99. MEZŐFELE
99. MEZŐFELE
1345-ben már jelentkezik oklevélben Fele néven. (C. Suciu: Dicţionar istoric.) 1351-ben Fyle (Documenta Romaniae Historica. C. X. 33.), 1555-ben újra Fele (Barabás: SZOKL. VIII. 222.) formában jelentkezik. Az 1567. évi regestrumban 2 kapuval jegyzik. (Orbán: Székelyföld. IV. 195.)
A középkorban Mezőménes templomához tartozott, amely templom a két falu közötti Képesdombon állott. A domb alatti mocsaras helyet ma is Szentegyház tavának nevezik. A reformáció után hol filia, hol anyaegyház.
Templomáról 1655-ből van adat (Kovács: Magyar ref. templomok. II. 681.), amely megújításával kapcsolatos, ugyanis a régi templom annyira megrongálódott, hogy fala kidőléssel fenyegetett. A megújításkor bővítették. A déli oldalon a régi kőfal megmaradt. (Ref. Névkönyv. 1904. XXVIII.)
1820-ban a templomon újabb átalakításokat végeznek.
Öregek vallomása szerint a szószék felett török felírásos festett deszka volt, két öl hosszú, fél öl szélességben. Bizonyára a festett mennyezet része lehetett. (Benkő K.: Marosszék. 340.)
Mai formáját 1822-ben nyerte. Egyik harangja állítólag a régi templomból való.
Kezdetben tiszta katolikus falu, a reformáció után meg tiszta református, itt más egyház nem volt soha.
A helynevek is erről vallanak: 1622-ből Átal, Bakmonyos, Bárc út, Falu patakja, Hanga, Hosszú, Kis erdő, Falu erdeje, Kis erdő tere, Középláb, Kútfő, Tisztás, Vadad mege (SZOKL. VI. 406.), Őrhegy, Szentegyház pataka, Ketekszálka, Áta pataka (Benkő. K.: i.m. 339.).
Református templom
