58. SZÉKELYMOSON
58. SZÉKELYMOSON
1446-ban jelentkezik oklevélben Moson néven. (SZOKL. I. 156.; C. Suciu: Dicţionar istoric.) 1457-ben is Moson formában fordul elő. (Orbán: Székelyföld. IV. 65.; Benkő K.: Marosszék. 292.) Az 1567. évi regestrumban 13 kapuval jegyzik. (Orbán: i.m. IV. 65., 2. jegyz.)
Középkori templomról nincs adat. Lakói azonban a reformációig tiszta katolikusok, mert az 1635-ben kelt oklevél szerint „egész Moson székely természetű jószág...”
1666-ban templomáról van feljegyzés. E szerint Moson temploma Ebeni Lászlótól aranyos keszkenőt kap. (Kelemen: Művészett. I. 181, 261., 36. jegyz.)
1643-ban a templom leltára egy harangról meg egy mind kívülről, mind belülről aranyozott ezüst pohárról beszél. (Benkő K.: i.m.274.) 1756-ban egy „fából csinált oratóriumot” említenek. „Vagyon a templom mellett, a kápolnán egy kis harangocska, melyet 30 forinton vettek volt 1662-ben”. (Benkő K.: i.m. 293.)
1790-ben gr. Toldalagi Krisztina új kőtemplomot építtet. Ma is áll. Erről írja Orbán Balázs: „a kastély mellett terjedelmes templom” . (Orbán: i.m. IV. 65.; Ref. Névkönyv. 1895. 27.) 1794-ből kazettás mennyezetet kap. A hagyomány azonban megőrizte a régi templom emlékét is. (Ref. Névkönyv. 1895. 27.)
A reformáció korában a lakosság református lesz. Feltehető, hogy már ekkor volt templom, mert a reformáció évtizedeiben ritkán fordul elő, hogy új templomot építsenek ott, ahol addig nem volt. Márpedig itt 1636-ban református vizitációt tartanak, ami egyházközségre vall. (Kovács: Magyar ref. templomok. I. 161.).
A XVII. század folyamán a lakosság annyira elpusztul, hogy 1756-ban csak 4 református család marad, 16 lélekkel s ezért leányegyházként Székelybőhöz tartozik. (Benkő K.: i.h.)
A XVII. században görögkeletiek telepednek a faluba.
