55. SZÉKELYHÓDOS
55. SZÉKELYHÓDOS
1332-ben a pápai tizedjegyzékben jelentkezik először Hudus néven. (Beke: Az erd. egyházmegye. 165.; Orbán: Székelyföld. IV. 86.) Az 1567. évi regestrumban is mai nevén, Hódos szerepel. (Orbán: i.h.)
1332-ben plébániatemploma van, plébánosa János ebben az évben a pápai tizedjegyzék szerint 2 régi banálist fizet; 1334-ben 3 régi banálist, 1335-ben pedig 1 régi banálist. (Beke: i.h.; Orbán: i.h.) Az ősi templom a XV. században új gótikus formát kap. Ebből csak a torony alatt visszaépített főkapuzat kőkerete maradt meg.
A templomot – Benkő Károly szerint – 1763–1766-ban Boer Imre, éneklő kanonok, aki 16 évig volt hódosi plébános, saját költségén és a hívek hozzájárulásával megújítja és bővíti, két öllel meghosszabbítja, egyben a hajó északi oldalán álló tornyot átépíti a nyugati homlokzatra. (Benkő K.: Marosszék. 176.) Ehhez felhasználják a megvásárolt Kovasotzi-féle udvarház anyagát is.
Ekkor még megvoltak: az említett kapuzat kerete, a vesszőékítményes oldalajtó, az átszelt lóhereívek, a nyolcszöggel záródó szentély, az evangélikus oldalon a szentségfülke köríves nyílásával, a díszes sekrestyeajtó, késő gótikus jegyeivel, a kétsoros csillagdíszes szemöldökkővel, a gótikus déli kapu.
1880-ban a hajót egészen újjáépítik, amikor ezek a fent említett részek, a torony alatti kapukeret kivételével, mind eltűnnek. (Orbán: i.m. IV. 87.; Schematismus. 1882. 140.)
A középkori emlékekből szerencsére megmaradt a keresztelőkút, amelynek korát a tövére vésett szám mutatja: 1486. (Orbán: i.m. IV. 86., ahol rajza is látható.)
Nagyobbik harangját 1504-ban öntötték, 1900-ban pedig újraöntötték. Feliratát a feljegyzések szerencsére megőrizték: „Veni Rex Christe cum pace 1500.“
Kisebb harangja 1660-ból való. Felirata: „Gloria in excelsis Deo – Johannes Sckadt me fusit anno Domini 1660”. (Orbán: i.m. IV. 87.) Régi nagy oltára a templom újjáépítése előtt, 1683-ban épült. (Benkő K.: i.m. 175.)
Középkori lakói mind katolikusok, és a reformáció után is azok maradnak. Plébániája is megszakítás nélkül fennmaradt napjainkig.
1668-ban egy volt ferences, P. Fülep Tamás szerzetesi hivatását elhagyva megpróbálja református hitre téríteni a híveket, de megbotránkoztató kijelentései miatt nem ér el eredményt. „Verecundia christiana prohibet huc inserre” – idézi Benkő a kijelentéseire vonatkozó püspöki iratot. (Benkő K.: i.m. 176.)
Az 1719-es pestisjárvány következtében 269 hívő hal meg és csak 128 marad életben. (Orbán: i.h.) A helynevek régi lakóiról tanúskodnak: Bakosháza, Meleg oldalhát mege, Nagyhegy, Simontető, Villámszurduk árka. (Benkő K.: i.m. 177.)
Katolikus templom
Keresztelőkút
