63. SZENTHÁROMSÁG
63. SZENTHÁROMSÁG
1332-ben jelentkezik először oklevélben de Sancta Trinitate néven a pápai tizedjegyzékben. (Beke: Az erd. egyházmegye. 170.; Orbán: Székelyföld. IV. 61., 1. jegyz.) 1412-ben Zenttrinitas (Barabás: SZOKL. VIII. 45.), 1496-ban Zent Trinitas (C. Suciu: Dicţionar istoric.) formában fordul elő. Az 1567. évi regestrumban Zent Orontásként 10 kapuval jegyzik. (Orbán: i.m. IV. 61.). 1575-ben Zentrontás (Barabás: i.m. VIII. 311.), 1609-ben Szentrontás (SZOKL. VI. 28.) néven említik.
1332-ben plébániatemploma van, ebben az évben papja, Péter a pápai tizedjegyzék szerint 12 dénárt fizet, 1334-ben 4 régi banálist és 1335-ben 5 veröczeit. (Beke: i.h.; Orbán: i.m. IV. 6l., 1. jegyz.) A falu templomától kapta nevét, az oklevelekből pedig az tűnik ki, hogy a latinos formáját használták és ebből lett a nép nyelvén eltorzulva: Szentrontás.
Egykori temploma csúcsíves stílusban épült: szentélye sokszögű záródású, csillagboltozattal, csúcsíves diadalívvel és 4 csúcsíves ablakkal. (Orbán: i.m. IV. 62.)
A templom építtetője az Ozdi család volt. (Schematismus. 1882. 151.)
Az ősi templom öröksége az érdekes díszítésű keresztelőmedence, melynek eredetét a román stílus korára teszik. (Orbán: i.m. IV. 82.; Entz G. in: Erdélyi Múzeum. 1943. 218.)
A templomot a XIX–XX. század fordulóján lebontják és 1904-ben újat építenek. A tornyát viszont meghagyják, csak külső formájában változik meg.
A katolikus idők emléke a harang is. Felirata: „O Rex glorie veni cum pace. Anno Domini
DCCCCLXXX4.)
A reformációig csak katolikusok laknak a faluban.
Lakossága átéli a reformáció változásait. Végül az unitáriusok maradnak túlsúlyban, és az övék a templom is.
Az 1700-as években, amikor a katolikusok újra hallatnak magukról, 1740 körül egy kis fakápolnát építenek maguknak. 1752-ben „a katolikusok megszaporodván, kis fakápolnájukban meg nem fértek, meg lévén határozva, hogy a nagyobb templom a több vallásúaké legyen, s ezen templom a Szent Háromság tiszteletére lévén építve, mindezeknél fogva több katolikus nemes ifjak 1752. március 30-án összegyűltek, az unitárius paptól a kulcsot elvevén, a katolikus pap az oltáriszentséget a templomba beteszi...” (Benkő K.: Marosszék. 169.)
A templomfoglalás nem ment ilyen simán. Április 17-ére Maros- és Udvarhelyszékről sok unitárius gyűl össze fegyveresen, és a templomot megrohamozza. A szentséget és az oltárt kihozzák, s mivel a katolikusokat nem engedik vissza a kápolnájukba, leteszik a temetőjükben. Erre a templomot bírói zár alá helyezik s a peres ügy hosszas lefolyása után 1764-ben a katolikusoknak ítélik oda. (Benkő K.: i.m. 162.)
Benkő idejében az unitáriusoknak is kőtemplomuk van, sőt később a reformátusok is imaházat kapnak.
A középkorban más egyházról nincs adat.
A XVI–XVII. századi lakóiról a helynevek vallanak: Cakó, Gorzsád bérce, Korcsma helye, Lázárhegy, Lucson, Nagyhegy, Orotvány, Péter kút, Péter kút mege, Széked, Szénégtő, Szilas, Szurdok, Uras, Vesszős bérc (SZOKL. VI. 411.), Koboz, Füzes Lutson (Orbán: i.m. IV. 61.), Tüzes, Széktető, Verőfénye, Erdő tetej, Koboz, Erőstető, Oldal, Nagyhegy, Mátékút, Stászok kutja (Benkő K.: i.m. 158.).
Katolikus templom
