in: Erdélyi Múzeum. 1943. 218.).
Orbán Balázs leírása szerint szentélyében a régiből csak a csúcsíves diadalív maradt meg és a
csúcsíves vak alakítású papiszék. A szentély régi díszes boltozatát újabb keletű dongaboltozattal váltották fel, ablakait átalakították. A hajó boltozata helyett kazettás deszkamennyezet készült 1667-ben. Megmaradtak a déli és torony alatti csúcsíves ajtókeretek.
Tornya – Orbán Balázs véleményével ellentétben fiatalabb, mint a templom; 1629-ben még harangláb állott a szentegyház előtt, amint az az egyik egykori szerződésben olvasható. (Kelemen: i.m. I. 244., 92. jegyz.)
A zömök kőtornyot 1698-ban kezdik építeni és évek múlva fejezik be segesvári kőművesek. (Kelemen: i.m. 61.) Valószínű, hogy a toronyablak rózsája és a román kori kettős köríves vakablak a régi homlokzatról került a toronyra. A templom nyugati karzatán megőrzött felirat szerint a török úgy felégette a templomot, hogy csak a falai maradtak meg: „Turca feroce Sacras igne combuscerat aedes, Horidus aspectu nihil nisi murus erat...”
Nagy része volt a helyreállításban annak a Tóth Istvánnak, akinek neve 1675-ből a magas háttámos padon szerepel. A pusztulás eszerint az 1661. évi Ali basa-féle büntetőhadjárat idejére esik. Az ekkori pusztulás indokolta az új kazettás mennyezet készítését is, amelynek rajzát és részletes elemzését Kelemen közli. (i.m. I. 61–64.)
A hagyomány fenntartotta, hogy a pusztuláskor a templomba menekült nép is odaégett a szalmával körülvett és felgyújtott épületben.
A templom körül temető volt. Egy kerítés építésekor sok koponya került felszínre. (Benkő K.: Marosszék. 172.)
A templom alatt kripta van. (Orbán: i.m. IV. 85.).
Az ősi templomhoz tartozó hívek a középkorban mind katolikusok. A reformáció után átélik a protestantizmus első változásait, végül is unitáriusok lesznek, s az övék marad a templom is. Szentmártoni Sámuel unitárius lelkész az egyházközségi jegyzőkönyvben megörökíti azt az eseményt, amikor Mária-Terézia idején a Szentföld (Felsőnyárád) katolikusai a templom elfoglalására készülnek. Ebben az akadályozta meg őket, hogy a berekeresztúri és márkodi hívek összefogtak és készen álltak minden erejükkel megvédeni unitárius templomukat. (Orbán: i.h.; Benkő K.: i.m. 175.)
Más egyházról sem a múltban, sem az újkorban nincs adat.
Unitárius templom
