77. DEMÉNYHÁZA
77. DEMÉNYHÁZA
Az 1567. évi regestrumban jelentkezik először Dymynháza néven. (Orbán: Székelyföld. IV., 1. jegyz.) 1597-ben Deményháza (Benkő K.; Marosszék. 173.), 1614-ben Demienházafalva (Benkő K.: i.m. 178.) néven fordul elő.
Középkori templomról nincs adat. 1638-ban viszont a források szerint az Agyagos tetőn fakápolna állt Szent Orsolya tiszteletére szentelve.
1671-ben a kápolnát leviszik a mai temetőbe és ott a szent őrzőangyalok tiszteletére
szentelik.
A mai kőtemplomot 1836-ban építik, a fakápolnát pedig eladják a székelysárdi görög katolikusoknak. (Benkő K.: i.h.; Balogh J.: Magyar fatoronyok. 167.)
A falu a reformáció előtt és utána is megszakítás nélkül önálló egyházközség. Más egyház Deményházán nem volt. A helynevek régi lakóiról vallanak: Hegyes orr, Dombhát, Ugra oldala, Lüget, Csadó patak, Gyertyános, Hágófő, Nagy szőlő, Kis szőlő (Benkő K.: i.m. 172.), Felsőberek, Faluberek, Nyilak, Puttonynál, Puttonyán felül, Felsőtorok, Kúthát, Kada, Felsőrét, Szőlőpatak, Kis Ugra, Bögöz, Ökörkötő, Gyepűalj, Száláscsere, Alsórét, Gálok berke, Két víz köze, Nagyberek, Alsó János mezeje, Felső vágás, Közép szálás, Felső János mezeje, Köteles mező, Márkos árka, Csadó völgye, Felhág, Veres eger, Pálné rétje, Magyaros, Nyíres, Köves, Szittos, Vápa hopoly, Vágás, Hegyesorr, Kopacsicsa. (Becze János: Deményháza tört. 1977., kézirat.)
Katolikus templom
